Tiszadada egy viszonylag kieső helyen fekvő, szabolcsi község, mégis több látnivalót rejt, mint azt elsőre gondolnánk. Riportunk a faluról itt olvasható. A helyiek kiemelten kezelik az értékek és hagyományok megőrzését, illetve továbbadását. Ezt a célt szolgálja a falu szívében található tájház, ahol község kulturális életéért felelős Kovács Géza vezetett körbe.
Hogyan jött létre ez a kulturális színtér?
Az épület 1890-től gazdaköri iskolaként, később óvodaként funkcionált, majd 2000 és 2003 között újítottuk fel, és hoztuk létre a tájházat. A település vezetősége szerette volna, hogy létrejöjjön egy közösségi tér és egy helytörténeti gyűjtemény, amely a falu értékeit mutatja be. Az itt látható tárgyak jó része a körülbelül húsz év alatt összeszedett saját néprajzi gyűjteményem, amit a lakosságtól kapott anyagokkal ötvöztem. A kiállított darabok szinte mindegyike a településről származik.
Milyen kiállításokkal készültök a látogatóknak? Van-e aktuális kiállítás?
Megnyitásunk óta 138 időszakos kiállításunk volt már a tájházban, melyek havonta, kéthavonta cserélődnek.
Igyekszünk olyan témákban gondolkodni, hogy az egyének és a családok különböző korú tagjai is megtalálják a szabadidős elfoglaltságukat nálunk.
Most egy ránk hagyott bohócgyűjtemény van a falakon. Tavaly ünnepeltük Kormos István (a Vackor mesék írója) születésének 100. évfordulóját, de nem volt annyi plüssmacink, hogy abból egy teljes kiállítást rendezzünk. Ezért úgy gondoltuk, hogy ezzel együtt bemutatunk egy tiszadadai gyűjteményt is, így Sántáné Bencze Jolán 30 éven keresztül gyűjtött bohócai is részei lettek a tárlatnak. Ezek különböző korúak: vannak 1960-as évekbeli, de napjainkban készített magyar és külföldi bohócok egyaránt. Jolánka nénit soha nem a bohóc ára vagy külleme foglalkoztatta, hanem az, hogy milyen lelki kapcsolat alakult ki közte és az adott tárgy között. Felfedezhetünk törött kezű és lábú, vagy valamilyen végtaghiánnyal rendelkező bohócokat is. Ezzel arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy bármelyikünk – legyen ép vagy sérült ember – ugyanolyan értékes a társadalom számára, mert lehet, hogy a sérült valamit sokkal jobban tud, mint az ép társai.
Mit láthatunk a tájház első termében?
Eredetileg ebben a helyiségben voltak Holló László, Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész alkotásai. Ez 15 olajfestményt és mintegy 50 darab grafikát tartalmaz, melyek többsége Tiszadadán készült. Azonban a művész életét és munkásságát bemutató kiállításnak 2024-től már a nemrég megnyílt Holló László Emlékház ad otthont. Itt működik a községi felnőtt könyvtár és ez lakossági kiszolgáló pont is egyben.
Ha kijövünk a folyosóra, szobrokkal találkozunk. Ezek kinek a művei?
Boncsér Árpád, Holló László-díjas helyi szobrászművész munkái. A régi paraszti élet jellegzetes figuráit mintázza meg agyagból, majd bronzírozza őket. Olyan alakokat ábrázol, akik az adott évszak jellemző munkáit végzik. A látogatók sokszor felteszik a kérdést, hogy miért szegény parasztembereket formáz meg? Erre az alkotó válasza az, hogy ők az egész életüket ledolgozták, mert fent kellett tartani magukat és a családjukat, de mégsem kaptak érte egy köszönömöt sem. A folyosón olyan fa szobrok is találhatók, melyek nem hagyományos módon készültek: elektromos vagy benzines fűrésszel alkották meg őket. Ezek az úgynevezett láncfűrészes szobrászat darabjai.
Tovább haladva egy festményhez érünk. Kit ábrázol ez az alkotás?
Ez itt az olimpiatörténeti fal, és Bornemisza Barnabást látjuk a festményen. Ő Tiszadadadán született 1915-ben, és az 1936-os berlini olimpián rúdugróként tagja volt a magyar olimpiai csapatnak. Ugyan nem ért el dobogós helyezést, de büszkék vagyunk rá, hiszen ő a község egyetlen olimpikonja. A testvére, Bornemisza László festőművész is itt született 1910-ben. Eleinte a skandináv térségben futott be jelentős karriert, majd ezután figyeltek fel rá itthon is. Azóta például a Nemzeti Galériában is látható néhány alkotása.
Az olimpiai fal mellett egy vitrin áll, benne különféle csomagolású cukorral. Hány darabot számlál ez a gyűjtemény?
A kávéházi cukorokból álló gyűjtésnek ugyan szinte minden csomagocskája kristálycukrot tartalmaz, mégis lehet őket rendszerezni reklámok, kiszerelés, alakzatok vagy csomagolás szerint. A 1,5 grammos édesítőszertől az ötven kilogrammos csomagolásig egyaránt találunk benne darabokat. Tudomásunk szerint ez az egyetlen ilyen nyilvános gyűjtemény, és talán túlzás nélkül állíthatom, hogy az egyik legnagyobb is: 6680 darab különböző – magyar és külföldi – kávéházi csomagolt kristálycukrot láthatunk itt.
Ha tovább megyünk, néhány állati maradványhoz érkezünk. Ezek milyen élőlényektől származnak?
Az üvegszekrényben ősállatcsontok láthatók, melyek itt kerültek elő a Tisza medréből. Halászhálóba akadtak, és a megtalálójuk a tájháznak ajándékozta őket. Az egyik legérdekesebb darab egy mamut singcsont, amit 2007-ben találtak. Ez egy 22 kilós lábszárcsont, amelynek felső részén van egy 40 centis elszarusodott bőrréteg, ez alatt még mamutszőrcsomók is találhatók. Emellett került még a gyűjteménybe mamut tarkócsont, őstulok állkapocscsont és két darab gyapjas orrszarvú csont is, szintén innen a településről. Kötelességünknek érezzük megőrizni ezeket egyrészt oktatási célból, de már csak azért is, mert színesítik a tájházat.
A következő vitrinben látható történelmi emléktárgyak, eszközök is szorosan kötődnek a községhez?
Ez itt a szomorú emlékeket kiállító vitrin, ahol az első és a második világháborúval kapcsolatos tárgyak láthatók, ugyanis mindkét világégés jelentősen érintette a települést. Azt szokták mondani, hogy emlékezni kötelességünk, a kiállítószekrényben lévő darabok jórésze pedig tiszadadai személyekhez köthető. Ilyenek például a háborúban részt vett katonák kitüntetései; egy marék mezei virág, ami 1916-ban az Isonzó-völgyéből érkezett haza; egy szurony; egy kard és egy katonai emléklap. A második világháború emlékei közül a hadifogolytáborokban barkácsolt különböző eszközök, a katonák személyes tárgyai, illetve némi írásos emlék mutatja be ezt a szomorú időszakot.
Belépve a következő terembe, zsidó tárgyakkal találkozunk. Mit lehet tudni róluk?
Itt található a helytörténeti gyűjtemény, és az említett tárgyak a nagymúltú tiszadadai zsidósághoz kötődnek. 1940-ben sajnos 224 zsidó családot deportáltak innen, ami hozzávetőlegesen megközelíti az ezer főt. Az idősek elmondása alapján tudjuk, hogy jó kapcsolatot ápoltak a zsidókkal, akik elsősorban kereskedéssel foglalkoztak, hiteleztek és hitelbe adták az árut, amit aztán fizetéskor megadtak az emberek.
Az itteni zsidó közösségnek saját rabbija is volt és a rabbi háza még ma is áll, eredeti állapotában. Emellett zsidó temető és egy egykori zsidó fürdő épülete is megtalálható a településen.
Volt itt zsinagóga is 1901-től 1945-ig, de elbontották, és a darabjait beépítették a református templomba.
A zsidó kiállítás része egy kőtábla is. Ez miképp kötődik a kiállításhoz?
A táblának érdekes története van. Egy hímzett falvédőkből álló kiállításhoz gyűjtöttem anyagot, ezért elmentem egy idős házaspárhoz Tiszadobra, náluk láttam meg ezt a faragott kőtáblát egy fahordó mellé támasztva. Elsőre azt gondoltam, hogy egy zsidó sírkő lehet, de a bácsi elárulta, hogy egy Tízparancsolat tábla jobb oldali része, amit a kertjükben találtak, ahol korábban egy zsinagóga állt. Szó szót követett, végül a tájháznak adományozták és tulajdonképpen ez lett a zsidó gyűjteményünk első tárgya. Ez később tovább bővült olyan – szintén a lakosságtól kapott – eszközökkel, melyek egykor a zsinagógában lehettek, mint például egy kétfülű kézleöntő edény, egy szódásüveg vagy egy Tízparancsolat tábla fából készült darabja. Emellett láthatók még fényképek és az épület tervrajzai, valamint a gyűjtemény része egy Brisk rabbiról készült fotó és az ő díjlevele is. Úgy gondolom, az ilyen apróságok kellenek ahhoz, hogy meg tudjuk őrizni ennek az egykori lokális vallási közösségnek az emlékeit.
A zsidó emlékek után tovább haladva, mintha egy boltba érkeznénk. Mit mutat be a tájház ezen része?
Ez a Régi boltok hangulata címet viselő kiállítás, ahol 1900 és 1990 között kapható termékeket mutatunk be. Itt néhai termékek csomagolásai láthatók, melyeket a vásárlók nem dobtak ki, hanem új funkciót találtak nekik, legyen szó üvegről vagy épp papírról. Ezekből sikerült létrehozni ezt a szatócsbolthoz hasonlító kiállítást. Úgy is szoktuk hívni, hogy „jajgatós bolt”, mert amikor turistacsoportjaink érkeznek és meglátják, az az első reakciójuk, hogy: „Jaj, nézd már!”, „Jaj, emlékszel?”, „Jaj, ugye milyen finom volt?”. Ennek része egy csokoládé- és rágógumis papír gyűjtemény is.
A bolt melletti tárgyak milyen mesterségekhez kapcsolódtak?
A tájház ezen része a különböző ipar- és kismesterségtörténeti gyűjteménynek ad otthont. Olyan mesterségek tárgyai láthatók itt, mint a fodrász, a kovács, a seprűkötő, a terményárus, a cipész, a kerékgyártó, valamint a tradicionálisan helyi tevékenység, a halászat eszközei. A szerszámokat az egykori műhelyekből és mesterektől, vagy azok örököseitől sikerült összegyűjteni.
Egyrészt emléket állít azoknak, akik valamikor ebből éltek meg és segítették a település mindennapi életét. Másrészt ezek úgynevezett négydimenziós műhelyek, mert ahol egy orr jelet látunk kirakva, ott valamilyen illatot is meg lehet tapasztalni, például egy borbély- vagy fodrászműhelyben a pamacson lévő borotvahab illatát.
A tárgyakat sok állomáson ki is lehet próbálni, az ideérkezők készíthetnek díszkulcstartót, megtalpalhatnak vagy megsarkalhatnak egy cipőt, kipróbálhatnak egy kézi működtetésű hajvágót stb. Elvégre akkor lesz igazi az élmény, ha a látogatók használhatják az eszközöket valós körülmények között.
A falon is található néhány tárgy, mit mutat be a tárlat ezen része?
Ha olyan helyi vezetékneveket hallunk, mint a Kanalas, Orsós, Rostás, Bordás, Rézműves, tudni kell, hogy ezek régen a roma kisebbség foglalkozásai voltak. Mivel ismerek olyan személyeket, akiknek az ősei ezeket a munkát végezték, így a tőlük kapott darabokból tudtuk létrehozni a kiállítást, nekik is emléket állítva vele. A vályogvető, foltozó, rostás, kanalas, orsós, bordakészítő, teknős, rézműves, valamint a fúrókészítő és a kolompár mesterségek eszközei és termékei láthatók itt.
Tiszadadán milyen foglalkozások voltak a legjelentősebbek?
Kettőt emelnék ki, hisz ezek régen és most is nagyon meghatározók. Egyfelől a már említett halászat, amit tárgyi eszközökkel, illetve a hal- és madárállomány kitömött példányaival szemléltetünk. Másfelől a mezőgazdaság, melyhez szintén kapcsolódik egy tárgyi gyűjtemény a kis gazdaságokban a mai napig használatos eszközökből.
Milyen egyéb területekre terjed ki a tájház gyűjteménye?
Összesen 10 gyűjtési területet ölel fel. Elsősorban helyi vonatkozású, de kiterjed ásványokra, kőzetekre és más érdekességekre is. Igyekszünk a tiszadadai, magántulajdonban lévő vagy egykor magántulajdont képező ásvány- és kőzetgyűjteményeket is bemutatni. Található itt egy 1951-ből, a Szihote-Aliny meteoritból származó kőzetdarab is. Háromféle meteoritot különíthetünk el: vannak a tisztán vasmeteoritok, illetve a vaskőből és a kőből álló égitestek. A kőmeteoritok a légtérbe érkezéskor általában elporladnak, de a vaskőmeteorit egy része, a vasmeteoritnak pedig szinte akár az egésze is megmaradhat. Az itt bemutatott darab egy vasmeteoritból származik. Emellett nagyon sok Magyarországról és külföldről származó ásványunk és kőzetünk is van.
A tájházon kívül milyen látványosságokkal találkozhatunk még a községben?
A település épített örökségeit egy kultúrsétával szoktuk bemutatni a látogatóknak. A tájház látnivalóitól indulunk, majd az 1957-ben elkészült református templom következik. Ez egy 1944-ben felrobbantott, közel 800 éves templom, amiaz elbontott zsinagóga maradványaiból épült. Itt egy 1994-ben készült székelykapu is található, amely tudomásunk szerint az egyik legmagasabb hazánkban. Innen a Trianon parkon keresztül haladunk tovább. A Holló László Emlékházba érkezve a Kossuth és Munkácsy-díjas festőművész, valamint Boncsér Árpád szobrászművész alkotásait mutatjuk be. Tiszadada központjában található egy életnagyságú magyaros Betlehem, amely szintén az ő műve, és ember nagyságú szoborcsoportban ábrázolja a jelenet résztvevőit. Következik az 1812-ben épült katolikus templom, majd pedig a Till Aran vallásos szoborgyűjtemény: 270 darab, vallásos témájú mű egyazon művésztől. Ezután a Millenniumi emlékműhöz, majd a hagyományőrző és oktatást segítő tájházhoz jutunk, ahol az 1920-1940 közti egyszerű paraszti élet tárgyait mutatjuk be, emellett egy zománcedény-kiállítás is látható itt. A séta utolsó állomása az 1831-ben épült a Zathureczky-kúria, amely az ötvenes évektől kezdve művelődési házként funkcionál.
