Nem történt meglepetés a G-csoportban, Németország és az Egyesült Államok együttese karöltve jutott a legjobb 16 közé. A meccs nyugodt mederben folydogált, egyedül Thomas Müller gondolta úgy, hogy több van a találkozóban egy szalonreminél. Pedig jó iramban indult az összecsapás, a németek komoly nyomás alá helyezték Klinsmann csapatát. Azonban az utolsó passzok valamiért sohasem sikerültek.
Sajátos megközelítésmód alapján értékeljük az A-csoport utolsó, sorsdöntő mérkőzését, melyen Mexikó 3-1-re verte Horvátországot. Felsorolunk és megvizsgálunk öt olyan érvet, ami a mexikói továbbjutást eredményezte. 1. Mert ők leikszeltek a brazilokkal Horvátország még a nyitómeccsen 3-1-re kikapott a házigazdától, és bár nem volt ez ilyen egyszerű (Nisimura játékvezető erősen befolyásolta a mérkőzés alakulását), végül a horvátok
Az idézett rész Kevin-Prince Boateng egyik tetoválásáról (pontosabban két tetoválásáról) származik. A tegnap elért 2:2-es meglepetésszerű eredményre tökéletesen ráhúzható az idézet, hiszen elvitathatatlan, hogy ez az eredmény látszólag a ghánaiaknak kedvezett. Mélyebben megvizsgálva a tegnap esti történteket, az előbbi kijelentés csak részben fedi az igazságot. Az afrikaiak remek teljesítményt nyújtottak, aminek örülhetnek, ám azzal, hogy
„Tik-tak, a tiki-taka taktika kiiktatva.” Varga Máté barátom ezzel a parádés mondattal foglalta össze azt, hogy mi történt Spanyolország legjobbjaival a vb-n. A hollandok elleni kiütéses vereség után már sokan kongatták a vészharangokat, de a csoportkört négy éve is vereséggel kezdték a spanyolok, aztán tudjuk, mi lett a vége. De most nem. Ez most más
Nagyon fontos mérkőzést játszottak a C-csoportban magyar idő szerint vasárnap hajnali 3-kor. Mivel a görögök harmatgyengének tűnnek, a kvartett másik három tagja (Kolumbia, Elefántcsontpart, Japán) egymás közt döntheti el a továbbjutás sorsát. Utóbbi kettő játszott egymás ellen az első körben. A japánok kezdték jobban a meccset, Keisuke Honda fejezett be góllal egy olyan akciót, amelyhez
Cikksorozatunk első két részében összefoglaltuk az NHL 2000-es években bekövetkezett válságát, majd annak megoldását, most pedig a liga jövőképére vonatkozó jóslásokba bocsátkozunk. Az biztos, hogy „jóból is megárt a sok” alapon a következő szezon(ok)ban nem lesz ennyi kültéri meccs. Az idei hat ilyen jellegű találkozó nagyon jól sikerült, de azt kiválóan ismerte fel a liga,
A 2000-es évek közepére az NHL olyan mélypontot ért el, amiből szerencsétlen esetben talán soha nem sikerült volna kikecmeregni. A liga iránti érdeklődés mind szurkolói, mind televíziós szempontból minimális volt, a klubok többsége veszteséges vállalkozásként működött, s ehhez jött még a játékos szakszervezet (NHLPA) és a liga közötti kollektív szerződés lejárta, amit 2004 őszére, sőt
Javában zajlik az Észak-Amerikai Profi Jégkorongliga (NHL) rájátszása, hamarosan megkezdődik a nagydöntő is, amely során a keleti bajnok a nyugati bajnokkal méri össze erejét a világ egyik legpatinásabb trófeájáért, Lord Stanley kupájáért. A bajnok gyakorlatilag a „világ legjobb jégkorongcsapata” címet tudhatja majd magáénak, mint ahogy azt szokás is hangsúlyozni a tengerentúlon. Az amerikai major ligák
Makray Balázs a debreceni sportélet markáns alakja. Sokan a DVSC futballcsapatának ügyvezető igazgatójaként emlékeznek rá, mások a Főnix Rendezvényszervező Kft. vezetőjeként ismerték meg. Országos hírnevet a 2008-as futball EB-pályázat kapcsán szerzett, napjainkban a DVSC női kézilabdacsapatának gazdasági ügyeit intézi. Odaadó és hozzáértő munkája miatt Debrecenben széleskörű megbecsülésnek örvend mind rendezvényszervezőként, mind pedig sportvezetőként. Makray Balázs
Itt egy újabb, klasszikus recept alapján készült romantikus komédia: adott egy jóképű, kidolgozott testű, fiatal fiú, meg egy csinos, őzikeszemű lány, akik között szikrázik a levegő. Keverjünk hozzá némi tragédiát, mondjuk valami halálos betegséget, de hogy a reformkonyha híveinek is örömet szerezzünk, adjunk hozzá a megszokottnál kicsit több szexet. Így egy olyan eklektikus filmet kapunk,