A debreceni egyetemisták körében rengeteg módja van a szórakozásnak: házibulik, különböző kulturális rendezvények, de ha népszerűség szerint két helyszínt mégis ki kéne emelni, azok a kocsmák és a szórakozóhelyek lennének. Vajon miért ez a két legnépszerűbb opció? Miért pont ezeket választják a fiatalok? Mik a legkiemelkedőbb különbségek a kettő között?
Extrovertált személyiségként mindig is vonzott az éjszakai élet. Tizenhat éves korom óta nem nagyon akad olyan péntek vagy szombat este, amikor otthon lennék – maximum akkor, ha beteg vagyok. Bárhol jól tudom érezni magam, legyen az a legromosabb kocsma vagy a legpuccosabb szórakozóhely, nekem a társaság a lényeg. Ebből adódóan felmerült bennem, hogy az én korosztályom hogyan is vélekedik erről a témáról, melyiket preferálják az éjszakai élet két húzóereje közül.
Ha a megfáradt egyetemi hallgató a hét közepén szeretné leadni az addig összeszedett feszültséget egy nagyobb buliban, és újult erővel indulna neki a hét második felének, akkor két választási lehetősége van: a Piac utcán található TABU, illetve a Nagyerdei Stadion aljában lévő HALL.
Első helyszínünk a TABU, ahol minden szerdán a UNight néven futó bulisorozat van, ahova a hölgyeknek éjfélig ingyenes a belépés, az uraknak pedig ezer forint. A koncepció körülbelül mindig ugyanaz: egy rezidens DJ fogadja a szórakozni vágyókat, különböző tematikákkal. Mulatós est, kétezres évek zenéi est, latin est. A kedvező belépőárnak köszönhetően szép számban jelennek meg hétről hétre az emberek, ennek nagy százaléka egyetemista – hiszen ki más bulizna egy átlagos szerda estén, ha nem ők. Külön kiemelném a rengeteg külföldi fiatalt, akik mind pozitív véleménnyel nyilatkoztak Debrecen éjszakai életéről, nyomatékosítva a TABU-t, mint törzshelyet.
„Imádom a Tabut, imádom Debrecent, sokkal jobb arcok az emberek, mint az én hazámban. Alapvetően a táncolás és a zene mozgat meg legjobban, de sokszor előfordul az is, hogy nem veszek jegyet, csak kiülök elé és egész éjszaka eldumálgatok a barátaimmal és az itt lévő emberekkel. Közben szól a zene, elvagyunk, aztán ha megunom, fogom magam és hazamegyek, vagy szétnézek még a városban, hiszen nagyjából közel van minden egymáshoz”
A külföldi hallgatóktól mellett számos magyar fiatallal is tudtam szót váltani. Kérdésemre, miszerint miért járnak éppen ide bulizni, és miért nem egy helyi kocsmát látogatnak meg inkább, a válasz sok helyről ugyanaz volt: könnyebb az ismerkedés, az emberek szeretnek táncolni, és a zene is egy fontos tényező.
„Ha tehetem, akkor szórakozóhelyre megyek, sokkal jobban szeretem ha van valami történés, tánc, zene, ilyesmik. Kocsmázni is imádok, de az a különbség a kettő között, hogy ha beülünk valahova, ott csak beszélgetek a spanokkal, hogy mi a helyzet; míg a diszkóban inkább a tánc meg a csajozás a lényeg.”
Negatívumként többen is kiemelték az árakat – máshol sokkal olcsóbban fogyaszthatnának, de volt, akit a szórakozóhelyi árak sem fogták vissza attól, hogy rendszeresen látogassa a helyet.
„Szórakozóhelyen drágább, de más is a közeg meg a vibe. Hiába kevésbé pénztárcabarát megoldás, szívesebben fizetem ki itt, mint egy kocsmába. Bár ugye bulihely és bulihely között is van különbség.”
Az árakat nézve átlagosnak mondható a felhozatal: egy üveges miller 800 forint, de sokak kedvence az úgynevezett Speed Shot, ami hat darab 4 centes vodka-szirup keveréket takar, mindezt 2500 forintért. Ez egy egyetemista pénztárcájához mérten barátinak mondható – főleg, ha egy nagyobb társaság érkezik, és el tudják osztani egymás közt. A jó árak mellett viszont nem lehet elhanyagolni,, hogy a hely alsó része rendkívül szűkös, emiatt sokan döntenek úgy, hogy inkább kifizetnek plusz ezer forintot a VIP belépőért, ami az emeleten egy külön pultot, WC-t, és leülőt foglal magába. „Ha látom, hogy nagyon sokan vannak, inkább VIP-et veszek, nem bírom a heringpartit, meg nagyon meleg is van lent. A pulthoz is van, hogy nagyon sokáig kell sorban állni, hiába van kettő is. Ha mosdóba akarok menni, át kell magam vergődni a hatalmas tömegen, itt meg csak feljövök a lépcsőn és egyenes utam van oda, anélkül, hogy bárki is agyonverne, mert véletlen meglöktem.” – mondta egy fiatalember.
Kép: TabuA város központjából a Péterfia utcára haladva egy kicsit elvonatkoztathatunk a szórakozóhelyektől, és rögtön belecsöppenünk a debreceni fiatalok kocsmai életébe.
Következő helyszínünk a Svejk Söröző, ahol ismét rengeteg fiatal szempár tárul elénk. Ez a hely is szűkös, a beülős rész tele van, ezért sokan állnak a bejárati ajtó előtt a járdán. A rendkívül hűvös, téli időjárás úgy néz ki ez nem zavarja őket, boldogan fogyasztják az italukat, közben beszélgetnek és nagy kacagásokban törnek ki. Ha már az előbb felsorolt tényezők nem bosszantják őket, én kénytelen voltam félbeszakítani a beszélgetést, kíváncsiságom által vezérelve. Egyöntetűen úgy nyilatkoztak,hogy ki nem állhatják a szórakozóhelyeket, sokkal hangulatosabbnak tartják a kocsmázást.
„Elsősorban azért, mert a kocsmázási lehetőségek sokkal nagyobbak, mint a szórakozóhelyeknél. Szerintem minden kocsma más stílust képvisel, illetve más-más társadalmi csoport veszi igénybe, ezért mindenki saját igényei szerint dönthet, hogy hova megy. Ez a szórakozóhelyeknél nem jellemző.” Fő szempont tehát a sokszínűség és a nagyobb választási lehetőség, hiszen Debrecenben számos kocsma található – elég csak a Péterfiára gondolni – míg diszkó annál kevesebb.
Kép: Étterem.huPár házzal arrébb is bőszen folyik az élet, a cívisváros egyik, ha nem a legismertebb kocsmájában, az Ibolyában. A hely, ami kivétel nélkül mindig tele van, a hét bármelyik napján. A benti rész többnyire csordultig van, nem lehet leülni, a pulthoz méteres sor vezet, de az itt lévőket ugyanúgy nem zavarja ez, mint az előző helyszínnél. Az ajtón kilépve a kinti résznél találjuk magunkat, ami úgyszint dugig van, már a járdán is képtelenség közlekedni, ha át szeretnénk jutni a teraszon.
Kép: Ibolya Facebook
Szintén rengeteg a külföldi diák, akik szívesen vegyülnek, többségük nagyon közvetlen. A válaszadók nagy százaléka arra hivatkozott, hogy a társaság miatt éri meg lejönni ide, akár minden nap.
„Előfordul, hogy minden este lenézek. Inni se muszáj, csak lejössz, beszélgetsz, de ha úgy van és kedved támad akkor megiszol 1-2 sört. Bulihelyeken nincs meg ez az érzés, nem tudsz normálisan beszélni, mert végig bömböl a zene, táncolni meg amúgy se szeretek. Nem nekem lett kitalálva, csak koncertek miatt szoktam ilyen helyekre menni. Az árakról nem is beszélve. Ha elmegyek a Tabuba elmegy az összes pénzem, az Ibolyába elég háromezer.”
Ez nagyjából összefoglalja az összes eddigi kocsmázó válaszát: ők jobban preferálják a nyugisabb estéket kisebb körökben, úgy, hogy közben nem zsong a fejük a kétezres évekbeli slágerek miatt.
Tovább haladva az 1-es villamos útvonalán, elérkeztünk a fő attrakcióhoz, a HALL-hoz. Ez az a hely, ami sokaknak a legkedvezőbb lehet bulik szempontjából, hiszen mindenhonnan könnyen megközelíthető.
A tematikája hasonlít a Tabuhoz: a félév során CAMPUS Party néven itt is szerdánként szoktak bulik lenni, többnyire populárisabb zenészek lépnek fel, legyen szó DJ-ről, rapperekről, de még a mulatós világában ismert előadókról is – mint például Nótár Mary.
Kép: HALLA riválisával ellentétben itt már mélyebbre kell nyúlnunk a pénztárcánkban, ha úgy döntünk, hogy elmegyünk: a hallgatói kétezer, a külsős jegy háromezer forint –, és ezen felül ne felejtsük el a benti fogyasztásra szánt pénzt sem.. Ez eddig a legnagyobb helyszínünk, a terem közel 2200 ember befogadására képes, nem beszélve a kinti dohányzó részlegről, ahol legalább ugyanennyi ember elfér.
Az itt lévő bulik általában lassan indulnak be, az emberek tizenegy óra után csoportosan kezdenek érkezni, azelőtt nincs meg a tipikus parti hangulat. Az első tábor akit elkaptam, így nyilatkozott a helyszínválasztásról: „Azért jövök inkább ide, mint a Tabuba, mert sokkal nagyobb, nincs az a tömegnyomor, és a fellépők is sokat számítanak nekem. Előfordul, hogy olyanokat hívnak, akiket nagyon bírok, úgyhogy általában mindegyik bulin itt vagyok. Az árak sem olyan vészesek. Meg amúgy nem is nagyon van más opció ezen a kettőn kívül.” Ebből a pár mondatból ítélve a közös nevező a kocsmázók és a bulizók között a fellépő lehet, ugyanis ez az a tényező, ami miatt mindkettő csoport elmenne egy szórakozóhelyre – akkor is, ha nem éppen ezt részesíti előnyben.
