A mérkőzés egyértelmű esélyese Belgium volt, amely az egyik legerősebb “kiscsapat” titulussal szerepel a 2014-es világbajnokságon. Ennek ellenére egy meglehetősen nehéz meccsen, a jó cseréknek köszönhetően tudták csak legyőzni Algéria válogatottját. Az első játékrészben nem sok említésre méltó dolog történt, a belgák egyáltalán nem teljesítettek jól, ugyanez elmondható az észak-afrikaiakról is, semmit nem mutattak, mégis

A 80. perc tájékán már kezdett megfogalmazódni bennem, hogyan is kezdek majd neki jelen soroknak: A kezdeti amerikai fölény és gól után a ghánai csapat ragadta magához a kezdeményezést, majd folyamatosan fejlődő futballal teljesen átvették az irányítást. Azonban helyzeteik ellenére nem sikerült felülmúlniuk a jól védekező, ám néhol a játékot ölő Klinsmann-fiúkat. Ha a 82.

Az idei világbajnokság első döntetlennel végződő mérkőzése, az Irán-Nigéria találkozó olyan rendkívüli izgalmakat hozott, hogy két szerzőnket is megihlette, így most Dezső Attila és Dorogi László összefoglalója következik a 0-0-ás eredménnyel zárult összecsapásról. Dezső Attila: Nem tudom, hogy a nézők soraiban Nostradamus késői leszármazottja foglalt-e helyet, de tény, hogy előre látták a mérkőzés csúfos végkifejletét.

Az éjféli kezdés ellenére valószínűleg sokan tekintették meg az F-csoport első mérkőzését, mivel a világbajnokság egyetlen magyar vonatkozású játékosa lépett pályára Bosznia-Hercegovina színeiben, a Ferencváros hátvédje, Muhamed Besic. Azért ne felejtsük el, hogy a bosnyákoknál akadnak még kiváló játékosok, valamint az ellenfél Argentína válogatottja volt, aki a világbajnokság egyik esélyese, tele sztárokkal. Végül egy korai,

Franciaország Honduras csapatával csapott össze – a szó szoros értelmében – az E jelzésű kvartett nyitómeccsén. A színvonal alacsony, a csapatok agresszivitási szintje rendkívül magas volt. Pozitívuma a találkozónak, hogy a közönség ismét láthatott három (Gundi szerint kettő) gólt, ezen felül csak a hondurasi kivégzőosztag brillírozott. A gallok a spanyolokkal kerültek azonos selejtezőcsoportba a brazil

Letelt a rendes játékidő, elmúlt a kilencven perc. A semleges szurkolók egykedvűen tekintenek az eredményjelző táblára, no, ismét egy újabb meccs, lassú és körülményes játék két csapattal, akik még továbbra is azon alkudoznak, hogy ki vigye haza a három pontot. Mi szurkolók már fészkelődünk, még pár perc és mehetünk dolgunkra, vagy már mehetünk is, hiszen

Vagy ha nem is léggömb, legalább piros, ahogyan Esterházy Péter legújabb, önéletrajzi fogantatású könyvében olvashatjuk a kisfiú által elmesélt sorokat. A Kossuth-díjas írót a Méliusz Könyvtárban Szirák Péter kérdezte az Ünnepi Könyvhét alkalmából. A beszélgetést megelőzően a könyvtár munkatársai által prezentált időutazáson vehettünk részt, amely fölidézte az 1974-es esztendő legfontosabb eseményeit: a Fitzgerald által írt

Nagyon fontos mérkőzést játszottak a C-csoportban magyar idő szerint vasárnap hajnali 3-kor. Mivel a görögök harmatgyengének tűnnek, a kvartett másik három tagja (Kolumbia, Elefántcsontpart, Japán) egymás közt döntheti el a továbbjutás sorsát. Utóbbi kettő játszott egymás ellen az első körben. A japánok kezdték jobban a meccset, Keisuke Honda fejezett be góllal egy olyan akciót, amelyhez

Sokan várták a mai nap rangadóját, az Anglia-Olaszország mérkőzést, amelyet Manausban, az Amazonia Arénában rendeztek. A show azonban már hamarabb megrendezésre került, mégpedig a Costa Rica-Uruguay találkozón. Nálam az olaszok kapcsán fennáll azaz érdekes helyzet , hogy míg klubszinten egy ideig hatalmas AC Milan drukker voltam, addig az azzurrikat világ életemben ki nem állhattam. Egyszerűen

Amikor mexikói hullám indul egy mérkőzés negyvenedik percében, az azt jelenti, nagy a baj. A közönség unja a cirkuszt, a kenyerét pedig már valószínűleg rég megette, de még öt percet bírnia kell az előadásból, hogy aztán a vendéglátó ipari egységeket megrohamozza, és jó pénzért legalább a cirkusz-kenyér kettős egyikét pótolja. Majd eljő’ a várva várt