Az utóbbi években jelentősen megnőtt az olyan fiatalok száma, akik gyakorlatilag karriert építenek maguknak a hálószobájukból. Legyen szó zenéről, filmről vagy bármilyen más médiumról, az online szféra jelentősen megkönnyíti a feltörekvő tehetségek életét. Wehatevince, azaz Szarka Vince is csak magára számíthatott, amikor elkezdte útját a zenével. A munka és a kitartás azonban kifizetődött, hiszen ma már a magyar rap színtér egyik leginkább figyelemre méltó előadójaként beszélnek róla. Karrierjéről, kulturális különbségekről és a jövőről beszélgettünk.
Ha jól tudom zenei téren szinte mindent magadtól tanultál meg. Ebben hogyan segített az online közeg?
Az internet rohadt sokat tett hozzá. Először igazából hülyeségből csináltam zenéket, 2016-ban letöltöttem az FL Studiot és ilyen mémszámokat csináltam. Az első komolyabb zenémet egy haverom keverte ki, ő egy miskolci producer volt, rajta keresztül indultam el. Utána én is komolyabban kezdtem producerkedni, bakpakkal dolgoztam együtt. Megláttam, hogy kirakott valamit Soundcloudra és akkor mondtam, hogy én is zenélek – utána nagyon sokáig ketten voltunk együtt, de ő hamarabb váltott magyarra, mert én akkoriban még angolul rappeltem. Sok ember volt, akit a neten keresztül ismertem meg, akik segítettek elindulni azon az úton, amin most járok.
Mi volt az a pillanat, amikor eldöntötted, hogy komolyan akarsz a zenével foglalkozni és meg is szeretnéd osztani a számaidat?
Két ilyen is volt. Először, amikor már nagyon sok demót vettem fel angolul és volt körülbelül 8-10 belőle, úgy voltam vele, hogy most már nem csak feldobálni akarom őket Soundcloudra, hanem ténylegesen meg kellene őket jelentetni. Ez volt az első albumom, a Presence, ami kikerült minden platformra. Utána volt egy nagyon hosszú időszakom, amikor angolul toltam, ott is volt „ups and downs”. Amikor már úgy éreztem, hogy befejezem egy időre a zenélést és a dizájnnal akarok jobban foglalkozni, akkor 2021 januárjában YBS lehívott stúdiózni az Ekhoeval, Grassával meg Gyurissal és elkezdtünk beszélgetni. Igazából aznap született meg a Wedding Ring. Akkor merült fel ismét az, hogy r meg akarom mutatni magyarul is, hogy mit tudok. Onnan jött az első magyar albumom, a VL, ott kezdődött az egész magyar karrierem.
Miben segített az, hogy közelebbről is megismerkedtél más hazai előadókkal?
Sokban, bár igaz, hogy előtte is ismertem egyeseket. Amikor a Presence-t kiraktam, akkor már beszélgettem Shybalencivel, aki az egyik legnagyobb magyar producer, de AKC Misi is kirakta a zenéimet. Később, január után jöttek ezek a nagyobb számok, például a ‘Wedding Ring’. Ez elindította a karrieremet, bár könnyen bele is bukhattam volna:
Ahhoz, hogy valaki egy ekkora számot megcsináljon, általában több évig kell rappelniük. Nekem meg kábé ez volt a debütáló számom magyarul.
Én nagyon oda akartam rakni a nevem, hogy ne az legyen, hogy van a ‘Wedding Ring’ és akkor „one hit wonder” vagyok.
Egy OTL Campes beszélgetésben említetted, hogy a legutóbbi albumodra ötven szám közül válogattad ki a végleges listát. Volt ezek között kirívóan más stílusú szám, ami végül nem került kiadásra?
A ‘Paris’ az egy R’n’B zene, szerintem az kirívó volt, de mindenképpen rá akartam tenni az albumra. Először nem tetszett az embereknek, de most már azt hallom vissza, hogy a ‘Paris’ az egyik legjobb szám róla. Szóval ebben van egy ilyen kicsi,
Ne azt add az embereknek, amit szeretnének, vagy amit elvárnak tőled, hanem azt, amire nem számítanak.
Részben azért követnek, mert magadat adod, de nem azért csinálsz zenét, mert ők elvárják tőled hogy ilyen zenét adj ki, meg így rappelj, hanem mert te most így érzed magad. Csináltál egy R’n’B számot és ez te vagy, ezt fogják szeretni az emberek a legjobban. Mindig, amikor egy új projektet csinálok, akkor bennem van, hogy valami másabbat, egy kicsit jobbat akarok – de amúgy nagyon szeretek kísérletezni is. Egy idő után szerintem sokan beleesnek abba a hibába, hogy csak kísérleteznek, de nem adják ki a zenéiket.
Hogyan befolyásol kreatív szempontból az, hogy jelenleg Dániában élsz? Ad valami extrát?
Nagyon más az itteni kulturális és kreatív közeg. Sokkal jobban rámennek a minőség a mennyiség feletti elvre, ami nekem nagyon tetszik. Ez mindig is elvárás volt nálam: Attól függetlenül, hogy nagyon sok zenét adtam ki az előző évben, attól mindig úgy voltam vele, hogy csak a legminőségibbek menjenek ki. Mert lehet, hogy kiadtam 30 számot, de volt száz, amit megcsináltam ebben az évben. Azon kívül inkább csak abban segített ez a kinti közeg, hogy valamennyire ki tudom zárni az otthoni zajt, azt, hogy mi megy Pesten.
Helyette itt tényleg kicsit a magam csendességében ki tudom zárni ezt az alapzajt, és azt tudom kreálni, ami nekem tetszik, ami én vagyok.
Én ezt mondanám a legnagyobb plusznak.
Az, hogy vidéken nőttél fel, megjelenik a mostani tevékenységedben tudatosan?
A zenémben nem nagyon, de szerintem az imidzsemben igen; aki követett az évek során az tudja, hogy én amúgy egy miskolci gyerek vagyok, aki valahogy most Dániában él, de közben Pesten koncertezik. Nem gazdag családból jövök, hanem magamnak próbáltam felépíteni ezt az egészet, amit elértem. Hogy próbálok-e valamilyen vidéki eredetet belevinni a zenémbe? Néha megjelenik. Most már egyre többet – az elején annyira nem, mert nyilván amikor fiatalabb az ember, akkor kicsit gáznak érzi ezt az egészet, hogy jaj én falusi vagyok meg ilyenek, de utána meg rájössz, hogy ez az identitásodnak egy része és erre büszkének kell lenned, mert hogy ez vagy te. Mert ha nem ez vagy akkor mi? Ezért most már próbálok erre többet figyelni, de igazából soha nem akartam elrejteni. Ez tény, hogy én vidéki vagyok.
Milyen érzés volt először nagyobb figyelmet kapni a hazai szcénában?
Szerintem a legelső szóló fellépésem, ahol kaptam egy 30 perces szettet az OTL 35 volt, kicsit több, mint egy éve októberben. Akkor nagyjából egy ezer fős teremben voltunk az Akvárium Nagy Hallban és én nyitottam meg az egész estét. Egy kicsit para volt, de most már úgy vagyok vele, tök mindegy, hogy tíz vagy tízezer ember előtt lépsz fel, szerintem ugyanannyit fogsz izgulni előtte. Legelsőnek kicsit bedobtak a mélyvízbe, azóta nem is voltam ennyi ember előtt – gyakorlatilag az első koncertem volt így egymagában a legnagyobb eddig.
Tudnál mesélni arról, miken dolgozol jelenleg? Mit várhatunk tőled a közeljövőben?
Az utóbbi pár hónapban kicsit hátramaradt a zene és inkább próbáltam a dizájnnal foglalkozni. Most viszont elkezdtem újra visszamenni a stúdióba és még mindig kísérletezek. De már készülök újra folyamatosan droppolni, konzisztensnek lenni és megint valami olyat adni az embereknek, amit eddig még nem hallottak tőlem. Tudom, hogy a következő projekt háromszor jobb lesz, mint az előző. Szóval mindig megyek előre, minél jobb, minél kreatívabb akarok lenni, nem csak a zenével, hanem magával a Wehatevince imidzsel, meg mindennel, ami a zenét körülveszi.
