A Debreceni Egyetem majdnem minden éven megrendezi az Állásbörze és Karriernapot, ahol több multinacionális és egyéb vállalat képviselteti magát, így lehetősége nyílik a hallgatóknak is megismerni őket. Az idei alkalomra a vírushelyzet miatt két év után került újra sor október végén, egy szerdai napon.
A helyszín szokásosan az egyetem főépülete volt, ami egyben a bölcsészettudományi karnak is otthont ad. Ezt azért gondoltam fontosnak kiemelni, hiszen napközben többnyire bölcsészek fordulnak meg az épületben, azonban mégiscsak több olyan standdal találkozhattunk a börzén, melyek gazdasági, vagy mérnöki tanulmányokat folytató hallgatókat keresnek.
Már a hivatalos kezdés előtt megérkeztem kicsivel, rajtam kívül alig-alig volt ott más hallgató. Akadtak olyan standok, ahol már teljesen kipakoltak és várták az embereket, de több olyan is, ahol még javában pakoltak, így én is inkább egy darabig a karzatról szemléltem a helyszínt. Onnan nézelődve a kék és fehér építmények rengetegében több vállalat nevén is megakadt a szemem: Kuka, Krones, Sensirion. Mik ezek a nevek? – tettem fel magamban a kérdést. A tudatlanságom csak azért aggasztott, mert én, mint média- és kommunikáció szakos hallgató tisztában vagyok több médiatevékenységet (is) folytató vállalat nevével, azonban ezeket itt nem találom.
Egyszerre voltam kíváncsi, hogy mivel foglalkoznak ezek a cégek, másrészt egy kissé bizonytalan, hogy vajon a hely, ahol elvileg mindenki megtalálhatja a számára megfelelő munkalehetőséget, mennyire szólhat nekem?
Ezekkel a gondolatokkal vetettem bele magam az ’álláskeresésbe’. Leérve az aulába épp az esemény megnyitója zajlott. Megtudhattam a beszédekből azt, hogy ilyenkor több ezer hallgatót várnak az eseményre. Molnár Dániel doktorandusz elnök megnyitójából kiderült, hogy a Hallgatói Önkormányzatnak is a kifejezett célja a hallgatók tudatos segítése karrierépítésük során. A rendezvényt egy különleges fórum címszóval jellemezték, ahol a hallgatók a munkáltatókkal közvetlenül tudnak találkozni. Elsősorban végzős hallgatókat vártak a karrierbörzére, de nem kizárólag.
Az aulába a lépcsőről leérve két jól öltözött, öltönyös úriember szólított le azzal a kérdéssel, hogy mi jut eszembe a mellettük lévő táblán található képről. Eleinte szóhoz sem jutottam, mert bevallom, semmi konkrét nem jutott eszembe róla. Gondolkodnom kellett, hogy mégis mit akar a képen látható tábla jelenteni számomra, majd benyögtem, hogy „lehetőségeket”.
Nem tudom, hogy jól válaszoltam-e, ugyanis megragadtam a lehetőséget és inkább elkezdtem én kérdezősködni a pultjuknál.
Azt mondták, hogy százas nagyságrenddel számolnak egy-egy ilyen börze során és több olyan munkavállalójuk van, akikkel a börzén ismerkedtek meg és már évek óta velük vannak. Rákérdeztem hát arra is, hogy bölcsészeknek megfelelő-e a hely és azt a választ kaptam, hogy ugyan főként gazdasági tanulmányokat folytatókat keresnek, de a cégen belül is vannak átképzések, így mindenki jelentkezhet hozzájuk.
A kisebb túrám folytatva azt realizáltam, hogy egyre több ember vesz körül és egyre nehezebben kerülök a sátrak közelébe. Az Avis nevű vállalatnál kötöttem ki, de fogalmazhatnék úgyis, hogy ők kötöttek ki nálam, hiszen ők szólítottak le. A cégről még nem hallottam, de egy nagyon kedves lány bemutatott mindent, amit tudnom kell róla, így le tudom nektek írni, hogy az Avis egy autókölcsönzésre szakosodott cég. Nekik ez volt az első börzés élményük, de a vállalat az országban sincsen túl régóta. Ami nagyon tetszett, hogy az Avis szinte mindenféle tanulmányokat folytató hallgatókat tud fogadni, még akár bölcsészeket is. Sőt akár engem is –persze ha megfelelek a feltételeknek.
Több olyan bemutatóhely is volt, ahol valamiféle interaktív feladattal/játékkal próbálták felkelteni az érdeklődők figyelmét. A következő stand, ahol próbálkoztam, épp ilyen volt, azonban engem nem ez vonzott be. Küldetésemnek éreztem kideríteni ugyanis, hogy mi köze van a szeméthez a KUKA nevű cégnek. Az engem ott fogadó fiatalabb srác mesélt a cégről és ezzel együtt arról is, hogy ők főként mérnököket keresnek. Az asztalukra kihelyezett robotszerű szerkezetet másokkal együtt kipróbálhattam, mozgathattam. Mielőtt tovább álltam volna, feltettem a nagy kérdést, és igazam volt, van köze a vállalatnak a szeméthez, ugyanis ők voltak azok, akik olyan kukásautókat terveztek, amik ma is használatban vannak. A náluk található interaktív játékot ugyan nem próbáltam ki, de máshol megtettem.
Paks II – végre egy ismerős név, gondoltam magamban. Kérdés nélkül tudtam, hogy nem engem keresnek munkavállalóként, de a kvízt kipróbálhattam a standjuk elé kihelyezett tableteken. Na majd most megmutatom, hogy mégis engem keresnek! Nos, a maximum elérhető 15 pontból egy stabil 5 pontot sikerült elérnem. A kvíz elején egyfajta motiváló erőként ki volt írva, hogy 13 ponttól pörgethetünk egy nyereményért.
Mindazonáltal a standnál megsajnáltak és hagyták, hogy pörgessek, így most van egy szuper, többfunkciós Paks II könyvjelzőm, ami szerintem felér egy jó állással.
Az utolsó helyszín, amit meglátogattam a Ford Hungary volt. Az elképzelésem az volt, hogy egy ekkora cég vélhetően annyi nyitott pozícióval rendelkezik, hogy mindenki találhat magának munkát és ebben ott is megerősítettek. Tényleg mindenre felvoltak készülve, így én is kaptam két munkaköri leírást, ahová jelentkezhetnék. Külön tetszett, hogy akár ott a helyszínen is lehet e-mailt írni és elküldeni az önéletrajzod egy QR kód segítségével, ami már egy megfogalmazott üzenetet tartalmaz.
Az utam ezzel a végéhez ért és összességében úgy gondolom, hogy nagyon jól megvolt szervezve az állásbörze, azonban kicsit hiányoltam a humán beállítottságú embereket foglalkoztató cégeket. Igaz, hogy van több olyan cég is, melyek tényleg mindenki számára tudnak lehetőséget nyújtani, azonban ebből volt a kevesebb. A részvételt legközelebb mindenkinek ajánlani tudom, mert az Állásbörze és Karriernap ad egyfajta rálátást a munkaerőpiacra, de azt gondolom, hogy olyan elvárást nem érdemes támasztani, miszerint itt mindenféleképpen állást fogunk találni.
