Harmadéves egyetemistaként visszatekintek az eltelt két évemre, és nem tudom a két kezemen megszámolni, a főépület előtt szünetekben hányszor kérdeztük ezt egymástól a csoporttársakkal. Az alapszakomból még szűk egy év, a mesterképzésből még kettő hátra van, de így is elmondhatom, hogy a közösségi-egyetemista életből kivettem a részem. Mégsem lehet elégszer feltenni a kérdést: „Ma Kazán?”.
Vannak, akik az egyetemet a közösségi élet, a kapcsolatok kialakítása, a kirándulások, a kari napok vagy bulik miatt szerették/szeretik, másoknak az egyetemről azonnal a görcsölés, a zh-k, a vizsgák, az éjt nappallá tévő magolások és idegesítő tanárok jutnak az eszükbe. Viszont az utóbbiakkal, akiknek valószínűleg fényesebb karrierjük lesz, mint nekünk, Kazánban nyomatósoknak, most nem foglalkozunk. Hadd építgessék szépen a jövőjüket, amíg mi péntek esténként a májunkat tesszük lélegeztetőgépre.
A Debreceni Egyetem Böszörményi úti campusának területén fekvő Kazánház Egyetemi Klubot 2002-ben adták át. A helyszín elsősorban egyetemi klubként üzemel, ahova a hallgatók napközben bármikor beülhetnek meginni egy kávét, üdítőt vagy alkoholos italt. A helyet természetesen nem a bágyadt hétköznapok, a mentes sörök, hanem a hétfői bulik teszik híressé, ahová Magyarország legismertebb lemezlovasai és előadói érkeznek hétről hétre.
A laza körülményeket viszont nem csak a fellépők határozzák meg, hanem a klikkek és társaságok, akik az otthoni alapozás után ide indulnak, hogy kötelességtudóan ittasan kezdjék a hetet. A visszhangok és rémtörténetek minden egyes hétfő vagy péntek után frissülnek, amikor új, tabloidba illő címlapsztorik látnak napvilágot. El kell telnie egy-két napnak, amíg az aktív-alkoholisták elméje újraindul és össze tudják rakni a brigáddal, hogy mi a fene történt a drótkerítés mellett, a VIP szektorban vagy a mosdóban. Kétségkívül a debreceni Kazánház a város egyik legnépszerűbb és leglátogatottabb szórakozóhelye. De miért pont ez a helyszín?
Elbuszoztam a Böszörményi Útra, a tettek mezejére léptem, hogy megkeressem erre a kérdésre a választ. Sajnos a bulik szervezőjét nem sikerült elérnem, de szerencsére egy kiszolgálóval, egy kidobóemberrel és egy bennfentes barátommal volt alkalmam leülni egy pár szóra, amíg a kedvenc Topjoyomat szürcsöltem.
Miért választják ennyire sokan ezt a helyet a többi buli helyett?
– Talán a marketing és hirdetések miatt – veti oda Andi a kiszolgáló pult mögül. – Ha felmész Facebookra, és egy hétfői nap bulit rendeznek a Kazánban, akkor a csapból is az fog folyni. A promótereink, a hallgatók és az aznapi fellépő is ezt fogja reklámozni Facebookon, Instagramon vagy Snapchaten. És még csak ezután következnek a megosztások, meghívások, Instasztori-hirdetések. Az összes hallgató tudni fogja, hogy „a héten kazán!”, a kérdés már csak az, hogy hányan jönnek el.
Mennyire zűrös pultosként egy ilyen helyen dolgozni?
– Meg lehet szokni, bár szerencsém, hogy csak részmunkaidőben dolgozom itt az egyetemi tanulmányaim mellett. Egyáltalán nem irigylem azokat, akik minden nap itt robotolnak. Hatalmas tűrőképesség, türelem, tolerancia szükséges ehhez a munkához, de legfőképp az emberekhez. Valószínűleg ecsetelnem sem kell azt a pillanatot, amikor egy tajt részeg srác hat sört, négy különböző felest és még három másik kísérőt próbál kikérni a barátainak.
Tényleg nem szükséges ecsetelnie. Voltam már a srác cipőjében. Inkább megkérdeztem Andit a tavalyról idénre elhúzódó országos szintű lezárásról, ami a szórakozóhelyek teljeskörű bezárásához vezetett.
– Akkor még nem dolgoztam itt, amikor ez az egész kirobbant, de a régebb óta itt dolgozó kollégák (akik még megmaradtak) eleget meséltek róla. Szerencsére a tulajdonosnak volt annyi fedezete, hogy átvészelje a lezárást, viszont az egyértelmű, hogy hatalmas veszteségekkel járt az a majdnem nyolc hónap. Abban nem kételkedtek, hogy mikor újra megnyitnak, hatalmas lesz a tömeg, öt centit nem lehet majd táncolni a parketten a zsúfoltság miatt, de a hallgatókat sajnálták, hiszen mindenki tudja, hogy a tavasz közeledtével (amikor még ugye zárva tartott a hely) mindenki csak a szórakozásra és bulira vágyik. Szerencsére a nyár eljöttével a hely is újra kinyitott és a vártaknak megfelelően újra özönlöttek a hallgatók.
Miután a Topjoyom felét már megittam, új informátor után néztem. Elkaptam egy nem túl szimpatikus, de annál hasznosabb kidobóférfit, aki szűkszavúan nyilatkozott az itteni bulikról. A nevét nem mertem megkérdezni, szerintem, ha szépen kértem volna, akkor sem árulta volna el, de megismertem, hiszen már segített rajtam az öreg. Hál’ Istennek nem verekedés keretein belül, hanem megmutatta merre van a kiút a mosdóból egészen a kijáratig, miután egy pár órára ágyként használtam a mellékhelyiséget.
Mennyire balhésak a bulik? Sokszor kell szétszednie verekedő huligánokat?
Nem gyakran, de előfordulnak az ilyenek. Általában elég egy atyai pofon vagy egy egyszerű figyelmeztetés, hogy a kedélyek lenyugodjanak. De mi azért vagyunk itt, hogy ezeket elintézzük és rendet tegyünk. Kidobóként néha meg kell tizedeljük a bulit, legyen az túl erős fiú, túl hisztis lány vagy túl piás fazon miatt. Szinte minden egyes bulin van példa valamelyikre.
Nem akartam tovább rabolni a drága idejét, nehéz lehet napokon keresztül a kidobószékben ülni és páztázni az embereket.
Ezután a helyszíni nyomozásomat abba kellett hagynom, mert aznap még szereplésem volt egy focimeccsen, ahol viszont egy csapatban játszom egy, a Kazános bulikat jól ismerő barátommal.
Papp Dani barátom, a Kazán bulik gladiátorharcainak veteránja. Kérésemre röviden felvázolta, miért is ilyen népszerű ez a hely az egyetemisták körében.
– Egyértelműen a felhozatal és a bulik tematikája miatt. A Kazánház az egyetlen olyan debreceni szórakozóhely, ami rendszeresen szervez retro bulikat, a hallgatók pedig elképesztően vevők rá. Azt hinnénk, hogy a mai fiatalság csak a gépzenét, technót, rockot, vagy más agyrobbantót hallgat bulizás közben. Tévedés. A retro stílusú zenék, mixek, önálló estek nagyot mennek a mostani fiatal generáció körében. Személy szerint én is nagyon szeretem őket. Ez az az irányzat, ami a korkülönségeken átível és több csoportot is meg tud szólítani, a tizenhat évesektől egészen a huszonnyolc-harmincéves öregdiákokig.
– A stadion alatt található „Hall”-t mondhatjuk a legnagyobb konkurenciának a városban, hiszen az ottani bulikat a Campus szövetség rendezi, így promóban ott sincs hiány. Az a másik legnépszerűbb hely a városban. A belvárosi Egoist, Seven, Tabu, Miami kisebb szórakozóhelyek, de nem is akarnak harcba szállni a pódium felső fokáért. Ezt a versengést értelmetlennek találom a két hely között, hiszen különböző hangulatot képviselnek. A fellépők, a koncertek és rendezvények is gyökeresen másak, ezért tartom hülyeségnek a hasonlítgatásokat. Amit egyértelműen jónak látok, az az, hogy egy debreceni hallgató bármilyen szórakozási vágyát ki tudja elégíteni a városban. A hét minden egyes napján találhat kedvére való kikapcsolódást, csak a szabadidejét kell megfelelően beossza.
Kijelenthetjük tehát, hogy vírus ide, vírus oda, a szórakozás a diákok körében jelenleg is töretlen. Jobban mondva egy ideig megtört, de újult erővel robbant be – hogy meddig, azt a jelenlegi, választások előtt álló kormány majd eldönti. Ha a szavazók fiatal részét meg szeretnék tartani, akkor aligha zárják le megint az országot.
