Van az úgy a futballban, hogy semmi nem jön össze: akármennyire próbálkozik egy csapat, a labda sehogyan sem akar bevánszorogni az ellenfél kapujába. Aztán varázsütésre minden megváltozik, s ehhez elég lehet egy-két apró momentum. Onnantól kezdve pedig már senki és semmi nem mentheti meg a másik gárdát a vereségtől. Ilyenkor a lélekjelenlét, az akarat, a szerencse vagy ki tudja, mi játszik közre, az eredmény szempontjából azonban mindegy. A mai mérkőzésen éppen ez történt.
A holland válogatott hiába játszott ellenállhatatlanul a csoportmérkőzések során, egészen a nyolcvanhatodik percig kiesésre állt Mexikó ellen. Ehhez kellett a zöldmezesek kreatív játéka, valamint az, hogy az Oranje – a korábbi játékuktól eltérően – elképzelés nélkül futballozzon. Az első félidőben ennek végül nem lett komolyabb következménye, hiszen a mexikóiak nem tudták kihasználni a hollandok védelmi hibáit – igaz, Robben apró, ám egyértelmű felrúgásáért Louis van Gaal együttese sem kapott tizenegyest.
A második játékrész elején jött a hidegzuhany: Giovanni dos Santos húszméteres lövése utat talált Cilessen kapujába, a hollandok pedig egész egyszerűen nem tudtak felpörögni. Aztán átszakadt az a bizonyos gát, és Robben vezérletével a narancsmezesek megkezdték a rohamozást, Ochoa kapus azonban földöntúli – vagy inkább csak szerencsés? – védésekkel életben tartotta a mexikói előnyt. A nyolcvanhatodik percben, Sneijder lövésénél azonban már ő is tehetetlen volt, innentől kezdve pedig új mérkőzés kezdődött. A kérdés már csak az volt, hogy ez a meccs nyolc, vagy kétszer tizenöt percig tart-e majd.
Mint kiderült, az előbbi forgatókönyv igazolódott be: Robben sokadik elfutása és sokadik esése után Pedro Poenca egy vitatható büntetőt ítélt meg, a csereember Huntelaar pedig magabiztosan lőtte be a labdát. Ekkor már a kilencvenötödik (!) percben jártunk, ám ebben mégsem volt semmi meglepő, a portugál játékvezető ugyanis mindkét félidőben elrendelt egy-egy háromperces ivószünetet, így nem csoda, hogy elhúzódott az összecsapás.
Ez a kis idő azonban már nem osztott, nem szorzott, a hollandok – saját hamvaikból feltámadva – beverekedték magukat a nyolc közé. Miguel Herrera csapatának csak a szimpatikus vesztes szerepe jutott, mindez pedig azt jelenti, hogy Mexikó válogatottja zsinórban a hatodik világbajnokságán jut be a nyolcaddöntőbe, majd rögtön ki is esik. Mert van az úgy a futballban, hogy semmi nem jön össze…
