Kiszakadás a szürke hétköznapokból – 20. Verzió Filmfesztivál

Idén huszadik alkalommal rendezték meg a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált, melynek keretein belül november 21 és 25 között Debrecenben is tartottak filmvetítéseket. Az Alternatív Közösségek Egyesülete immáron megszokott szervezőjévé vált az esemény Debreceni blokkjának lebonyolításában.

Decemberhez közeledve az egyre hűvösödő téli esték miatt egy hétig egyfajta meleg kuckóként szolgált a Baross Gábor utcában található közösségi tér. Legalább is ehhez tudnám hasonlítani azt a közeget, ahova kedd este, az első napon beléptem. A köztérbe beérve meleg fogadtatásban részesültek azok a filmfanatikusok, akik aznap ellátogattak az idei Verzióra. 

A családias hangulatot a szervezők közvetlenséggel, frissen készült popcornnal és mozikat megszégyenítő kényelemmel fokozták.
Ezen tényezők rengeteget dobtak a fimnézés élményén, ami ezután következett.

17:30-as kezdéssel az első film az Arsenie. Csodálatos túlvilág volt. A 96 perc játékidős film a már elhunyt román származású Arsenie Bocaról, a kommunista rezsim által üldözött pap-teológus-misztikusról szólt, akit sok hívő szentnek tart, annak ellenére, hogy sosem avatták azzá. Alexandru Solomon rendezővel és a hívők egy csoportjával kitalált zarándoklatra indulunk, amely humoros és fantáziadús módon vezet keresztül az egész társadalomra jellemző összezavarodottságon és globális félelmeken.

A filmet egy csoportos beszélgetés követte, ahol közösen megvitattuk a látottakat, lehetőség volt feltenni a felmerült kérdéseket, illetve a homályban maradt részletekre is választ kaphattunk. 

Másnap szintén fél hatos kezdéssel ugyanolyan lelkes fogadtatásban részesültünk, mint az első napon. A családias hangulat ismét megvolt, de a  megszokott közönség mellett most számos új arc is megjelent. A popcorn ismét elengedhetetlen kiegészítője volt  az est első filmjének, ami a Fanni kertje címet viselte. Somogyvári Gergő 82 perces filmje – amely egyébként idén megnyerte a legjobb magyar film díjat a Verzión – a 19 éves Fanni mindennapjait mutatja be, akit a szülei 15 évesen  kitagadtak otthonról transzneműsége miatt, ezért intézetbe került, ahonnan többször is megszökött, amíg az egykori gyári munkás, mára hajléktalan Laci befogadta őt.

Fairy Garden – Trailer from New Retina Productions on Vimeo.

A páros apa-lánya kapcsolatát követhetjük végig, ahogy egy, a férfi által összerakott, lécekből és lemezekből álló kunyhóban élnek. Fanni transzneműsége miatt nem talál munkát, de nem adja fel, időről időre elmegy szerencsét próbálni, azonban öt éven keresztül mindig visszatér Lacihoz, aki anyagilag támogatja a hormonkezelést. Fanni a ház körüli munkában  segít, emellett napi szinten élőzik a rajongóinak, különféle social media platformokon. 

A nap második filmje Lőrinczy Lia, Aki még lehetek-je volt. A maga 29 perces játékidejével eltér az eddigiektől. A film rövidsége nem szabott gátat a téma komolyságának kifejtésében  Egy rendkívüli anya történetét ismerjük meg, aki mindent túlélt, hogy a gyerekeivel legyen. Vikit gyerekkora óta bántalmazták, de élete örökre megváltozott, amikor 18 évesen emberkereskedőknek adták, és csak sok év prostitúció után sikerült elmenekülnie. Új életet kezdett: férjhez ment, született négy gyereke, de az életének igazán nagy kihívásai csak akkor kezdődtek. Ez a rövidfilm Viki vallomása arról, hogy milyen nehézségekkel szembesült, miért döntött úgy, hogy nem hagyja tovább, hogy a csend beszéljen helyette.

A műveket követő beszélgetés igen megosztó volt, valószínüleg a Fanni kertje témájából adódóan, de nagyon jó megjegyzések születtek.

Harmadik napunk a megszokott időpontban indult. Tálcán a Mindhalálig című animációs történelmi dokumentumfilm volt, egy valódi hős vakmerő cselekedeteiről és egy vérgőzös antihős rémtetteiről. Az embermentő Baranski Tibor (Baránszky Tibor) katolikus papnövendék és Kun páter szerzetes párhuzamos történetét láthatjuk az 1944-es budapesti ostrom árnyékában. Betekintést nyerünk Baranski munkájába, ahogyan játszi könnyedséggel veri át Angelo Rotta pápai nunciust, ezzel megmentve 3000 zsidót kilenc hét leforgása alatt. Továbbá a stábnak sikerült elérni Tibort személyesen is, aki halála előtt még pár szót hozzá tudott tenni a filmhez. Hősünk blöffjei mellett megismerjük Kun páter minorita szerzetes  történetét is, aki részt vett számos zsidó megkínzásában és kivégzésében. A rendkívül látványos animált jelenetek mellett archív felvételek is megjelennek, amik olykor már felkavaróak, ezzel teljessé téve az élményt.

Ezt követte a Habiszti – Csak azért is!, a maga 95 percével. Az egészestés mozifilm hatást keltő alkotás középpontjában Attila áll, akinek megismerjük rövid élettörténetét: szabadidejében gitározik, rappel – fiatal kora ellenére rendkívül ügyes – és családját szórakoztatja.

Kiderül, hogy az intelligenciájára már óvodás korában felfigyeltek, ezért édesanyja azt akarta, hogy a legjobb iskolába kerüljön, ám a sikeres felvételi ellenére sem szerepelt a kifüggesztett listán a neve. Így viszont másik intézménybe kerül, ahol felfigyelnek tehetségére, és bekerül egy táncprodukcióba. A koreográfus a roma holokausztot feldolgozó előadást rak össze,  Attila, a cigány fiú főszereplésével. A mozgásszínház-produkcióra való felkészülés végigkövetése közben a fiúról láthatunk felvételeket, ahogy a hétköznapi életét éli.

A filmeket most egy nem megszokott beszélgetés követte, ugyanis jelen esetben Heller Zsolt is részt vett benne.

Zsolt folkesztéta, esszéista, 2010-től tagja annak a szűk körű oktatói közösségnek, akik nemzetközi holokauszt szakértői képesítést kaptak az USC SHOAH Foundation nemzetközi szervezetének magyarországi képviseletében a Zachor Alapítványtól. A vele való eszmecsere alatt az időben visszautazva sok mindent megtudhattunk a zsidó vallásról, a romákról, és a filmekhez kapcsolódó háttérinformációkról. Személyes történetei feldobták az egyébként nem túl vidám témát, rengeteg filmet ajánlott, ami erősen fűződik az este látottakhoz.

Pénteken nem voltak vetítések, így  szombaton zárult le a Verzió. Utolsó napunk fél órával hamarabb, 17:00-kor kezdődött.  A Föld éneke következett, amellyel kapcsolatban bátran ki merem jelenteni, hogy az eddigi egyik leglátványosabb film, amit valaha láttam. Kilencven percben egészen Norvégia hegyvidékéig repülünk, és egy egészen varázslatos egzisztenciális utazás részesei leszünk, amely életről, halálról, természetről és a világban való létezésről szól. Ebben a szülőföldjéről szóló lírai filmben Margreth Olin filmrendező saját idős szüleivel indul el a végtelen vadonba. Családjuk mindig is itt élt, a természet közvetlen közelében.

Szülei szerelme és élethosszig tartó hűsége tanúsítja, hogyan rezonál egymással a környezet és az ember belső léte. 

Zárófilmünk a Rap és rénszarvas. Az alkotás központi figurája a 18 éves számi rapper, Mihkku, más néven YungMiqu, aki Finnország legészakibb városában, Utsjokiban él.  Megismerjük útját a Finland’s Got Talent tehetségkutató tévéműsorban, majd dilemma elé áll, miszerint zenészkarrierbe kezdjen, vagy apja nyomdokaiba lépve folytassa a számik hagyományos életmódját, a rénszarvasterelést?

A 72 perces filmmel lezárult az idei Verzió Filmfesztivál Debreceni blokkja, de az este még korántsem ért véget. Az esemény végeztével 20:00-ás kapunyitással kezdetét vette a Manír Chill záróbuli, három fellépővel. 20:30-tól 21:00-ig A tag, azaz Ferenczy Balázs volt az első a pult mögött, aki nem először fordult meg egy, a Manír által szervezett bulin. A pszichedelikus lofi hip-hop szettet Dobrády Ákos, művésznevén 3colors követte 21:15-től, aki hobbizenészként az eklektikus popzenék világába vezetett be minket. Végezetül Szotyi&Kozi érkeztek, akik Budapestről érkezve egy egészen egyedi és maradandó ambient, breakbeat és goa szettel zárták az estét. A hajnali egyig tartó mulatozásra 1000 forint volt a  belépő, amellyel a Manír további munkáját tudták támogatni a résztvevők.

 

FacebookTwitterGoogle+tumblrLinkedInDiggPinterestRedditEmail

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

hozzászólás