Irodalom a „miregondoltaköltős” badarságon túl

Vizi Luca és Witzing Bálint az Irodalmi lépegető instagram oldal szerkesztői, ami ma már több, mint 60 ezer követővel bír. Mindketten egyetemi tanulmányaikat végzik, így az oldal vezetése javarészt szabadidős tevékenység számukra. Az általuk megosztott ismert versek és novellák között, követőik alkotásaival is találkozhatunk, melyek által lehetőségünk van szünetet találni a rohanó mindennapokban. 

Mi motivált titeket az oldal elindítására? 

Luca: 2017 áprilisában indítottam el azt oldalt, akkor még egyedül. Az ötlet alapja az volt, hogy szerettem volna magamat jobban felkészíteni az irodalom OKTV-re. Később az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy motiválóbb számomra, ha az irodalomban történő elmélyülésem publikussá válik. Mivel akkoriban még inkább olyan oldalakkal találkoztam Instagramon, ahol csak idézetek és nem teljes versek jelentek meg – egyedi különlegességét is megtaláltam a Lépegetőnek. 

Hányan dolgoztok az oldal szerkesztésén és milyen munkakörökben?

Luca: Kb. 2019 második fele óta vagyunk ketten. Bálint, mint társszerkesztő segít az üzenetek kezelésében, ő a felelős a novellapályázatokért és támogat mém ötletek kitalálásában. Én pedig a kért versek szerkesztésével foglalkozom, vezetem a beérkező kéréseket, valamint időzítem a posztolásokat.

Milyen célokat akartatok elérni kezdeményezésetekkel?

Luca és Bálint: Bízunk benne, hogy minél szélesebb körben általánossá tudjuk tenni az irodalomfogyasztást. Ezért is az Instagram a fő platformunk, hogy a napi pörgetést megtörje egy-egy vers vagy irodalmi mém. 

Szeretnénk, ha az emberek fejében nem „miregondoltaköltős” badarságként élne az irodalom, hanem meglátnák a szépségét és megannyi különlegességét.

Felismernék, hogy nem csak egy értelmezése lehet a műveknek, és hogy igazán az számít, ők maguk mit éreznek és gondolnak velük kapcsolatban. Nem kell, hogy mindenkinek ugyanaz tetszen, csak találjon olyat, amit szívesen vesz kezébe.

Számotokra melyik irodalmi mű volt a legmegragadóbb és miért?

Luca: Bevalljuk, nem vagyunk igazi bölcsészek, így kevés olyan klasszikus szépirodalmi mű van, ami igazán megragadott volna minket. Talán még nem is vagyunk ott fejben annyira, hogy megfogjanak az örök klasszikusok között emlegetett alkotások. Számomra az első igazi olvasási élmény a Harry Potter volt, és mivel el tudom különíteni a szerzőt a munkásságától, nem érzem negatív dolognak kijelenteni, hogy igenis ezek a legjelentősebb könyvek az életemben. Valamint hasznosnak is tartom őket, mert tipikusan az a könyvsorozat, ami megszerettetheti a gyerekekkel az olvasást. Kicsit komolyabb vizekre evezve pedig A kis herceget és Szabó Magdától Az ajtót ajánlanám mindenkinek elolvasásra. Előbbit lehetőleg többször, különböző életszakaszokban.

Bálint: Nekem is a Harry Potter volt az első “igazi” könyv, amivel az olvasást megszerettem. Ezen túl Andy Weir A Marsi című regénye, ami kiemelten fontos mű számomra. Nem tartom egy tipikus “high-tech dolgokat használunk benne” sci-finek, hanem egy eléggé földhözragadt – vagy inkább marshozragadt – történetnek. Olyan koncepciókkal és helyzetekkel dolgozik, amivel az egyetemen is sokat találkoztam. Ezek által motiválni tudott a tanulmányaimat nagyobb lelkesedéssel folytatni, így nem érzem túlzásnak azt mondani, hogy részben neki köszönhetem, hogy a következő félévben meg fogom szerezni a diplomámat.

Kik a célközönségetek, sikerül-e elérni őket?

Luca és Bálint: Jelenleg a 18-34 éves korosztály a fő követőbázisunk, és ezzel elégedettek is vagyunk. Igyekszünk minden irodalom iránt érdeklődőhöz eljutni, de legfőbbképp szeretnénk jobban elérni a fiatalabb, középiskolás korosztályt, hogy a korábbiakban említett irodalomfogyasztási mentalitás már akkor be tudjon épülni mindennapjaikba. 

Miért tartjátok fontosnak, hogy az emberek ilyen szépművészeti alkotásokkal is találkozzanak az Instagramon?

Luca és Bálint: Úgy gondoljuk, hogy a gondolkodó emberek képesek jobbá tenni társadalmunkat, az irodalom pedig tökéletes eszköz arra, hogy gondolkodásra késztessen. Jelenünkben még mindig szokatlan lehet, amikor a sok szelfi meg kisállatos videó között egyszer csak megjelenik egy vers, de emiatt a meghökkentő hatás miatt talán jobban be is talál üzenetük. Segít egy kicsit megállni, levegőt venni, gondolkodni, mielőtt visszatérnek a mókuskerékbe.

Hogy gondoljátok, a megfelelő platformokat választottátok ki tartalmaitoknak? Nem lett volna érdemesebb mondjuk egy blogot indítani?

Luca és Bálint: Az általunk kitűzött célok eléréséhez a közösségi médiát tartjuk a legmegfelelőbb eszköznek. Ezeknek az oldalaknak a megnyitása a napi rutin része szinte mindenkinek. Míg egy blogot inkább azok az emberek keresnek fel, akiket foglalkoztatja az ottani tartalom. Instagramon bekövethetnek minket konkrét elhatározásból, vagy akár véletlenül is szem elé kerülhet egy-egy posztunk mások megosztása által. Így olyan embereket is megfoghatunk, akik maguktól nem feltétlen érdeklődnének a témában.

Honnan jött az ötlet, hogy a követőitek által írt verseket is megjelenítsétek az oldalatokon?

Luca: Kezdetektől fogva szerettem volna egy helyet, ahol szerkesztés nélkül bárki írása megjelenhet – ezzel motiválva a feltörekvő művészlelkeket. Ezért is az oldal beindulása után kialakult az a koncepció, hogy mi fogadjuk a követők verseit és változtatás nélkül megosztjuk azokat. Nem korrektúrázunk, nem javítunk helyesírást és kritikát sem alkotunk – utóbbit meghagyjuk azoknak, akik olvassák a verset. Sajnos ez a követők számának megugrásával már nem volt fenntartható, ezért megszüntettük a beküldéseket. Viszont tervben van egy új koncepció, aminek hátránya, hogy folyamatos aktivitást igényel az oldallal kapcsolatban. Ez jelenleg nem fér bele a hétköznapjainkba, de remélhetőleg az egyetem befejezésével több időnk lesz rá és megkezdődhet majd bevezetése. 

Milyen is pontosan ez az új koncepció?

Luca és Bálint: Ezt egyelőre még nem szeretnénk publikussá tenni csak majd, amikor már aktuálissá válik.

Milyen szavakkal jellemeznétek a közösséget, ami kialakult az oldal hatására?

Luca és Bálint: Jelen állapotunkban nehéz erre a kérdésre válaszolni. Kezdetekben, amikor még kevesebben voltunk, jobban megvolt a közösségi élmény és ismeretség. Mostanra viszont már nagyon sokan vagyunk, ami miatt nincsenek már meg a fejünkben állandó arcok névvel és képpel. Mindezek ellenére úgy gondoljuk, hogy az Irodalmi lépegetőt követő személyek nyitottak az új lehetőségekre és a kultúrára, valamint elfogadóak – aki nem volt az, már kikövetett minket a különböző társadalmi ügyek melletti kiállásunk miatt.

Nem „kisujjeltartós” irodalmárok, de eléggé olvasottak ahhoz, hogy önálló véleményt tudjanak kialakítani.

Végezetül pedig nagyon jó ízlésük van, hiszen minket követnek.

Említettél társadalmi problémák melletti kiállást. Megneveznétek-e néhány konkrét példát, és az okát, ami miatt fontosnak tartjátok, hogy felszólaljatok mellette?

Luca és Bálint: A legutóbbi példák a könyvfóliázások, a pedofiltörvény vagy az SZFE ügyei. Ezek mellet azért is szólalunk meg, mert

számunkra egyénileg is nagyon fontos, hogy az állam ne tiporjon földbe alapvető emberi jogokat.

Valamint azokra az ügyekre is kiemelten figyelünk, amik közvetlenül a magyar kultúrát érintik. Nekünk rendelkezésünkre áll egy több tízezer követős platform, ahol hangot tudunk adni a véleményünknek – ennek része az emberi értékek megbecsülése és az önkifejezés szabadságának fontossága. Felelőtlenség lenne részünkről nem élni ezzel a lehetőséggel. Nem tartjuk magunkat influenszereknek, de reméljük, hogy szavainkkal elgondolkodtatunk néhány embert, és kifejezhetjük általuk együttérzésünket az érintettek mellett – az ő visszajelzésükből érzékeljük is, mennyire jól eső számukra támogatásunk.

Fotók: Irodalmi lépegető

 

 

FacebookTwitterGoogle+tumblrLinkedInDiggPinterestRedditEmail

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

hozzászólás