A PP2 megalkotásakor Szalai, Grasa, valamint gyuris egy új, de mégis jól bejáratott sémák alapján felépített albumot készítettek el. A hangsúly, mint megannyi hasonló műfajú lemeznél, a vibe-on, azaz a pillanatnyi hangulatátadáson van. A PP2 2022 októberében jelent meg, és mára már több mint egymilliós összmeghallgatottságnál jár a különböző streaming platformokon. A hangzásvilágért legjobban a
Csaknem 30 éve követhetjük a svéd Katatonia általában komoran tűnődő, ugyanakkor folyamatosan változó zenei hangzását. Tizenkettedik stúdiólemezük, a Sky Void of Stars a csapat legújabb etapját képviseli az állandóan elmozduló, mégis jellegzetes hangzást újra felfedező kalandjában. Vajon ezúttal sikerült pozitív irányba újítani, vagy megismétlik a három évvel ezelőtti kudarcukat? Amikor a skandináv metálzene történelméről kapunk milliódolláros
Damien Chazelle egy gigantikus, nevetős-sírós sztárbulival nyitotta az újévet. És ez a hacacáré még nagyobbat tarolhatott volna, ha az előzetesben nem csak a folyamatos partit emeli ki a forgalmazó! Spoilermentes kritika a Babylonról. A piszokfiatal sikerrendező akár ezt a filmjét is elnevezhette volna ugyanúgy, mint legutóbbi alkotását, a Kaliforniai álmot. Ehhez szinte minden adott volt
Miért rajongunk a romantikus könyvekért? Miért ne tennénk? Hiszen ki ne szeretne jól kiérdemelt nyaralásán rábukkanni álmai férfijára, vagy a sok csalódás után belefutni egy rosszfiúba, aki csak rá vágyik? Ali Hazelwood azonban egy kevésbé népszerű terepet mutat be könyveiben: nem a tengerpartot, a gimit, vagy egy királyi palotát, hanem a tudományt. A szerelem képlete
Napjainkban a musicalek kifejezetten vitatottak a filmrajongók körében, mégis egyre több filmadaptáció készül az eredetileg színpadra szánt darabokból. Ilyen a Jonathan Larson tick, tick… BOOM! című, 1996-os szólóprodukciójából átalakított musical is, amely filmváltozata 2021-ben jelent meg először az amerikai mozikban, majd a Netflixen világszerte. A film Jonathan Larson, a Bohém élet (Rent) szerzőjének 30. születésnapja
A MODEM második emeleti, légkondicionált, mégsem rideg termébe lépve ledőlnek a határokat jelentő falak. Messze, a terem végén őr vár rám, a félhomályban pedig a falon sorakozó, színektől ragyogó festmények jelentik a fényt. Ezek az alkotások mind élnek, valamennyien közölnek valami újat. Mégis az, amit ők adnak, mindenkinek más… Valamit nem árt az elején leszögezni,
A mára már mainstreammé vált szuperhős filmek palettáján alkotott újat M. Night Shyamalan trilógiája. Az Üveg (Glass), ahogy elődjei is, realisztikusabb, emberközelibb élményt nyújt a nézőnek, megfűszerezve csipetnyi fantasztikummal. A nagyrészt horror-thriller műfajában mozgó rendező neve a kétezres évek elején a minőséget és a garantált sikert jelentette. Többek között a trilógia első darabja, A sebezhetetlen
November második felében bemutatták a sokak által várt Éhezők viadala trilógia befejező részét. Vagyis annak is csak az első felét. A film csak egy mérsékelten izgalmas felvezetés lett a 2015-re tartogatott nagy fináléhoz, olyan gyenge filmvéggel, ami a nézőben nem igazán kelti fel a figyelmet. Sokan nem értik, miért kellett az amúgy is rövid befejező
A rendező, eredetileg rövidfilmet készített a történetből 2006-ban Oculus: Chapter 3 – The Man with the Plan címmel, amelybe azért illesztette a 3. fejezet kifejezést, hogy ezzel is érzékeltesse a világgal a gonoszság korszakokon átívelő jellegét. A jó kritikák és a nézők pozitív visszajelzései ellenére sok időnek kellett eltelnie egy egészestés film elkészültéig, mert a producerek a korszak
Brad Pitt ismét zseniálisat alakít új filmjében. A tankban összezárt legénység kalandjai beszippantják a nézőt, mintha mi magunk is a csatatéren harcolnánk, a film szinte bemocskolja a ruhánkat. A második világháború végén járunk, mindjárt vége van. A szövetséges csapatok előrenyomultak a német területeken, de néhány náci bizony ezt meg akarja gátolni. A helyzetet tovább nehezíti,
