A horrorjátékok világában ritka, hogy valami igazán kényelmetlenül ismerős érzést váltson ki. A No, I’m Not a Human viszont nem ijesztget hirtelen felbukkanó szörnyekkel, hanem a létezés legmélyebb rétegeibe nyúl: arra kérdez rá, mit jelent embernek lenni – vagy épp annak nem lenni. A groteszk grafika és a nyugtalanító hangulat egy olyan világba ránt, ahol
Macaron színekben pompázó környezet, látszólag érzelmektől mentes karakterekkel, akik ifjú tudóspalánták díjátadójára gyűltek össze a sivatag közepére, Asteroid Citybe. Nagyjából így lehet jellemezni Wes Anderson nemrégiben megjelent filmjét, ami vegyes érzéseket váltott ki nézőközönségében. Andersont egyébként is csodabogárként tartják számon a hollywoodi filmgyártásban, ezzel az alkotásával pedig csak biztosított mindenkit arról, hogy ez nemigen fog
