Visszatekintve a 2020-as évre, már bizonyosan nem fogjuk a kultúra esztendőjeként emlegetni, annál inkább a pandémia eljöveteleként. Az utóbbi időkben nélkülöznünk kellett számos kulturális rendezvényt, nem mehettünk többek közt színházba, koncertekre, kiállításokra és előadásokra. Ha engem kérdeznének, én biztosan azt mondanám, hogy a járvány erre a szektorra fejtette ki leginkább hatását. Mindenki csak saját elefántcsonttornyába zárkózva, magányos formában elégíthette ki a kikapcsolódás és művelődés iránti vágyait. Szerencsére a szolgáltatói oldal hamar felismerte a 21. századi technológia által nyújtott lehetőségeket és megoldásokat, így a kibertér kulturális szerepe még inkább felértékelődött.
Az online világ az elmúlt hónapokban olyan kulturális agoraként kezdett el funkcionálni, ahol hozzájuthatunk a számunkra kedves, az utóbbi időben hiányolt értékekhez. Vehetünk jegyet online színházi előadásra, vagy éppen koncertre, ha úgy tartja kedvünk. Emellett megjelentek a különböző online tárlatok és kiállítások. Talán ez a fogalom csigázta fel leginkább a hétköznapok szürkeségébe beleszokott figyelmemet, így eldöntöttem, hogy annak érdekében, hogy választ kapjak kérdéseimre, ellátogatok egy ilyen virtuális sétára a kibertérben. Ehhez éppen kapóra jött, hogy nemrégiben a Magyar Nemzeti Galéria elindította Változatok a realimzusra- Munkácsytól Mednyánszkyig névre hallgató virtuális tárlatát. A tárlat a https://virtualiskiallitas.mng.hu weboldalon keresztül szabadon elérhető.
Kicsit furcsa volt belegondolnom, hogy se készülődés, se utazás nem előzi meg azt, hogy megtekinthessek egy kiállítást. Egyszerűen megvártam, míg lefő a reggeli kávé és az ébredést követő kábulat utóhatása mellett leültem a gép elé, és beléptem a weboldalra.
Itt egy rövid összefoglalóval találkoztam, mely pár mondatban bemutatja a koncepciót, mely Petri Lukács Ádám fejéből pattant ki, majd Taraczky Dániel vezető tervező valósította meg. Természetesen egy online kiállításnak is vannak kurátorai, ők ebben az esetben Krasznai Réka és Zwickl András.
A kezdő oldalról megtudtam, hogy nagyjából úgy kell elképzelnünk egy ilyen kiállítást, ahogy a valóságban is megtekintenénk azt. A körút elsősorban a valóságnak megfelelő edukációs élményt ígér számunkra rengeteg kiegészítő információval, de egyértelmű, hogy természetesen nem ugyanazt az élményt hozza el számunkra, mint egy személyes látogatás. Miután körbejártam a tárlatot, rá kellett jönnöm, teljesen egyetértek a koncepcióval, na de ne rohanjunk ennyire előre.
A főoldal felülén a jobb oldalon található „Lépjen be!” felirat csalogat be a kiállítás virtuális ajtaján. Miután belépünk a hat kiállítóterem közül az elsőbe, a bal egérgombot lenyomva tudunk körbeforogni és szemügyre venni a műalkotásokat. Minden festmény mellett egy fehér gomb található, mellyel közelebbről is megtekinthetjük az aktuális képet és számos információt tudhatunk meg róla. A képeket kinagyítva elmerenghetünk rajtuk, ezt segíti, hogy megfelelő, magas minőségben tették közzé őket. A termek között a bal alsó sarokban található sorszám-felület használatával, vagy a termekben található fehér függönyökre való kattintással ugrálhatunk. Ezek mellett a képernyő bal felső sarkában látható terem-elnevezésekre kattintva a művészekről és életükről tudhatunk meg plusz információkat. A tárlat nagyjából egy óra alatt kényelmesen körbejárható.
Az ilyen – virtuális platformon megvalósuló – kiállításokat remek alternatívának tartom ezekben az időkben, hiszen tényleg szinte minden olyan információhoz hozzájutottam a látogatás során, amit egy személyes látogatás alkalmával magamra szedhettem volna. Talán még többhöz is, hiszen amikor kedvem tartja, bármikor visszalátogathatok, akár rövid szabadidőmben is, amikor személyes látogatásra nem lenne elegendő időm, így újra átnézve a számomra érdekes műveket, információkat. Az általános tudnivalók mellett nagy hangsúlyt kap az oktatás. Alkotásonként külön-külön megtalálható a leírásnál egy oktató fül, ahol különböző edukációs jellegű írások találhatóak a művel, vagy annak alkotójával kapcsolatban, ez számomra kicsit pótolta a szóban történő tárlatvezetés hiányát.
A dolognak azonban van egy másik oldala is. Bár az újdonság varázsával és izgalmával hatott rám a látogatás, mégsem hozta magával azt, amit kezdetben vártam tőle, ez pedig a kimozdulás a saját „tornyomból”. A szociális ingerek és közösségi érzet hiánya sokat rombolt számomra az élményen. Persze van, aki nem a hasonló érdeklődéssel rendelkező emberek társasága miatt jár ilyen eseményekre, számomra azonban ez ad egyfajta hovatartozási érzést. Ez ebben a formában számomra innen hiányzott. Emellett rengeteget gondolkoztam az atmoszféra kérdésén.
A kulturális atmoszféra, amely körülleng egy ilyen helyet, ebben a formában nincs jelen megfelelő mértékben. Az érzés, ahogy valódi műalkotások között sétálhatunk és kartávolságból szemlélhetjük őket, sajnálatos módon elmarad. Személyes látogatás során a pillanat halandósága és mulandósága teszi hozzá azt a közeget egy kiállításhoz, ami értéket ad számunkra.
Amennyiben nincs meg a megismételhetetlen itt-és-most, úgy pont sajátos varázsát és lényegi tartalmát veszíti el az egész élmény, hiszen emberi voltunkból fakadóan nem egyformán értékeljük a különböző alkotásokat, nem egyforma érzéseket és gondolatokat ébresztenek bennünk. A hozzájuk fűződő viszonyunkat ugyanis éppen az itt-és-most pillanatokból adódó emlékek és ingerek formálták. Éppen ezért, amikor egy virtuális sétát teszünk, egy lényeges tényező hiányzik. Nem tudunk a látottakhoz hozzákapcsolni új ingereket, hacsak nem a túl forró reggeli kávénk égeti meg éppen a szánkat.
Összegezve gondolataimat, az online tárlatokat remek elképzelésnek tartom jelenünk problémáira, és ezt az elképzelést remek megvalósítás kíséri. Vírushelyzettől függetlenül is látom ennek létjogosultságát és előnyeit. Rengeteg információhoz juthatunk interaktív formában, ez felgyorsult, információalapú társadalmunkban kiváló és gyors alternatívát biztosít a művelődésre. Az pedig, hogy ez kinek milyen mértékű kikapcsolódást és szórakozást biztosít, azt mindenkinek saját ízlésére bízom.
Az én állásfoglalásom teljes mértékben egybevág a nyitóoldalon található idézettel: „A műtárgyak személyes szemrevételezésének mágikus varázsa eltérő élmény természetesen, így mielőbb várjuk az MNG kiállítótermeiben is.”
Kép: MNG, https://virtualiskiallitas.mng.hu
