Az Andy-Vajna-sztori VI.
Mit hozott a Vajna-korszaknak nevezett időszak a magyar filmiparba? Pár szóban: díjakat és elismeréseket. Előző két cikkemben Andy Vajna külföldi és hazai cégeivel, kezdeti sikereivel és kormánybiztosi megbízása előtti időszakával foglalkoztam. Jelen írásban a magyar filmért felelős kormánybiztosi pályafutását mutatom be. Milyen stratégia alapján, hogyan és miért jött létre a Magyar Nemzeti Filmalap? Miként köthetők ezek az érdemek Andrew G. Vajnához?
Hazánk filmipara sokáig igen elismert volt, a kétezres évek végére viszont igen nehéz helyzetbe került. A nem megfelelő támogatási rendszer, a logikátlan finanszírozás változtatást követelt. Az anyagiak szétosztását 2011 előtt az MMKA (Magyar Mozgókép Közalapítvány) végezte, ami több milliárdnyi adósságállományt halmozott fel. Sokan temették a filmipart, míg a hazai producerek egy része Vajnától várta a megoldást. Nem csoda, hiszen a Miniszter Félrelép című alkotással sikerült Vajnának korábban bizonyítania azt, hogy itthon is lehet anyagilag jövedelmező filmet alkotni, ha a készítők azt tűzik ki céljukként.
Amikor Andy Vajnát kinevezték filmipar fejlesztéséért felelős kormánybiztosnak, feladata az volt, hogy megújítsa az addigra szebb napokat is látott magyar filmipart. Két évvel a halála és közel 10 évvel pozíciójának betöltése után kijelenthetjük, hogy ezt a lehetőségekhez képest kifejezetten jól meg is valósította.
Bár már a 90-es évektől kezdve hozott fontos alkotásokat Magyarországra, mégis azt mondhatjuk, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap megalakulásával egy teljesen új szintre emelték az itthoni filmgyártást, sőt új korszakot nyitottak. Az adósságok rendezésével és a kezdeti nehézségekkel induló szervezet kitűzött céljai között szerepelt az, hogy a nemzeti filmezés igényes és jól futó ágazat legyen, a külföldi készítők pedig bátorkodjanak produkcióikat Magyarországra hozni.
Andy Vajna hitt a magyar filmekben, fontosnak gondolta, hogy az alkotásra szánt összegek jó kezekbe kerüljenek. Szerette volna megerősíteni hazánkban a közönségfilmek készítését és nemzetközi elismeréseket szeretett volna bezsebelni a magyar műveknek. Ezért is gondolta ki a Filmintézetet, ezen felül fontosnak tartotta, hogy valóban törődjenek a nézőkkel: szerinte Magyarországon először az írásra kellene nagy hangsúlyt fektetni ahhoz, hogy a közönség is elégedett lehessen – derült ki a Filmneweurope.com interjújából.
A filmalap egy új, az alkotók számára is könnyebben érthető, kiszámítható finanszírozási rendszert biztosított. Az MMKA éves szinten több alkotást támogatott anyagilag, viszont a filmezésre fordított összeg úgy darabolódott fel, hogy érdekes és ígéretes alkotások megvalósítására nem jutott elég. A Filmalap központosított rendszerként működött, kevesebb alkotás, de nagyobb büdzséből készülhetett el. Éppen ez volt az egyik első olyan kétely, amely a támogatás megfelelő működésével kapcsolatban merült fel.
Azok, akik az intézkedéssel nem értettek egyet, a központosítást egyablakos rendszernek nevezték.
A Filmintézet stratégiájának hatására viszont egyértelmű sikereket könyvelhetett el a magyar filmszakma az elkövetkező évtizedben. A létrehozott alkotások egy része nem csupán hazánkban, hanem világszerte is elismertté váltak és ezek a művek mind ideológiailag, mind tartalmilag nagyon sokszínűek. Ez alapján azt is kijelenthetjük, hogy a filmekre fordítható összegek nagyját befektetési szempontból jó alkotásokba injektálták a felelősök. Már amennyiben a magyar filmkészítés célja a nemzetközi elismerés.
A Saul fia rendezője, Nemes Jeles László átvette az Oscar-díjat
A produkciók készítésének áttekinthetősége egy igen fontos részét képezheti a filmipar sikerességének. Az MMKA időszakában a filmfinanszírozási rendszer áttekinthetetlen volt, a nem megfelelő banki hitelek felvétele és a valódi fedezet nélküli MMKA által kibocsátott igazolások káros hatással lettek bizonyos, a hazai filmszakmában jelenlévő alkotókra és dolgozókra, sokan teljesen tönkrementek. A filmalap forrását a Hatoslottó bevételének 80 százaléka biztosítja, ami egy rendszeres és biztos kifizetést jelent. Hajdu Szabolcs például úgy fogalmazott, hogy a „Filmalap dicsérete, hogy végre normális költségvetésből készülhetnek el a filmek, és nem olyan támogatásokat szavaznak meg, amelyek mellé úgy kell összekaparni koprodukciók révén a maradékot.” A másik kezdeti negatív feltevés az volt, hogy Vajna a közönségfilmeknek fogja szentelni a büdzsét. Erre utaló jel lehetett akár az is, hogy nem választották külön a művész és közönségfilmeket. Ez sem igazolódott be.
A 2015-ben Oscar díjat nyert Saul Fia részben a Filmalap támogatásából készült, ugyanúgy, mint a populárisnak, “közönségbarátabbnak” szánt társaik.
A Filmalap megalakulásának kezdetén a harmadik nagy problémának azt látták, hogy míg az MMKA a filmipar minden szegmensét lefedte, addig az MNF kezdetben a nagyjátékfilmekre fókuszált. de ez a félelem sem igazolódott be teljesen, hiszen rövidfilmeket és például egy olyan animációs filmet is támogattak, mint a Ruben Brandt, a gyűjtő.
Ruben Brandt, a gyűjtó – előzetes
A magyar filmek nemzetközileg elismertté váltak az elmúlt évtizedben. Sorra nyerték a különböző díjakat. A 2010-es évektől Magyarországon elkezdődött a műfaji filmek alakulása, felváltva az addigi szerzői filmes tradíciót – és valóban, ahogyan Vajna is fogalmazott, egyre inkább próbálták megfogni a nézőket és figyelembe venni igényeiket. Ez azonban egy hosszú távú folyamat volt. A közönséget igen nehezen vonzották kezdetben filmek és ez alapján úgy tűnhetett, hogy a filmalappal valami nagyon nincsen rendben.
A kormányellenes politika is javasolta Vajna lemondását. Bár a mai helyzetet tekintve még mindig azt mondhatjuk, hogy a magyarok kevésszer ülnek be hazai filmre egy moziban, mégis beszélhetünk olyan kasszasikerekről is, mint a Kincsem, ami már az első hónapokban megdöntötte a hazai filmes bevételi rekordokat, vagy olyan nagy népszerűségnek örvendő filmek, mint a Buék és a Viszkis. Érdemes még ezen kívül azt a 2010 és 2017 közötti mozilátogatási összehasonlítást átnézni, amit az Index cikke taglal a magyar filmekkel kapcsolatban.
A filmalap támogatási rendszere továbbá úgy épült fel, hogy a már-már elkészült forgatókönyveket vette alapul, ez alapjává vált a támogatásnak, ezzel is átültetve a hollywoodi mintát, illetve minimalizálva a megvalósítási kockázatot. A történelmi filmek hiányát hozták fel a korszak egyik negatív oldalának, amit Vajna pontosan azzal indokolt, hogy nem érkeztek megfelelő pályaművek. Vajna pedig kormányközeli közéleti szereplőként nem a politikai propaganda filmjeit termeltette ki, hanem az igazán jó alkotásokat segítette elkészíteni egy igen nívós döntőbizottság tagjaként. Az, hogy hogyan változik a filmszakma Vajna halálával, már valamilyen szinten tapasztalható, de bízom benne, hogy az elmúlt tíz év után egy hasonló sikersztorinak nevezhető tendenciát láthatunk a magyar filmek terén.
Cikksorozatom zárásaként Vajna Indexnek adott interjújának részletét idézem: „…valamit vissza is kell adni. Ez az én magyar küldetésem, ez a visszaadásról szól, és nem a pénzkeresésről.” Akárhogy is, a küldetés teljesült.
Kép: MTI/ Balogh Zoltán
