Lelkes sportfogyasztóból lett újságíró – interjú Biró Ádámmal

Biró Ádám a Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudomány szakán szerzett alap-, majd mesterszakos diplomát. Esetében az írás és a sport szeretete meglehetősen régre nyúlik vissza, szakmai kíváncsiságból mégis a szervezeti kommunikátor specializációt választotta egyetemi tanulmányai során. Később persze visszatért komfortzónájához, és sportújságíróként helyezkedett el. Jelenleg az nb1.hu szerkesztőjeként és a DEAC sajtómunkatársaként tevékenykedik. Beszélgetésünkben érintettük egyetemi éveit, munkatapasztalatait, a DEAC idei szezonját, és mivel ő általában kérdez, kíváncsi voltam arra is, mennyire mozog otthonosan a válaszadó szerepében.

Annyit érdemes elárulnunk az olvasóknak, hogy barátságunk egy rövid, ám annál viszontagságosabb munkakapcsolatból szövődött, de tulajdonképpen soha nem beszéltünk arról, mi volt az első sugallat, amely a sportújságírás felé terelt. Itt a remek alkalom: hogyan indult?

Én biztos meséltem, az más kérdés, hogy te nem emlékszel rá (nevet). Első meghatározó élményeimnek a kézilabda Bajnokok Ligája közvetítéseket mondanám. Hétvégente rendszerint megnéztük szüleimmel a hazai nagyágyúk, a Szeged, a Veszprém, vagy épp a Dunaújváros aktuális meccseit, idővel pedig személyesen is egyre több helyi eseményre eljutottam. A sportos érdeklődés tehát adott volt, és miután középiskolás éveim alatt fény derült arra, hogy egész jó íráskészséggel rendelkezem, kézenfekvőnek tűnt összekapcsolni a kettőt.

A felismerés, majd az azt követő első próbálkozások, legyenek bármily esetlegesek vagy bátortalanok, mindenki számára értékes emlékek. Te naplót vagy blogot vezettél, esetleg gombfoci meccsek „közvetítésével” kezdted szárnyaid bontogatását?

A gombfoci kimaradt, de az írás mindig is jobban vonzott, ezért saját magam szórakoztatására indítottam egy gportal-blogfelületet, ahol sportos témákat dolgoztam fel. Persze, nem kell professzionális tartalomgyártásra gondolni, mégis hasznos időtöltésnek bizonyult, mert időközben a továbbtanulás kapcsán teljesen egyértelművé vált, hogy ebben az irányban képzelem el a jövőmet. Végül a Debreceni Egyetem kommunikáció- és média szakára jelentkeztem az érettségit követően. Szerencsére fel is vettek.

Csaknem öt év távlatából hogyan emlékszel vissza az egyetemi évekre?

Viszonylag sokan kezdtük az első félévet, de aztán valamelyest csökkent a hallgatók száma. A szakon máig tartó barátságok alakultak, a közösségünkre sem lehetett panasz, és több rendezvényre, konferenciára eljutottunk, ahol az ismereteink gyarapítása mellett a szórakozásra, kikapcsolódásra is jutott idő. Az elméleti kurzusokon a tudásunk bővült, gyakorlati óráinkon pedig olyan készségeket sajátíthattunk el, amelyek napjainkban is nagyon jól alkalmazhatók.

Sikerült profitálnod a szak sokrétűségéből, vagy végig kitartottál eredeti elhatározásod, a sportújságírás mellett?

Az egyetem is megerősített korábbi elképzelésemben. Mindkét záródolgozatomat sporttal kapcsolatos témák ihlették: alapszakon a Rákosi-rendszert vizsgáltam, a sport és a társadalom összefonódásain keresztül, míg mesterképzésen a sport és a bulvár kapcsolatáról írtam. Ennek tükrében meglepő lehet, hogy nem az újságírást választottam szakirányomnak, hanem az intézményi kommunikációt. Mindenesetre szerettem volna egy számomra addig idegen területen is helytállni, és bár hasznos tapasztalatokkal szolgáltak a kurzusok, meg sem fordult a fejemben, hogy ezen a vonalon helyezkedjek el a későbbiekben. Helyette jelentkeztem gyakornoknak a Hajdú-Bihari Naplóhoz, ahol aztán tanulságos időszakot töltöttem el.

Ha az első próbálkozásokra azt mondtuk, értékesek, ez hatványozottan érvényes az első munkahelyi élményekre.

Ezt csak megerősíteni tudom. A Napló kiváló iskolának bizonyult, máig hasznos tanácsokkal gazdagodtam, rutinos és elismert kollégákkal dolgozhattam együtt, akikkel gördülékeny és támogató munkakapcsolat alakult ki. Bár nem a sportrovatnál kezdtem, idővel felfigyeltek arra, hogy otthonosan mozgok a témában, és egyre több feladatot kaptam. Első rendszeresnek mondható munkámat a balmazújvárosi focicsapat mérkőzéseiről írt tudósítások, beharangozók jelentették. Na persze az sem mellékes, hogy később olyan rangos eseményeken dolgozhattam, mint a 2014-es női kézilabda Európa-bajnokság, a budapesti vizes világbajnokság, vagy a közelmúltban fellendülő 3×3-as kosárlabda nemzetközi viadalai.

Távol álljon tőlem, hogy megbántsam a balmazújvárosi futballistákat, elvégre ketten is felnőttválogatottságig jutottak a három-négy évvel ezelőtti garnitúrából. No de mégis van egy erős, ám mindenképp kellemes kontraszt abban, hogy egyik nap még őket kérdezed, a következőn pedig már korunk legnagyobb kézilabdás ászait és úszóklasszisait próbálod szóra bírni. A világelittől egy karnyújtásnyira elfogadható érzés a lámpaláz, nem?

Nem titok, egy nemzetközi versenynek egészen más a légköre és a hangulata, mint egy hétvégi bajnokinak. A 2014-es Eb magyar-román középdöntős meccse például örök élmény, miután kiélezett hajrában, egyetlen góllal nyertek a mieink, a lendület pedig a soron következő, norvégok elleni találkozóig kitartott. Hogy a kérdésedre is válaszoljak: eleinte természetesen volt bennem egy minimális drukk, de ez könnyen legyőzhető, hiszen a világ legjobb sportolói is hús-vér emberek, sikerekkel, bukásokkal, jó és rossz napokkal. Ráadásul rendkívül közvetlen a hozzáállásuk a sajtó képviselőihez, így a bő hat évvel ezelőtti kontinenstornán honfitársaink mellett olyan kézis nagyágyúkkal is sikerült interjút készítenem, mint a román Cristina Neagu vagy a spanyol Carmen Martin.

Tapasztalatokkal, élményekkel felvértezve kerültél a magyar foci egyik legfőbb hírgyárosának számító nb1.hu-hoz, ami egészen más „kávéház”, mint egy nyomtatott napilap.

Ez valóban más műfaj, mivel elsődlegesen hírek feldolgozása, az aktuális történésekről való minél gyorsabb és szélesebb körű tájékoztatás a cél. Magyarország egyik legnépszerűbb portáljáról beszélünk és a hazai Aranylabdát is mi adjuk át minden évben, úgyhogy van felelősségünk, fontos a pontosság és az alapos utánajárás. Nem elhanyagolható szempont az sem, pláne a jelenlegi helyzetben, hogy home officeban végezhetem, és jól össze tudom egyeztetni a másik munkámmal.

Merthogy emellett az ország legsikeresebb egyetemi klubjának újságírójaként dolgozol: a DEAC-nál a te feladatkörödbe tartozik a futball-, a futsal-, valamint a röplabdacsapattal kapcsolatos tartalomgyártás is. Melyik a legkedvesebb „gyermeked” a három közül?

Focival kezdtem két évvel ezelőtt, ez a legnépszerűbb szakosztály, természetesen hozzám is közel áll. A röplabdát és a futsalt valamivel később kaptam meg, és ebben a két sportágban nem igazán volt jártasságom, úgyhogy bele kellett rázódnom, de mára talán sikerült. A három feladat gond nélkül megfér egymás mellett, elvégre mindegyik a DEAC égisze alatt működik. Ráadásul nagyon jó közösségünk van, a klubnál minden téren folyamatos a fejlődés, így a pályán is színvonalas ütközeteket láthatunk.

Ezekben viszont egyelőre nem sok babér terem a focicsapatnak az idei NBII-es szezonban. Azért nyugtass meg, hogy összejön a bennmaradás, és a DVSC élvonalba jutásával végre felépül az áhított debreceni futballpiramis!

Az utóbbi meccseken egyre biztatóbb a fiúk teljesítménye, szóval én optimista vagyok. Ugyan nem csekély a csapat hátránya, de hatékony téli felkészüléssel mindenképp nyílhat esély a másodosztályú tagság megőrzésére.

A fejlődés mindenesetre megkérdőjelezhetetlen, akárcsak a röplabdázók és a futsalosok esetében, akik női és férfi vonalon is egyre magasabb szinten versenyeznek. Mindez hosszú évek tudatos munkájának hozadéka. Melyik gárda lehet esélyes éremre, komolyabb szakmai bravúrra?

Férfi röplabdázóink ebben az idényben az Extraligában álltak rajthoz, ahol hasznos tapasztalatokkal gazdagodnak. Nincs még győzelmük, de azt nem szabad elfelejteni, hogy az ellenfeleknél kiváló légiósok szerepelnek, míg Fodor Tóni bácsi kizárólag hazai játékosokra támaszkodik. Női vonalon az NB I-es feljutás cél, ami nem tűnik irreális célkitűzésnek az eddigi találkozók alapján. Férfi futsalcsapatunk a mostani szezonban erősebb kerettel kezdte meg a bajnokságot, így nem meglepő, hogy elérte a felsőházat. A kiváló szakmai munkát támasztja alá, hogy az utóbbi időben több játékos is meghívót kapott a magyar válogatottba. A női futsalosok tavaly újoncként szerepeltek az élvonalban, de ez nem látszódott rajtuk. Szerencsére idén is meghatározó tagjai a pontvadászatnak, ennek tükrében az éremszerzés abszolút benne van a pakliban.

Érezhetően megtaláltad a helyed. Mi a következő lépcső?

A két elfoglaltságom minden szempontból kiegészíti egymást, így szerencsésnek mondhatom magam. Mindemellett fontosnak érzem kiemelni, hogy eddigi összes munkahelyemen olyan emberekkel ismerkedhettem meg, akikkel nem csak szakmailag, hanem emberileg is megtaláltuk a közös hangot. Ha célkitűzésre vagy kíváncsi, a jelenlegi feladataim minőségi ellátása mellett megemlíteném, hogy egyik kollégámmal közös könyv kiadásán gondolkozunk. Persze, ez még képlékeny, de szívesen írnánk például a darts világáról.

FacebookTwitterGoogle+tumblrLinkedInDiggPinterestRedditEmail

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

hozzászólás