A karácsony egy megosztó ünnep – vannak, akik már októberben kidíszítik a házat és éjjel-nappal Mariah Carey-t hallgatnak, mások viszont csak a pénzhajhász kereskedőket látják benne és már előre rettegnek a soha véget nem érő ajándékvásárlás gondolatától vagy a szentestét megelőző háromnapos főzéstől és takarítástól. Egy dolog azonban biztos: a belváros fényei, a forralt bor illata és a hangulatos koncertek egy kicsit mindenkiből előhozzák a gyermeki lelkesedést és egy pillanatra elfeledtetik velünk minden rossz kedvünket.
Az idei advent első vasárnapján sem volt ez másképp. Debrecen főterén emberek százai sétáltak a faházak között, a gyerekek kezében hatalmas színes nyalókák voltak, a felnőttek pedig forralt borral és teával melegítették tenyereiket.
A Dósa nádor téren a klasszikus karácsonyi dalokért a Debreceni Egyetem hallgatóiból és oktatóiból álló Monteverdi Kórus felelt. Ahogy felcsendült az Ó jöjj, Immánuel és a Mennyből az angyal, egyre többen álltak meg a színpad előtt. Hamarosan azonban a dalok véget értek, és a közönség a Nagytemplom felé indult. A téren még félhomály volt, szinte csak az árusok égősorai világítottak, a Hütte előtt pedig a rénszarvasbébi még attól a kevés fénytől is megfosztott minket, ami volt.
Vélhetően korábban megázott, és most egy óvatlan pillanatban leverte a biztosítékot – így pár méteres körzetben egy pillanatra elsötétültek az égők. A szervezőcsapat persze azonnal helyretette a lázadó dekorációt és perceken belül már nyoma sem volt az incidensnek.
A szán mellett álló Adventi Kuckóból gyerekzsivaj szűrődött ki. Az ajtón belépőket mesebeli látvány fogadta: középen egy karácsonyfa állt, mellette egy kandalló és egy fotel várta a fotózkodni vágyókat, körülöttük pedig számtalan színes dísz csillogott. A fa alatt ajándékdobozok gyülekeztek, amiket – szüleik tiltása ellenére – minden apróság megpróbált kibontani, néhányan hangosan boldog karácsonyt is kívántak közben. Hamar óriási tömeg keletkezett odabent, hiszen az apró házikóban kézműves foglalkozás, arcfestés és zenés előadás várta a legkisebbeket.
A gyerekek ragacsos nyalókáikkal hadonászva próbálták elkapni a zenekar által fújt buborékokat, és a bátrabbak velük énekelték a dalokat is. A párás ablakon kinézve pedig már látszott, ahogy az utcán gyülekeznek az emberek.
Odakint több ezren álltak és várták az első adventi gyertya meggyújtását. A külföldiek értetlenül kérdezősködtek: „What’s happening here?” A Nagytemplom előtt pásztorok, angyalnak öltözött táncosok és tűzzsonglőrök törték meg a beszédek monotonitását. A távolabb állók a templom előtti hatalmas kivetítőn követhették az eseményeket, azok pedig, akiknek csak egészen hátul jutott hely, csöndben beszélgettek, időnként lábujjhegyre álltak és izgatottan kukucskáltak. A halk duruzsolás hamarosan elnyomta a tér túloldalán lévő mikrofonok hangját, így az égők bekapcsolása hirtelen meglepetésként érte a hátul állókat, akik nagy egyetértésben egy „Úúú!” felkiáltással kísérték a fényáradatot.
A beszédek még tartottak, de a tömeg lassan elkezdett feloszlani. Néhányan hazaindultak, mások pedig újra a Dósa nádor tér felé vették az irányt, ahol Pál Dénes koncertje következett. Repertoárjában magyar és angol nyelvű dalok egyaránt szerepeltek, mély hangjába a hangfal előtt állók szíve szó szerint beleremegett.
Dénest a The Kidney Stones nevű csapat követte. Az együttes tagjai öt különböző országból érkeztek, és azt is elárulták, hogy azért erre a névre esett a választásuk, mert mindannyian orvostanhallgatók.
A zenészek hosszasan próbálták beállítani a hangszereket és a mikrofonokat, a többségben külföldi fiatalokból álló hallgatóság pedig már a „sound check” azaz „hangpróba” szöveget is nevetve énekelte velük. Pár perc múlva végül elkezdődött a koncert, a banda karácsonyi zenéket, ismert popslágereket és meglepetésként még egy magyar dalt is elénekelt. A közönség hangosan kiabálta az énekessel a pörgős vagy éppen érzelmekkel teli dalokat, néhányan sírtak, mások nevettek, megint mások sikítozva szaladtak a backstage felé, amikor az együttes végül lejött a színpadról.
A koncert után véget értek az első adventi hétvége hivatalos programjai, az emberek pedig visszamentek a vásárba egy forrócsokiért vagy egy mákpálinkáért. Néhányan még sokáig sétálgattak a fényárban, míg a többiek lassanként hazaszállingóztak.
Fotók: Szabó Zsófia
