Az egyetemi Hallgatói Önkormányzatok (későbbiekben HÖK) sok kérdést felvetnek az egyetemistákban, viszont számos értekezés olvasható a sajtó egyes platformjain az intézményekhez köthető sikkasztásokról is. Jelen írás nem kíván ilyen mélységekbe ásni: célja egy árnyalt kép kialakítása az Debreceni Egyetem HÖK-ös helyzetéről a hallgatók szemével, fókuszban a Bölcsészettudományi Kar és az Informatikai Kar Hallgatói Önkormányzatával.
A HÖK tevékenysége és létszüksége rengeteg egyetemista fejében megkérdőjeleződik. A pozitív és negatív vélemények, a HÖK-ösökről kialakult sztereotípiák, az évek óta terjedő és formálódó történetek minden egyetemista társalgásba beférkőznek. Kevés olyan embert lehetne találni a campusokon sétálva, akinek ne lenne valamilyen elképzelése a HÖK-ről és a tagjairól, vagy ne lennének személyes tapasztalatai velük.
Mi a baj a HÖK-kel?
F. az Informatikai Kar hallgatója, aki vegyes érzéseket táplál a Hallgatói Önkormányzat iránt. Elmondása szerint nem lehet általánosan beszélni a HÖK-ről, ugyanis a tagok képviselik az intézményt a mindennapokban, és nem mindegy, ki hogyan teszi ezt. „HÖK-ös és HÖK-ös között is van különbség” – fogalmazott. Ezt megerősítette D. bölcsészhallgató is, aki többszörösen hangsúlyozta beszélgetésünkben, mennyire személyfüggő az, ki hogyan kezeli a tagsággal járó privilégiumokat.
B. már több mint egy éve tagja az IK HÖK-nek (Informatikai Kar Hallgatói Önkormányzata), és ugyan azt gondolja, a Hallgatói Önkormányzatról terjengő hírek legnagyobb része sztereotípia vagy pusztán tévhit, mégis egyetért azzal, hogy a tagok képviselete sokat nyom a latba vélemények tekintetében.
„Ha van két hallgató között egy konfliktus, és az egyik HÖK-ös, akkor a másik szemében ő maga a HÖK, tehát a HÖK szar.”
Az Informatikai Kar Hallgatói Önkormányzatának hírneve megér egy külön bekezdést, ugyanis mind a HÖK-ösök, mind a kívülálló hallgatók kiemelték a múlt évben történő elnökségváltás jelentőségét. „Nem nagyon volt jelen a HÖK, az emberek nem igazán tudták, hogy létezik, így [az új elnökség számára] nehéz volt olyan rendezvényeket szervezni, amelyek kellőképp figyelemfelkeltőek voltak, és eljöttek rá. Viszont úgy látszik, sikerült túllendülni ezen, mert nagyon pozitív dolgokat hallok vissza. A szavazáson is látszik: idén sokkal többen szavaztak, mint tavaly vagy két éve.”
V. szintén az Informatikai Karon tanul, és az elmúlt években rengeteg személyes tapasztalatot szerzett HÖK-ösökkel kapcsolatban – többnyire negatívakat. Úgy gondolja, a HÖK nem tesz eleget azért, hogy megkönnyítse és színesebbé tegye az egyetemisták életét, viszont elismerte, hogy az új elnökség hitelesebb és sokkal kevésbé megosztó személyekből áll, mint az előző volt.
Értékek és lehetőségek a Hallgatói Önkormányzatban
S. az ősszel lezajlott választás révén került a BTK HÖK-be (Bölcsészettudományi Kar Hallgatói Önkormányzata). Azért jelentkezett, mert már évekkel ezelőtt megszerette a bármilyen jellegű háttérben húzódó szervezési feladatokat, és jól érzi magát a jelenlegi HÖK-ös társaságban, mert szerinte hasonló hozzáállásuk van:
„mindenki úgy gondolkozik, hogy nyilván tanulni kell, de emellett csinálunk olyan programokat, amelyeket mi egyetemistaként élveznénk, és remélhetőleg a hallgatók is élvezik őket”.
A. már több mint egy éve tagja a Hallgatói Önkormányzatnak az Informatikai Karon, és szintén arról számolt be, hogy motivációja a rendezvényszervezés iránti szeretetében rejlik. Hisz abban, hogy van értelme időt és energiát szánni arra, hogy programokról gondoskodjanak a hallgatók számára, így nem érzi különösebb tehernek az ezzel járó feladatokat. Többször is kiemelte, hogy a hónapok során már-már családdá kovácsolódott közösségükben szerzett élmények megtartó erőként működnek, ezáltal még élvezetesebbé téve a szervezési folyamatokat.
A Hallgatói Önkormányzatban lenni sok munkát jelent – erre később a gólyatáborhoz kapcsolódó feladatokról szóló rövid gondolatmenet is rámutat majd –, de szakmai előnyökkel is jár a megszerezhető tapasztalatok révén. N. már nem az első évét tölti a BTK HÖK-ben, és szerinte a legnagyobb segítséget abban jelenti a tagság, hogy megtanulják jól kezelni az emberi kapcsolatokat. „Egy bölcsész számára függetlenül attól, hogy pszichológus, szociológus, újságíró, rendezvényszervező vagy nyelvész, fontos, hogy jól bánjon az emberekkel, jól kommunikáljon.”
A. több fontos kvalitást kiemelt, amelyet a HÖK-ben eltöltött ideje alatt szerzett vagy fejleszteni tudott. „A csapatban való dolgozásban, kommunikációban, problémák megoldásában teljes mértékben pozitív hatása van, és általában ezekre a dolgokra bármilyen munka során szükség lehet.” V. ugyan sosem volt HÖK-ös, hasonló pozitívumokat fedezett fel benne, kifejezetten más emberekkel történő közös munka tekintetében. Elmondta, még programozói területen is sokszor kell együtt dolgozni másokkal, és egy volt HÖK-ös talán az átlagnál jobban össze tudja szervezni és átlátni a munkafolyamatot.
F. külső szemmel úgy vélekedik erről, hogy a Hallgatói Önkormányzatba alapvetően olyan emberek pályáznak, akik jó kommunikátorok és társaságközpontú emberek, így kevésbé szorulnak rá a már említett készségek fejlesztésére.
Ugyanakkor megemlítette előnyként a HÖK kapcsolatépítő szerepét, melyet mind az egyetemen, mind a szakmai szférában kamatoztatni lehet.
A gólyatábor hátterében…
A Hallgatói Önkormányzatok legnagyobb rendezvénye minden évben a gólyatábor, amely rengeteg előkészületet igényel a szervezők részéről. Jellemzően pozitív visszajelzések érkeznek a táborról a gólyáktól, de – ahogy az interjúkból is kiderült – vannak ellenpéldák. S. új tagként még nem szervezett tábort, ugyanakkor kíváncsian várja a jövő évit, kihívásnak tartja, amivel bizonyíthatja majd saját magának is, hogy alkalmas erre a feladatra. N. szerint „a gólyatábor mindent eldönt, hogy mennyire tud egy HÖK-ös részt venni a munkában, hiszen ez a legnagyobb volumenű rendezvény. Több mint száz emberről döntünk, több mint száz emberért vállalunk felelősséget.” Kiemelte, hogy ez mégsem jelent hátrányt vagy túl nagy terhet bármilyen értelemben, ugyanis lelkesíti őt, hogy új embereket ismerhet meg, és jó élményeket biztosíthat a gólyáknak. B. szintén mesélt a tábort megelőző hetek mozgalmasságáról: „van, hogy 10-15 órát vagyunk az irodában ezekben a napokban, hogy minden kész legyen időben. De megéri, mert a gólyáknak egy szép eseményt hozunk létre ezáltal.”
D. nem volt első évében gólyatáborban, de a tábor nem megkerülhető az egyetemi évek alatt: mindenhol találkozni csoportvezetőkkel, gólyák történeteivel, így neki is kialakult véleménye a rendezvényről. Jó koncepciónak tartja, hogy a hallgatók kezében van ez a feladat, mivel így az elsőévesek közvetlen fogadtatásban részesülhetnek az egyetemen a „hallgatóktól hallgatóknak” elv alapján, hiszen
„a HÖK híd a hallgatók és a vezetőség között”.
V. szerette a gólyatábort, jól érezte magát a programokon, de kifejezetten negatív tapasztalatról számolt be az akkori kari HÖK elnökkel kapcsolatban: „egész gólyatábor alatt azt éreztette velünk, hogy be kéne hódolnunk neki, és mi ezt nem tettük meg a barátnőmmel, ezért néhány barátja – más HÖK-ösök – rossz szemmel néztek ránk.” F. ezt megerősítette, ő is érezte azt a félig-meddig kimondatlan üzenetet a csoportvezetők és a HÖK-ösök részéről is, hogy a HÖK tagjai felsőbbrendűek nála az egyetemi rendszerben.
Kapunyitási pánik – kiket érint?
Népszerű téma hallgatói körökben a tanulmányokkal való késlekedés kérdése is. Vannak olyan karok, szakok, melyeken alapvetően jellemzőbb a félévek vagy teljes évek csúszása, mint másokon. A HÖK tagjainál ez is nagyobb figyelmet kap. Igyekeztem utánajárni, valóban gyakrabban előfordul-e náluk, mint más hallgatóknál, hogy mi állhat ennek hátterében, és összeköttetésben áll-e a kapunyitási pánik jelenségével.
S. nem tartja jellemzőbbnek a csúszást HÖK-ös körökben, mint más egyetemistáknál, és nem is gondolja úgy, hogy összefüggés lenne a kettő között. Hangsúlyozta azt is, hogy ők a Hallgatói Önkormányzatban valamennyire előtérbe vannak helyezve a többi hallgatóhoz képest, így feltűnőbb, ha valaki közülük később fejezi be a tanulmányait. A. hasonlóképp nyilatkozott: „ehhez nem sok köze van annak, hogy az ember HÖK tag-e vagy sem. A tagok között van olyan, aki egyáltalán nem csúszik, de a nem tagok között is van bőven olyan, aki tovább marad.”
F. bevallotta, számára is problémát jelent az, hogy az egyetem elvégzése után ki kell lépnie a nagyvilágba, ennek ellenére igyekszik a lehető legjobban teljesíteni, és időben befejezni a képzését.
Szerinte rengeteg egyetemistát érint a kapunyitási pánik, de a HÖK-ösöket ilyen szempontból egy kiélezettebb szituációban látja, mivel az egyetemen betöltenek egy adott pozíciót, és jól érzik magukat a közösségben, viszont a jövőbeli munkahelyükön ugyanúgy nulláról kell majd elindulniuk – mint korábban az egyetemen kellett –, mindenféle pozíció és privilégium nélkül, ami ijesztő lehet számukra.
D. szintén úgy gondolja, hogy általános probléma a hallgatók között a kapunyitási pánik, de egyetért azzal a felvetéssel, hogy a HÖK-höz hasonló – bizonyos értelemben vett – hatalmi pozícióból még nehezebb lehet kilépni a teljesen felnőtt alárendeltségekkel, felelősségekkel és kötelezettségekkel járó világba. V. ugyancsak ezt a szempontot vetette fel, elmondása szerint a HÖK-ösök „félnek attól, hogy ha elmennek innen, többé már nem ők lesznek, akik irányítanak dolgokat, hanem őket fogják irányítani, ezért egyesek inkább itt maradnak még néhány évre, mert addig is fontos szerepet tölthetnek be.”
Az időnként kifejezetten eltérő, máskor egészen hasonló vélemények kiválóan rámutatnak arra, mennyire nehéz körüljárni a Hallgatói Önkormányzat reputációjának kérdését. Egyes példák tökéletesen bizonyítják a HÖK-ös sztereotípiákat, és – mint kiderült – ezeken nem egyszerű felülkerekedni az Önkormányzat tagjai számára sem, akikre nem húzhatóak rá az állítások. Ez a rövidebb írás kétségkívül rávilágít arra az örökérvényű szabályra, hogy minden az egyén hozzáállásától függ: nincs két egyforma HÖK-ös, és nincs két egyforma tapasztalat a Hallgatói Önkormányzattal.
Borítókép: Facebook.com/Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzat – DEHÖK
