Interjú Kállai Krisztával, a Rádió Max műsorvezetőjével.
Pályafutását újságírással kezdte, belekóstolt a televíziózásba, mégis a rádiózás jelenti számára az igazi kihívást. Elmondása szerint, az élet adta lehetőségekkel élni kell, így mindig egy lépéssel közelebb juthatunk az álmainkhoz. A „vidámság és üdeség szakértőjével”, Kállai Krisztával beszélgettem.
Eleven és beszédes gyerekként tudlak elképzelni. Jellemző volt rád mindkét tulajdonság?
Az elevenség kevésbé – a környezetem sem tartott annak –, de a beszédesség annál inkább. Szívesen képviseltem az általános- és a középiskolai osztályom egy-egy nemes cél érdekében, valamint gyakran szerepeltem iskolai ünnepségeken is.
Ezek szerint már korábban felfigyeltek a hangodra?
Nem, szó sem volt ilyesmiről. Sosem tartottak annyira tehetséges csodagyereknek, hogy felfigyeljenek a hangomra. Egyszerűen csak éltem az élet adta lehetőségekkel, és ennek köszönhető, hogy rádiós lettem.
Mikor ültél először a mikrofon mögött?
A Nagyerdei Kollégium rádiójában kezdődött ez a szerelem, ami eleinte csak hobbi volt számomra, fél évig – heti egyszer három órában – vezettem a műsorom. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy ezt igazán nekem találták ki. Viszont a sors úgy hozta, hogy a diploma után körülbelül hat-hét évig nem rádióztam.
Miért hagytál ki ennyi időt?
A diplomám megszerzése után bedolgoztam az MTV-nek. Az akkor még létező TV3 híradójában tudósítottam. Volt egy saját kiadóm, majd a Kelet-Magyarországhoz kerültem, ahol napilapos újságíróként és regionális szerkesztőként kerestem a kenyerem három éven keresztül. Őszintén bevallom, hogy ezt a feladatot eleinte nem vettem komolyan, és először vissza is mondtam az állást. A rádiózásban láttam a jövőmet. Azonban nem bántam meg, hogy ennyi időt töltöttem el újságíróként. Véleményem szerint az újságírás szakmai alapjait egy rádiósnak is tudnia kell.
Szerinted mik az újságírás szakmai alapjai?
Egy napilapos újságírónak minden témában otthon kell lennie, függetlenül attól, hogy kedveli-e azt a témát vagy sem. Az elengedhetetlen feltételek közé tartozik a gyorsaság, a frissesség és az általános tájékozottság. Fontos, hogy bárkivel tudjon interjút készíteni, legyen az egy politikus vagy akár egy művész.
Ezek után miként alakult a rádiós karriered?
Sátoraljaújhelyen a Rádió Aktívban vezettem a reggeli műsort, hétvégenként pedig egy négy órás életmód magazint. Annak idején, egy kedves ismerősöm jelezte, hogy Sátoraljaújhelyen indulni fog ez a rádió, én pedig elszóltam magam, hogy szeretnék ott dolgozni. Körülbelül fél év múlva megadta a főnök telefonszámát, hogy hívjam fel, és jelentkezzek műsorvezetőnek, mert beindult a rádió. Összeszedtem minden bátorságom és önbizalmam, majd elmentem, hogy levezessek egy próbaműsort. Végül megkaptam az állást.
Jelenleg a Rádió Max műsorvezetője vagy. Mikor kerültél ide?
A Rádió Max 2006 áprilisában indult, én 2006. október 16-án kerültem ide, mert magánéleti okok miatt Debrecenbe költöztem. A kezdetekben egyedül „ébresztettem” a hallgatókat, az utóbbi egy évben Orosz Gyuri kollégámmal vezetem a Reggeli KO-t, aki humorával sok hallgató számára derűsebbé teszi a szürke reggeleket. Ezenkívül vasárnap délutánonként vezetem a Re-Tourt, az utazási magazint, amit a Rádió Aktívból hoztam magammal egyfajta hagyományként.
Mennyire fárasztó a koránkelés?
Elég fárasztó, főleg mostanában, amikor éjfélkor fekszem és ötkor kelek. Az öt óra alvás nagyon kevés, megviseli a szervezetem. Régebben több időm volt: este kilenckor lefeküdtem, ezért nem okozott problémát a koránkelés. Hétvégenként igyekszem eleget pihenni, bár nem mindig tehetem meg, mert műsorvezetőként sokszor kapok meghívást különböző rendezvényekre.
Ennyi munka mellett nem hiányzik a szórakozás?
A koránkelés ára, hogy kimaradok az esti programokból, mégsem érzem úgy, hogy emiatt kevesebbet szórakoznék. A munkám részben kikapcsolódást jelent, általában részt veszek a Rádió Max által szervezett bulikon, és gyakran jelentkezem délelőtt vagy délután külső helyszínekről is. Ha valaki most azt mondaná, hogy szabadon válthatok hullámhosszt, nem tenném meg, mert a koránkelés ellenére szeretem a reggeli KO-t csinálni.
Mindenkinek vannak rosszabb napjai. Hogyan tudsz ilyenkor száz százalékot nyújtani a munkádban?
Szerintem minden rádiós tudja, hogy amint felszökik a potenciométer, azzal a lendülettel a problémákat is magunk mögött kell hagyni. Nem zúdíthatom az összes gondomat-bajomat a hallgatókra, és nem is mosolyoghatok egyfolytában, mert azzal elveszteném a hitelességemet. Nekem az arany középút megtalálásában a vidám hangulatú reggeli stáb és egy jó kávé segít.
Milyen visszajelzéseket kapsz a műsoraiddal, a rádióval kapcsolatban?
Szinte csak pozitív visszajelzéseket kapok a hallgatóktól, családtagként kezelnek, ami inspirál abban, hogy még jobban csináljam a munkámat. A műsoraimba állandóan betelefonálnak, küldik az üzeneteket, így a stúdióból is naprakész információkkal rendelkezem a „külvilágról”. Ha negatív visszajelzéseket kapok, igyekszem jól kezelni, tisztában vagyok vele, hogy engem se szerethet mindenki. „Kitettem magam a kirakatba”, ezért vállalnom kell ennek a következményeit is.
Mi a véleményed a nagyobb kereskedelmi rádiókról?
Tapasztalataim szerint a kereskedelmi rádióknál kötelező a műsorvezetőknek egyfolytában mosolyogniuk, amivel csak azt érik el, hogy a hallgatók utálni fogják őket, amiért mindig jó kedvük van. Ahogy a televízióban az arcokról, úgy a rádióban a hangunkból olvasnak az emberek, így fontos, hogy őszinte megnyilatkozásaink legyenek.
Délutánonként gyakran jelentkezel külső helyszínekről. Munkaként fogod fel ezeket a délutánokat?
Inkább egy kellemes délutánnak nevezném, mint munkának. Jó érzés kiszabadulni a stúdió négy fala közül, és figyelni a belváros nyüzsgő életét.
A rádiózást szakmának vagy hivatásnak tartod?
Számomra nem hivatás, mert sosem éreztem a zsigereimben, hogy rádiós akarok lenni. Igazából ez egy szakma, sőt inkább egy életforma, ami együtt jár a koránkeléssel, és azzal, hogy jelen vagyunk a hallgatók életében. Valamilyen szinten persze ők is bepillanthatnak a mi magánéletünkbe.
Mennyire engeded, hogy a hallgatók belelássanak a magánéletedbe?
Nem vagyok sztár, nem Hollywoodban élek, ezért nem kell bujkálnom a lesifotósok elől. Nyugodtan elmehetek bárhova a párommal, ugyanis aki nem ismeri a Rádió Maxot, az minket is ugyanolyan hétköznapi embernek fog tartani, mint bárki mást. Nem titkolom, hogy Orosz Gyurival, nemcsak a Reggeli KO-ban, hanem a magánéletben is egy pár vagyunk már hónapok óta. Természetesen hosszú barátság előzte meg a kapcsolatunkat.
A munka mellett mennyi idő jut a párodra, a családodra?
A munka mellett a családra is mindig kell áldozni valamennyi időt. Gyurival éjjel-nappal együtt lehetünk, ezért ha tehetem, a két tündéri keresztfiamra vigyázok. Gyakran megyek értük az óvodába. A velük eltöltött idő mindennél többet ér.
Mivel töltöd a szabadidődet?
Szeretek tényregényeket olvasni, és festeni, bár az utóbbi egy évben nem volt ecset a kezemben.
Vasárnap délutánonként vezeted a Re-Tourt, az utazási magazint, amikor képzeletben eljuthatunk különböző tájakra, országokba. Mennyire szeretsz utazni?
Imádok utazni, új kultúrákat megismerni, mert szeretem tágítani a látóköröm. Ha anyagilag megengedhetném, az egész világot beutaznám. A Re-Tourba igyekszem ismert embereket meghívni, akik különböző szempontok szerint osztályozzák azt a várost vagy országot, ahol jártak. Általuk olyan hasznos információkhoz juthatok, és persze a hallgatók is, amelyek nem biztos, hogy utazási magazinokban vagy internetes fórumokon megtalálhatók. A vendégeknek nehezebb dolguk van, mint a televízióban, alapos leírást kell adniuk ahhoz, hogy a hallgatók el tudják képzelni azt a várost vagy országot, amiről beszélnek.
Melyik a kedvenc országod, térséged, ahol jártál, vagy ahova szeretnél majd eljutni?
Az északi országok kivételével egész Európát bejártam, valamint a kontinensen kívül Afrikában is voltam már. Az arab világ teljesen magával ragadott, mert náluk a család még létező fogalom, ami egy biztos szociális hálót nyújt az ott élők számára. Már többször voltam Tunéziában, de szívesen elmennék Marokkóba, Dubaiba vagy Jemenbe is. Nyitott vagyok az új ismeretekre, ezért szeretek elvegyülni a helyiek között, hogy saját szememmel láthassam mindennapjaikat. Igaz, egy nőnek célszerű nagyobb társasággal elindulni egy arab országba.
Mik a jövőbeli terveid? Vannak megvalósítatlan álmaid?
Nem szoktam megtervezni az életem, sodródok az árral, és élek az aktuális lehetőségekkel. Most jól érzem magam a bőrömben, szeretem a munkám, szeretem azt, akivel csinálom. Mindkettőnk családja maximálisan támogat mindenben. Kell ennél több?
Mit gondolsz, „túléli” a rádió a folyamatos technikai újításokat?
Őszintén megmondom, hogy ebbe nem látok bele. Ha technikai újításokról van szó, akkor inkább kívülállóként szemlélem a folyamatot. Nehezen és lassan engedem be az életembe ezeket az újdonságokat. Manapság az internet segítségével bárhonnan hallgathatjuk a kedvenc rádiónkat, ám az autóban utazóknak mindig szükségük lesz friss hírekre, útinformációkra, ezért remélem, hogy még sokáig ébredhetek együtt a Max hallgatóival.
Erdei Krisztina
