Sokan első látásra ítéljük meg embertársainkat. Ilyenek vagyunk mi. Az igaz, hogy fontos a külső, hiszen ismeretség nélkül ez az első dolog, ami alapján kialakulhat bennünk egy bizonyos kép a másikról. Viszont ahhoz, hogy ez a kép a valódi értékeket mutassa,nem elég a külsőt látni. Tél eleje lehetett, amikor Debrecen egyik utcáján megpillantottam egy hajléktalant.
A hajléktalanok helyzete Miskolcon. Aluljáróban kéregető, tablettás bort szürcsölő, padon fekvő, ápolatlan, nem dolgozó emberek – a többség így jellemzi a hajléktalanokat. Igazából ez csupán egytizedükre jellemző. Tévhit, hogy nem dolgoznak. Negyvennégy százalékuknak van valamilyen munkajövedelme. Tévhit, hogy alkoholisták. Több közöttük az absztinens, mint a nem hajléktalanok között. Tévhit, hogy tanulatlanok. Háromból kettő nincstelennek középfokú