Az elmúlt évtizedben Kazincbarcika többször is próbált az országos figyelem középpontjába kerülni – jó értelemben. Az észak-kelet-magyarországi kisváros a KolorCity program keretein belül saját fesztivált szervez minden nyáron, emellett számos erőfeszítés történt a város fejlesztésére és szépítésére. Van azonban egy sokkal kevésbé ismert különlegessége is Barcikának – a Don Bosco Szaléziak egyik legjelentősebb magyarországi csomópontja alakult ki itt az elmúlt évtizedek során. A katolikus szerzetesrend és az ex-szocialista iparváros különös kohabitációja márpedig mindenképpen nagyobb figyelemre méltó, hiszen kulturális és szociális téren is számos témát szolgáltatott az évek alatt.
A Don Bosco Szaléziak a világ második legnépesebb férfi szerzetesrendje a Jezsuiták után. Bosco Szent János alapította 1859-ben Torinóban. Céljuk a szegény és nehéz sorsú fiatalok nevelése. A világ 131 országában jelenlévő rend 1913-ban érkezett meg hazánkba Zafféry Károly segítségével – akit az első magyar szaléziként tartanak számon. Hamarosan több hazai rendház is létrejött, azonban a fejlődés nem tarthatott sokáig. 1950-ben Magyarországon majdnem minden szerzetesrend működését beszüntették, ezért egészen 1989-ig nem beszélhettünk hivatalos szalézi tevékenységről Magyarországon.
Természetesen az országban maradt szaléziak titokban egyénileg is tovább működtek, így történt, hogy Sándor István vértanút egy koncepciós per keretein belül halálra ítélték – cselekedeteiért 2013-ban boldoggá avatták.
A kazincbarcikai Don Bosco Szaléziak története a rendszerváltozás után kezdődhetett meg: 1991-ben jött létre Herbolyán a Don Bosco Szakképző Iskola, amely később a bezárásra ítélt Május 1. úti Általános Iskola épületébe költözött át. Az igazán nagy lépést azonban 2011-ben a szintén bezárásra ítélt Ságvári Endre Gimnázium átvétele jelentette – így jött létre a Szalézi Szent Ferenc Gimnázium. Azóta a rend segítségével épült a városban egy sportcsarnok, továbbá 2020-tól egy felújított épületben működik a rendház és a plébánia is. A szaléziak számos rendezvénnyel vesznek részt a térség kulturális életében is, mára széleskörben ismertek a helyi lakosok között. De mégis hogyan tudott így beilleszkedni egy szerzetesrend ilyen szorosan a vidéki kisváros életébe?
Kezdeti nehézségek
„Furcsa, kicsit félelemmel átitatott várakozás volt bennünk, mert nem tudtuk még, hogy mire számítsunk.” – meséli nekem Bolacsek László, a Szalézi Szent Ferenc Gimnázium történelem és földrajz szakos tanára.
„Nem ismertük közelebbről a Szaléziakat, hogy vajon mennyire erős katolikus értékrendet képviselnek.”
Az oktató 2005 óta dolgozik itt, így ő is átélte a 2011-es változásokat. A fenntartóváltás nagy figyelmet kapott helyi berkekben, hiszen sokan ekkor találkoztak először a renddel. Emellett a város egyetlen gimnáziumaként nagyon fontos oktatási funkciót töltött be az iskola, így a szülők, valamint az akkori diákok és a friss felvételizők is aggodalommal követték az eseményeket. A környező falvakból is sokan tanulnak tovább Barcikán, hiszen a környéken nincs sok lehetőség a nyolc osztály elvégzése után.
A tanári kar részéről is voltak azonban kételyek. Kérdést jelentett például, hogyan illeszkedik majd be egy gimnázium a Szaléziak küldetésébe. 2011-ben már viszonylag ismert volt a Don Bosco Szakképző Iskola tevékenysége, ezért sokan úgy gondolták, hogy a továbbiakban itt sem a felsőoktatás felé orientálódás lesz a fő cél.
„Ami miatt én még aggódtam, hogy mi lesz, ha nagyobb számban megjelennek a diákjaink között a halmozottan hátrányos helyzetűek, a különböző zavarokkal küzdők, akikre mi hivatalosan ugye nem vagyunk felkészítve. Bár az ember, amikor tanárnak készül, némi pszichológiát is tanul, de alapvetően nem vagyunk képzett szakemberek ilyen tekintetben.” – mesél tovább a kezdeti aggodalmakról László. A helyzet tehát kissé feszült volt, bár mindez egyértelműen inkább az idegenségből, a tudás hiányából eredt, mintsem bármiféle negatív tapasztalatból a tanárok részéről. Sokak elkezdtek utánanézni a rend tevékenységének, volt aki ismerőseitől hallott már róluk. Szépen lassan elkezdett összeállni a kép és kiderült, hogy egy ilyen intézmény nagyon is illik a rend portfóliójába:
Neveléssel és pedagógiával általánosan is foglalkoznak, így jól fel voltak készülve egy gimnázium működtetésére is. A laikusok persze mindezt csak az új tanév kezdetével tapasztalhatták meg.
Konszolidáció
A gimnázium tanárai és diákjai is hamar megbarátkoztak a megújult intézménnyel, bár érezhetőek voltak a változások. A tanárok elmondása szerint teljes maradt a szakmai szabadság, a Szaléziak inkább a nevelési szellemiségük meghonosításán ügyködtek.
„Olyan környezetet akarunk kialakítani közösen, ahol a fiatalokra irányul a figyelem.”
Ezt már Kovács Sándor atya mondja. Elmondása szerint a Szalézi nevelés lényege, hogy a gyerekeknek lehetősége legyen mély, jelentőségteljes kapcsolatokat kiépíteniük, továbbá érezzék, hogy törődnek velük, meghallgatják őket. Fontos a vidámság, ezt számos közösségi programmal is biztosítják – például a délutáni oratóriumi tevékenységekkel. Módszerüket megelőző módszernek is nevezik, hiszen a szeretetteljes neveléssel próbálják saját pályára állítani a gyerekeket. Minderre a kamaszok nem mindig nyitottak, persze mindehhez hozzátartozik az is, hogy nevelési szempontból talán mindenhol a középiskolások jelentik a legnagyobb kihívást. A fiatalokkal azonban nem csak az iskolapadban foglalkoznak. Számos programot szerveznek akár tanidőn kívül is, például az új és modern oratóriumban. Itt is a szórakozással egybekötött nevelés a cél.
Terjeszkedés
A gimnázium átvétele óta már eltelt egy évtized, ebben az időszakban pedig két újabb fontos létesítménnyel bővült a Szaléziak jelenléte. 2016-ban megnyílt a Don Bosco Sportcsarnok, 2020-ban pedig az új plébánia és oratórium. Ezek nem csak a rend városi tevékenységéhez járultak nagyban hozzá – a sportcsarnok formájában a város egy korszerű kulturális létesítményt is kapott. Itt sporteseményeken kívül a legkülönbözőbb programokkal találkozhatnak a látogatók. Koncertek, színházi előadások is számára is nyílt egy új hely, de a nyári fesztiválok során is szerveznek ide programokat. A csarnokban bár és bowlingpálya is található, így sokaknak hétköznapi szabadidős tevékenységeik helyszínéül is szolgál. Persze az oratóriumban is fontos munka folyik, itt főként a fiatalabb korosztály találja meg a számítását a legkülönbözőbb alkalmak keretein belül. Az, hogy ezek a helyszínek ilyen népszerűvé váltak, jól mutatja a hosszú és nehéz utat, amelyet be kellett járnia az idegenként érkező szerzeteseknek. Egyértelműen látszik, hogy a lakók nem csak elfogadták őket, de az általuk hozott újdonságokat örömmel fogadták.
„Talán az elején néha volt feszültség, nem igazán tudták az emberek, hogy akkor most mit akarunk mi csinálni itt. De aztán szerintem megértették, hogy igazából egy jó dolgot akarunk létrehozni velük együtt – nem nélkülük.”
Sándor atya szerint kezdetekben jelen volt a bizalmatlanság, de ők ezt megértették. Tudták, hogy szükség lesz egy ismerkedési időszakra az egész várossal. Mindeddig tették a dolgukat és próbálták megismertetni az emberekkel a rend tevékenységét. Mára úgy tűnik, elérték céljukat, hiszen sokan kifejezetten a Szalézi Szent Ferenc Gimnáziumban szeretnének továbbtanulni, a környéken jó híre van az iskolának. Emellett az újabb létesítményeket már sokkal természetesebben fogadták.
Ma már a rend vallási aspektusa sem idegen a város számára, mondhatni a helyi katolikus élet is felpezsdült.
Azonban mivel nem csak ilyen jellegű rendezvények kapnak teret a Szaléziak kulturális helyszínein, ezért mára azt mondhatjuk, hogy feloldódtak a kezdeti feszültségek. Olyan tereket sikerült létrehozni, ahol mindenki megtalálhatja az őt érdeklő lehetőségeket.
Hogyan tovább?
Bár a kezdetekhez képest talán kissé már csökkent a lendület, még mindig vannak tervek a fejlesztésre – „egyelőre csak álmok vannak, még nem is tervek.” – mondja Sándor atya. Elmondása szerint fontos lenne a gimnázium bővítése, szükség van további tantermekre, emellett szeretnének közösségi tereket is létrehozni az iskolában és akár egy kápolnát is.
Újabb létesítmények vagy más nagyobb beruházások azonban nincsenek most tervben, hiszen sikerült kiépíteni egy stabil rendszert.
A fejlődés azonban sosem állhat meg, fontos, hogy a rend helyi működése gördülékeny legyen. Mivel több helyszínen is jelen vannak, számos lehetőséget találnak az apróbb fejlesztésekre. A cél természetesen mindig a nevelés és a szalézi értékrend átadása marad számukra. Nagyrészben az oktatók, a diákok és a helyi lakosok igényeire is tekintettel voltak.
A jelenlegi létesítményeket teljes mértékben kihasználják, a város pedig csak egy uszodát hiányol – de az önkormányzat által építés alatt álló vízi komplexum remélhetőleg erre is választ ad majd. Sikerült kialakítani egy szilárd helyzetet, a helyiek megismerték és befogadták a szaléziakat, ők pedig cserébe nagyban hozzájárultak a város kulturális életéhez. Egy teljesen új szemléletmód érkezett egy számukra idegen vidéki környezetbe. Ez mindkét oldalnak megpróbáltató volt, de végül egy egészen egyedi együttélés alakult ki ebben a borsodi kisvárosban. A gimnázium egyik oktatója szerint összességében egyszerre kaptak lazaságot és szakmaiságot, de emellett biztonságot is.
Fotók: szalezigimi.hu, Kalász Ákos
