A Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékén megrendezett online szakhét utolsó két programja a Kvízözön által szervezett kvízest, illetve az ezt követő „remote” szakest is kellemes hangulatban zajlott.
Értelemszerűen kvíz is a neten zajlott, méghozzá Facebook Live keretein belül. Az est házigazdája Boruzs János és Boruzs Marcell voltak, a Kvízözön kocsmakvízeinek állandó szervezői. A csapatok tagjai Discord csoportokban tudtak kommunikálni egymással a válaszokat illetően. A digitális térbe gördülékenyen áthelyezett, majdnem két órás játék győztese a Digók csapata lett, a szervező apa-fia pároson pedig látszódott, hogy jól érezték magukat és akár jövőre is jönnének a szakhétre, ahogyan említették is. Remélhetőleg jelenléti formában.
A záróprogramra ezután, szerda este kezdődött 19 órakor. Mint ahogy az egész szakhéten, a vírus miatt itt is csak online formában, Zoom Meetingen találkozhattak és kommunikálhattak egymással a hallgatók, de legalább vicces háttereket állíthattak be. Az est házigazdái Draskóczi Alíz és Süvöltős Bettina másodéves hallgatók voltak.
A szervezők koccintással és közös játékokkal is készültek az estre. Az első játék neve „Bemutatkozás” volt. A feladat lényege, hogy mindenki állít magáról három dolgot, ebből kettő igaz és egy hamis, és a többieknek ki kell találni, hogy melyik a hamis. A játékok elején az elsőéves hallgatók még visszafogottabbak voltak, de segített, hogy a felsőbbévesek sok saját tapasztalatokat osztottak meg velük arról, hogy milyen az egyetemi élet, a szak, és hogy ők milyen szempontokat fontolnak meg, mikor a későbbiekben mesterszakra jelentkezhetnek.
Paál Boglárka feltett a felsőbbéveseknek egy kiváló kérdést: arra kérte őket, meséljenek a síkfőkúti tanulmányi kirándulásról, amiről sokat hallott, de személyesen sem ő, sem az évfolyamtársai nem élhették még át. Oláh Szabolcs, Darabánt Dominik és Draskóczi Alíz idézte fel emlékeit a programokról, és hogy pozitív tapasztalatokat szerezhetnek, ha részt vesznek a tanulmányi kiránduláson.
A szakesten kezdetben 29 résztvevő volt, de természetesen menet közben folyamatosan csatlakoztak felsőbbévesek és tanárok, ki mikor ért feladatai végére, így egy osztálynyira, 34 főre nőtt a résztvevők száma.
A következő játékot „Váratlan fordulatnak” hívják, és a lényege, hogy egy „mesemondó”, kitalál egy saját történetet, vagy egy megidéz egy ismert sztorit, a résztvevők közül pedig bárki bemondhat egy szót, amit a mesemondónak kreatív módon bele kell szőnie az elbeszélésbe. Gellén Máté vállalta a mesét. Ezt követően a ismét egy ismerkedősebb feladat került terítékre, ahol Alíz és Bettina tett egy állítást, a résztvevőknek pedig szavazniuk kellet, hogy kire a legjellemzőbb a jelenlévők közül. Olyan állítások kerültek elő, mint hogy az illető később lehet híres színész/színésznő, ki a legfittebb vagy, hogy ki szerepelne egy valóságshowban.
Az egyik utolsó játék mozgatta meg legjobban az agytekervényeket, itt is egymás megismerésén volt a hangsúly, és kisebb beszélgetések is kialakultak közben: ha az életünk egy film lenne, melyik alkotás lenne az; vagy milyen állat lennénk és miért.
Összességében nagyon kellemes hangulatban telt a szakest, a részvevők arcán a kijelzőn keresztül is lehetett látni, hogy jól érezték magukat, az egyetemen eddig kevés időt töltő elsőévesek pedig rengeteg fontos információt gyűjthettek.
De talán a legfontosabb, hogy az eseménynek köszönhetően sikerült jobban megismerni egymást, ezzel valamiképpen bepótolva az elmaradt időt, szüneteket és tanulmányi kirándulásokat. Az sem elhanyagolható eredménye a programnak, hogy amikor jelenléti formában újra találkozhatnak a hallgatók, nem lesznek idegenek egymásnak a különböző évfolyamok.
Szöveg: Orosz Krisztofer és Barta Kimberly Viki
