A Covid-időszak alatt, a lezárások eredményeképp mindannyiunknak nehézségbe ütközött különböző programokon részt venni és új emberekkel ismerkedni. Amióta újra kinyitottak a szórakozóhelyek, személy szerint minél több eseményen igyekszem ott lenni. Ezért is kaptam fel a fejem, amikor láttam egy Facebook-hirdetésben egy eseményt, amit a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet szervez, ’15 perc tabuk nélkül’ címmel. Őszintén szólva, nem tudtam, hogy mire számítsak, mivel nem is vagyok kifejezetten vallásos, de adtam neki egy esélyt.
Az estet a Valhalla sörözőben tartották, azonban minden hónapban más kocsmában, közösségi térben rendezik meg. Több barátommal együtt látogattunk el, de már kezdés előtt pár órával ott voltunk, hogy rá tudjunk hangolódni, főleg, hogy volt olyan a társaságban, aki egyáltalán nem szeret ismerkedni. A termet a látogatók nehezen találták meg, mivel egy kisebb, eldugott szobában volt. A helyszínre belépve egy csak néhány ember fogadott, azonban ahogy telt az idő, egyre többen érkeztek, sőt egy jó pár olyan résztvevő is akadt, aki egyáltalán nem tervezett részt venni a beszélgetős eseményen, csak a barátaival jött iszogatni. A szervezők sem számítottak ennyi látogatóra, így több ülőhelyet és sorszámot kellett készíteni.
A szervezők, Kovács Gergő és Péter-Szarka László bemutatkoztak, majd elmagyarázták, hogy mire is számítsunk az este folyamán. 4 x 15 perces beszélgetésekre került sor, minden körben kellett húznunk egy új sorszámot, így minden alkalommal új beszélgetőpartnert kaptunk.
Különböző témák voltak, mint például az egyetem, házasság, jövő és a vallás. Ezek közül lehetett választani egyet és beszélgetni róla, de a szervezők vetítettek ki példa kérdéseket segítségképp. Az első körből kimaradtam, de Kovács Gergővel, illetve néhány későn érkezett látogatóval sikerült beszélgetni. Az egyetemi életről és magunkról meséltünk egy keveset, hogy jobban feloldódjunk. Az elején érezhető volt, hogy mindenki visszafogottabb, azonban ez gyorsan megváltozott, mivel mindannyian barátságos és nyitott partnert kaptunk.
A második körben egy sráccal voltam, akivel a terem legvégére kerültünk, így nem bírtuk kiolvasni a segédkérdéseket, de nem is volt probléma, mivel nagyon beszédes és érdeklődő kedvünkben találtuk egymást. A beszélgetésünk során, kifejtettük a véleményünket a gyermeknevelési tervünkről, hogyan látjuk a jövőt, és hogy a szakunkkal hol fogunk tudni elhelyezkedni. Valójában bármiről el lehet cseverészni, amivel a másikat jobban megismered, de egy átlagos első találkozásnál nem mernél megkérdezni. A párbeszéd utolsó öt percénél szólnak a szervezők, hogy nemsokára új számot kell húzni, és meg kell keresni az új párunkat.
A harmadik fordulóban egy elsőéves hallgatóval kerültem össze, aki szívesebben beszélt, mint kérdezett, de ennek örültem, mivel az első körben is leült hozzánk, azonban akkor nem szívesen szólalt meg. Észrevettem, hogy ez számára fontos volt, mivel személyes dolgokról mesélt nekem, amitől a lelke megkönnyebbült.
Ekkor tudatosult bennem, hogy ez az esemény kiváló lehet olyasvalakiknek is, akik el szeretnék mondani a problémájukat egy olyan személynek, akit nem ismernek, így nem kell azon aggódni, hogy van-e közös ismeretség.
A társammal végül nem a vallásról és az egyetemi életről volt szó, hanem inkább traumákról. Az utolsó kör előtt kaptunk egy ötperces szünetet, de a párommal egy üveg sör mellett kihasználtuk a maradék időt, hogy elmeséljünk még egymásnak néhány érdekes élettapasztalatot.
Befejezésül pedig egy olyan személyt kaptam, aki rendszeresen jár ezekre az eseményekre, és már a szervezőkkel is baráti kapcsolatban áll. Itt már inkább én érdeklődtem, és meséltem, hogy a vallási nézeteim miatt voltam szkeptikus, mivel arra számítottam, hogy csak a kereszténységről lesz szó.
A társam kuncogva megnyugtatott, hogy ide bárkit szívesen fogadnak, és nem az a cél, hogy a másikra ráerőltessék a nézeteiket, hanem hogy ítélkezés nélkül el tudjanak társalogni az emberek.
Az utolsó kör végül nem 15 percig tartott, mivel a rendezők összepakoltak, és hagyták, hogy a beszélgetőpartnerünkkel addig társalogjunk, ameddig csak szeretnénk. Az esemény végeztével, szinte mindenki ott maradt, egy nagyobb körbe rendeződtünk, és bemutatkoztak egymásnak azok, akik ezelőtt nem beszélgettek még.
Azok a résztvevők, akik még az elején egy kicsit zárkózottabbak voltak, végül megnyíltak, és bátran kezdtek eszmecserébe a többiekkel.
A társalgás során megtudtam, hogy mindenki egyetemi hallgató volt, és rengetegen elsőévesek, akik szeretnének új embereket megismerni, de zárkózottságuk miatt, nem mernek idegenekhez fordulni, így most ezen a fórumon megpróbálták ezt. A végére egy barátságos és családias hangulatú társaság kovácsolódott össze. A csoportban mindenki azt mondta, hogy minden hónapban szívesen részt vennének ezen az eseményen.
A 15 perc nélkül egy kreatív és jól sikerült esemény, kiváló program, ha ismerősöket és új barátokat szeretnél szerezni. Különböző felfogású és világlátású volt minden résztvevő, de mégis roppant kellemes beszélgetéseket lehetett mindenkivel folytatni.
