Vagy ha nem is léggömb, legalább piros, ahogyan Esterházy Péter legújabb, önéletrajzi fogantatású könyvében olvashatjuk a kisfiú által elmesélt sorokat. A Kossuth-díjas írót a Méliusz Könyvtárban Szirák Péter kérdezte az Ünnepi Könyvhét alkalmából.
A beszélgetést megelőzően a könyvtár munkatársai által prezentált időutazáson vehettünk részt, amely fölidézte az 1974-es esztendő legfontosabb eseményeit: a Fitzgerald által írt Nagy Gatsby-t ebben az évben vetítették a mozik, Rubik Ernő feltalálta a bűvös kockát, az Abba megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált Waterloo című számával, és 1974 júniusában napvilágot látott Esterházy Péter első írása az Alföld folyóiratban.
A történelem és az irodalom is meghatározza az ember életét, azzal a különbséggel, hogy a történelemnek rossz és jó kimenetele is lehet, az irodalomnak azonban csak jó. Szerencsénkre Esterházy az utóbbinál maradt, és nem lett belőle matematika tanár.
1972-ben mutatta meg először írását Weöres Sándornak, a visszajelzések alapján pedig azt a következtetést vonta le, jó úton halad az írói pálya felé. Igaz, akkor még fogalma sem volt arról, hogy Weöres mindenkit így bírált, mégis, az ő sajátos dicséretei alapján általa erősödött meg. Eleinte a Jelenkor és Forrás című irodalmi folyóiratoknak küldte írásait, akik folyamatosan visszautasították, mígnem Bata Imre ajánlásával 1974-ben megjelentette szövegét az Alföld.
Az egyetemen matematikát tanult, azzal sem lett volna probléma, azonban ha csak az ész van meg hozzá, de a tudományág lelkét nem értjük, sohasem lesz belőlünk matematika tanár. „Akinek jó a tolla, lehet jó újságíró, de ez még nem elég ahhoz, hogy valaki író legyen” – mondta Esterházy.
Az Egyszerű történet vessző száz oldal a család kitelepítésének történetét dolgozza fel, a címhez illesztett jelző (a Márk–változat) az evangéliumra utal. Az ötvenes évek világa bontakozik ki az olvasó előtt, amit a gyermek elbeszélő sajátos távlata közvetít, fontossá válik a hit kérdése, az Istenhez való viszony módja. A cím pedig? Egyszerű önirónia. Esterházy Péter művei ugyanis se nem egyszerűek, nem is történetmesélőek, de még csak nem is száz oldalasak. Vesszők azért vannak benne szerencsére.
Az írás már egybefonódott Esterházy életével, előbbi nem ragadható meg az öröm szóval, egyszerűen a munka közben érzi úgy, hogy jó helyen van. Ha nem dolgozik, állítása szerint az már nem jó, ugyanakkor ennek a veszélyét is érzi, hiszen felemészti az életét és kevesebbet van a családjával, mint szeretné. A kettő együtt mégsem megy, írásra pedig azért van lehetőség, mert a világ még nincs készen.
