A világbajnokság talán legérdektelenebb csoportjának rangadóját vívta meg Kolumbia és Elefántcsontpart válogatottja. A nap kiemelt mérkőzésének (Uruguay-Anglia) árnyékában rendkívül szórakoztató, harcos mérkőzést láthatott a publikum, amelyen a dél-amerikaiak nagy lépést tettek a továbbjutás felé.
Fantasztikus érzés lehet dél-amerikai labdarúgónak lenni ezekben a napokban. A televízió képernyőjén keresztül is libabőr fut végig az egyszeri néző testén a dél-amerikai himnuszok produkciója láttán. Döntse el mindenki belátása szerint hogy a brazil, a chilei, az argentin vagy kolumbiai tábor az elszántabb, a lelkesebb, az átszellemültebb, de ahogy ezek a szurkolók, és játékosok előadják (mert azt hiszem, mondhatjuk ezt) a nemzeti himnuszukat az valami egészen zseniális. Tovább megyek: nem is kell dél-amerikainak lenni Brazíliában, hogy teljesen átszellemülve eggyé válj a himnuszoddal és nemzeteddel. Ezt prezentálta nekünk az Elefántok fiatal játékosa Die. Így kell elkezdődnie egy világbajnoki mérkőzésnek!
Egy olyan meccsnek, aminek nem kisebb volt a tétje, hogy melyik válogatott tesz egy óriási lépést a csoportgyőzelem, de legalábbis a továbbjutás felé, ugyanis az előző körben a „kávésok” a görögöket, míg az afrikaiak Japánt fektették két vállra és várhatták három-három ponttal az egymás elleni ütközetet.
Az első félidőben kiderült, hogy a kolumbiai válogatott egy veszedelmes támadógépezet, nagyon harcosan támadják a labdát, és kegyetlen gyorsasággal támadnak vissza. Ezt góllal azonban csak a 64. percben sikerült megerősíteniük. A második játékrész elején nagy nyomást helyeztek az afrikai kapura, a helyzeteket futószalagon dolgozták ki, majd egy szögletet követően a Monaco üdvöskéje James Rodriguez fejelt a hálóba egy precíz ívelés után. Külön pikantériát ad a dolognak, hogy éppen az a Didier Drogba maradt le róla, aki pár perccel korábban lépett pályára.
Drogba beállása Japán ellen két gólt hozott csapatának, ezúttal viszont az ellenfél szerezte a másodikat is. Die kulcspozícióban veszítette el saját térfelének közepén a labdát, aminek következtében négy kolumbiai vércseként csapott le rá, és óriási lendülettel vezették rá a két védőre és a tehetetlennek bizonyuló kapusra.
Ez az afrikai válogatott viszont nem az, akikben csalódnunk kell. Alig három perccel a második kolumbiai gól után Gervinho úgy döntött, hogy átcselezi magát a fél kolumbiai csapaton, majd ellövi a rövid sarkot. Mivel ezt tökéletesen sikerült kiviteleznie az ex-Arsenal csatárnak, kialakult a 2-1.es végeredmény. Akadt lehetőség még ezután is mindkét oldalon, de újabb gólt már nem született.
Szórakoztató, helyenként igen látványos játékot mutattak be a felek a világbajnokság eddigi színvonalához igazodva. A torna három gól/mérkőzés átlaga sem csökkent, így nyugodtan dőlhetünk hátra karosszékünkben, ismét jól szórakoztunk.
Konklúzióként levonhatjuk: Elefántcsontpart, ha újabb pontokkal nem is, de játékával mindenképpen őrzi Afrika becsületét. Az is bizonyos, hogy Mezei Dániel kevesebb alkalommal állt a helyzet magaslatán, mint a spanyol védelem a világbajnokságon.
