A debreceni képzőművészet egyik meghatározó alakja Éles Bulcsú grafikus, a Csokonai Vizuális Műhely korábbi vezetője, aki az alkotás mellett az ország egyik legkülönlegesebb művésztelepét igazgatja Lácacsékén. Az alkotómunkáról és az alig 300 fős borsodi falu mindennapjait színesítő másfél hétről beszélgettünk.
Melyek azok a módok, amelyekben alkottál, illetve alkotsz jelenleg is? Mik az ismertetőjegyei ezeknek?
Most leginkább a festészet foglalkoztat, azon belül is két vonal. Az egyiknek az lehetne a fantázianeve, hogy Szavak nélkül. Egy-egy fogalmat, jelenséget színekkel és formákkal lefestő, vagy egyes költőknek, íróknak emléket állító absztrakt képeket sorolok ide. Ezeket a képeket néhány jól megválasztott színnel igyekszem megoldani, ügyelve a harmóniára és ellentétekre, a vékony és a vastag festékfelvitel váltogatására, illetve a lazúrozás lehetőségére. Emellett kísérletezek a sóder használatával, festőkéssel, maszkolószalaggal is. Nagyon összetett módon építem a képeimet,
nem ritkán hónapokon át készülnek, sőt az is előfordult már, hogy több évvel ezelőtt késznek gondolt képet még átfestettem, továbbvittem.
Egy másik, Organikus kísérleteknek nevezhető vonalnak éppen a végén tartok. Most éppen ezeket nézem át, mert szeretném majd valamikor kerek egészként tárgyalni, akár kiállítás, akár katalógus keretein belül, de előtte még természetesen ebben is lesznek olyan képek, amiket átfestek. Gyakori, hogy a képeim hátulján az évszámok egymás mellett sorakoznak: 2018, 2020, 2023…
A grafikában van emellett egy másik ág, amikor fényképeket használok fel, alakítok át, és azokat szitázom – úgymond fotószitákat, szitamontázsokat készítek.
Olykor nem is kapnak sorszámot ezek a lapok, mert sokszor mindegyik egyedi. Ilyen például a Mi újság? című sorozatom. Ezek mellett unikumként jelennek meg az aktrajzok, amiket eddig csak egyszer mutattam be kiállításon, mert annyira elütnek az eddig felsoroltaktól, hogy korábban nem akartam felvállalni, de aztán sokak biztatására ezt a vonalat is tovább viszem.
Debrecen városa mennyire kap jelentőséget a műveidben?
Itt születtem, szeretem ezt a várost, témákat is nyújt. Bosszantó, hogy a műemlékutcákat, városrészeket a döntéshozók módszeresen rombolják. Egy érdekes példa, hogy a kiskörút építésekor azt a házat is lebontották amelyben a Légy jó mindhalálig című film egyes jeleneteit is forgatták.
Azt a házat, amelyben a film egyes jelenetei készültek, egy litográfiám őrzi.
Jóllehet, azokon a képeken gond nélkül cserélgettem a belső városrész egyes épületeit, tehát nem feltétlenül jelzi azokat az utcákat helyrajzi hűséggel, de mindenképpen megőrzi a belváros, Mesterfalva, Szentlászlófalva emlékeit. Tehát a belvárost rajzolom, nem véletlenül. Szentendrét nagyon szeretem, és Debrecenben is keresem az ilyen hangulatokat, ami nem könnyű, mert a két város között jelentős különbség van, már csak a múltja, kialakulása kapcsán is. De meg tudom találni itt is a nekem tetsző szerkezeteket, amelyekből aztán felépítem saját képeimet. Előbb tusrajz, majd grafika, később esetleg festmény formájában.
Más környék itt Debrecenben – például a Nagyerdő vagy az egyetem – nem vonz?
Sem a főépületek, sem az erdők, a fák lerajzolása nem érdekel. Ha tehetem, kijárok futni a pallagi erdőbe, de eszembe nem jutna ott dolgozni. Megcsodálom a tájat, esetleg le is fényképezem, de amit jónak tartok a számítógépemre és a telefonomba háttérképnek, azt nem biztos, hogy meg is festeném.
A főépületek képi feldolgozása kapcsán megnézem, ha más megcsinálja, de én nem érzem úgy, hogy nekem is le kéne azokat rajzolni. Aki ismeri a munkáimat, az láthatja, hogy inkább melléképületek, utcák szerepelnek rajta, nem középületek.
Természetesen volt, hogy a Nagytemplomot lerajzoltam egyszer-kétszer, de az én képi világom nem erre épül.
Nem csupán festőként, hanem szervezőként is részt veszel a magyar képzőművészet alakulásában. A Lácacsékei Művésztelep 2023-ban nyolcadik alkalommal került megrendezésre. Honnan jött az ötlet, hogy ott legyen a telepnek a kialakítása, és ez alatt a nyolc év alatt voltak-e változások?
A község önkormányzatának alpolgármestere a polgármester úrral karöltve úgy látta, hogy abból a kilátástalan helyzetből, amelyben ma a borsodi – vagy lassan a magyarországi falvak – vannak, egy művésztelep szervezése lehet az egyik kitörési pont, hiszen oda irányítja a figyelmet, és értéket teremt az adott kis településen. Ők kerestek meg engem, hogy szeretnének egy művésztelepet létrehozni, de akkor még nem tudták, hogy én egyébként is szerettem volna egy ilyet vezetni. Gyakorlatilag a kereslet és a kínálat találkozott egymással. Nagy kihívás volt egy átlagos borsodi faluban elkezdeni a kortárs magyar művészekkel dolgozni. Mindig volt egy meghatározó képzőművész: Burai István, Ghyczy György, Gáspár Gyula majd Barabás Márton töltötte be a szellemi vezető szerepkörét.
A kollégák közül alig tudnék olyat felsorolni, aki nemet mondott volna nekem.
Olyan neves képzőművészek is megfordultak a telepen, mint Olajos György, Pistyu Imre vagy Barabás Márton. A meghívott alkotók szeretnek itt dolgozni. Számukra fontos a nyugalom, a családias légkör és az a lehetőség, hogy reggeltől estig tudnak festeni. Változások voltak persze, Burai István elhunyt, Ghyczy György, Gáspár Gyula visszavonultak az életkorukból fakadóan, illetve akadtak meghívottak, akik nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
A szerkezet ugyanaz maradt a nyolc év alatt: mindenki hoz egy belépő képet a gyűjteménybe, és fest egy képet a helyszínen. Ebből egy százon felüli darabszámmal bíró, színvonalas gyűjtemény alakult ki az évek során, amely egy izgalmas ízelítőt ad a kortárs magyar művészetből.
A festményeken kívül születtek szobrok is ez alatt a nyolc év alatt. Más művészeti ágak is megmutathatják magukat a terepen?
Igen. Pistyur Imre sajnos csak egyszer volt jelen, szobrászművészként két szobrot is faragott, illetve Burai István is faragott egy plasztikát a gyűjteménybe. Szobrászokat mindig nehezebb meghívni azon egyszerű oknál fogva, hogy egy szobor jóval később és lassabban készül el, mint egy festmény vagy egy grafika.
Szeretnéd esetleg a jövőben kinyújtani az időtartamát a művésztelepnek?
Ez a tíz nap felér húsz másikkal, olyan fárasztó vezetőként. Nekem tíz nap pont elég. Jellemzően pénteken érkeznek meg a kollégák, legkésőbb szombaton, első néhány nap inkább megörülünk egymásnak, és együtt időzünk, majd beindul a munka, és a hét második felében már be is kell keretezni a képeket, amelyekből a kiállítás szombaton nyílik meg, és vasárnap délutánig mindenki hazamegy. Ez egy jól bevált időbeosztás.
Te is szoktál alkotni ezalatt a másfél hét alatt?
Igen. Amikor van időm rá, akkor dolgozom, de azt hamar be kellett látnom, hogy nem ott fogom megfesteni a fő műveimet, mert mindig rohangálni kell valahová. De igyekszem úgy szervezni a dolgokat, hogy a munka ne lássa a szervezés kárát. Mondok egy példát: ha festek és benne vagyok a képben, de meghozzák az ebédet, akkor azt bepakolom a konyhába, elrendezem, visszamegyek, nem esek ki a képből, és tovább tudom festeni, mert nem hagyom, hogy egy-egy ilyen ügyintézés miatt megtörjön a lendület.
Hányan segítenek neked a telep vezetésében?
Általában három férfit és egy nőt hívok meg, mert öten pont elférünk. A segítséget úgy kell érteni, hogy minden meghívott kiveszi a részét a felmerülő munkákból, legyen szó akár mosogatásról, akár ételek behordásáról. Illetve vannak olyan kollégák, akik – hozzám hasonlóan – szeretnek főzni, és ha valaki azt mondja, hogy szívesen készítene egy bográcsost, azt örömmel veszem. Így tapasztalatból mondhatom, hogy Burai István, Dely Dominika, Csetneki József, Ghyczy György és Révész Ákos nem csak kiváló képzőművész, hanem remek szakács is.
Mik a jövőbeli tervek az alkotások terén?
Most egy debreceni utcaképsorozat van az asztalomon. Az alapját még nyáron vázlatoztam élőben, most ezeket nézem át, hogy mit lehet belőlük kihozni. Emellett egy akvarell sorozatot készítettem, amely a leendő festményeimnek lesz majd az alapja.Ezek foglalkoztatnak mostanság, illetve időről-időre jönnek olyan pályázati felhívások, amelyek az embert nem hagyják ellustulni, hiszen az általuk feldobott témabeli vagy technikai megkötések mindig új munkára késztetik.
Festmények: https://webgaleria.hu/elesbulcsu
