A Bethlen utcát, gyerekkorom lakóhelyét is elérte Debrecen városfejlesztési projektje, mely során az Egyetem sugárúttal együtt négysávosítják, hogy felgyorsítsák az átmenő forgalmat. A projekt egyik legfontosabb célja a csúcsforgalmi időszakokban kialakult forgalmi dugók mérséklése, illetve az utca korszerűsítése, felújítása, így téve élhetőbbé a szakaszt az ott lakók és az áthaladó forgalom számára.
Tény, hogy a munkaidő végeztével a Hunyadi-Bethlen kereszteződéstől a Füredi utcáig állt a kocsisor, pöfékelve az ott lakók orra, illetve ablaka alá. Kíváncsi voltam, hogy vélekednek az érintettek a változásról. Örülnek neki vagy felesleges fejlesztésnek tartják? Ennek kiderítésérenosztalgiasétára indultam gyerekkorom helyszínén – a belváros panelekkel szegélyezett utcáján –, a Bethlenen.
A Bethlen utca keleti oldalán megszűnik a leállósáv, míg a nyugati oldalon a zöld felületből lopnak el az autók számára. Önkormányzati képviselők között vita tárgyát képezte a szóban forgó projekt szükségessége. Az ellenzéki pártok nehezményezték a hatástanulmány hiányát, illetve egyes meglátások szerint az utak többsávosítása nem jelent megoldást a dugókra. A projekt elkészültét követően, felismerve a négy sáv adta haladási lehetőséget, – szerintük – még több autós fogja választani az érintett szakaszt, így kis idő múlva újra be fog dugulni a kritikus időszakokban az érintett utcarész, csak már kétszer két sávon fognak benzingőzt eregetni magukból a járművek.
A munkálatok egy része már befejeződött, igaz a keleti oldalon, a panelházak előtt még parkolnak az autók, de a nyugati oldalon kivágták az útban lévő két fát és a fű helye már le van aszfaltozva. Nem először változik a Bethlen utca látképe eddigi életem során. Az utca nyugati oldalán nagyobb bokrokkal és zöld fűvel borított sáv húzódott. Évtizedekkel ezelőtt, gyerekszobámból, a nyolcadik emeleti panel ablakából ez a látkép fogadott sokáig, majd a piros termést hozó – ma már tudom, hogy tűztövis – cserjék pusztulását egy jobbra kanyarodó sáv létrehozása okozta, mely az egyetem felől érkezők Mester utcára való kanyarodását könnyítette meg. Ez után, vagy ezzel párhuzamosan – az emlékek már meg-megkoptak – elkészítették a kerékpárutat is, ami a zöld felületből hasította ki a maga részét.
Forrás: Google Street View – Régi Bethlen utcai látkép
Sötétedést követően, munkaidő végeztével vettem rá magam a sétára, hogy lássam a változást, és kiderítsem az érintettek véleményét. A nagy forgalom már lement, dugó, mintha nem is lett volna soha. Új Volkswagen parkol le a 27. szám előtt, belőle középkorú férfi száll ki sietve. A szépségszalonba jött ismerőséhez. Ritkán használja ezt az útszakaszt, de javulást vár a fejlesztéstől.
Kicsit távolabb idősebb úr kel át tilosban az úttesten. Kaputelefonon felcsenget, berreg az ajtó, fordulna kinyitni, mikor elérem és váltunk pár szót. Ismerősét jött meglátogatni. Örül, hogy az áteresztő képesség növekedni fog. Kérdésemre, hogy nem sajnálja-e az elveszett zöld felületet, tagadólag felel. „A fű, amit most elvesznek, amúgy sem adott elég oxigént. Ültetni kell fákat cserébe, és megoldódik a probléma.” A kaputelefon elhallgat, újra fel kell csengetni ismerőséhez, hogy beengedje. Kedélyesen búcsút intünk egymásnak és folytatom utam. A túloldalt szemlélve valóban úgy tűnik, hogy nem kár azért a zöld felületért. A munkagépek feltúrva hagyták maguk után a földet és sárrá változtatták az amúgy már elhanyagolt és sok helyen szemetes zöldet.
Fiatal srác ül az egyik lépcsőház előtti padon, mellette háromkerekű cargo bicikli, kezében telefon. Tőle is érdeklődök a változások felől, hogy látja a fejlesztést? „Igazából nem sok közöm van ugye hozzá, kerékpárral járok, de hallottam róla, hogy ezt a parkolást megszüntetik” – bök a mögötte álló autókra – „így nehezebb lesz azt megoldani, de hátul van parkoló”. Zöld felületre terelem a szót, mit gondol arról, hogy csökken a mérete. „Az viszont kár. Jó lenne ide kis bokrokat beültetni vagy valami, ha már úgyis megszűnik a parkolás. Ahonnan elveszik, máshol visszaadják. De legalább a csúcsidő hamarabb le tud zajlani.”
A panelsorok között lévő átjáróba megyek és megnézem a parkolót, amit interjúalanyom említett. Autó-autó hátán. Mindegyik átjáró előtti lépcsőnél hosszában parkol egy járgány. Nem lennék majd annak a munkából haza érő autósnak a helyében, aki ekkor szeretne helyet találni magának. Néhány szentségelés után biztos megoldja. Vagy nem.
Folytatom sétám és a Thaly Kálmán–Bethlen kereszteződéshez érek. Jelenleg közlekedési lámpa nélküli zebra szolgálja a gyalogosok átjutását egyik oldalról a másikra. Ez a rész a fejlesztés során közlekedési lámpát fog kapni. Eszembe jut a több mint tíz éves eset, amikor ezen a zebrán gépkocsi sodort el egy biciklis gyereket. Mire odaértem már kint volt a mentő és a bámészkodó katasztrófa turisták hada. Meg a rendőrség, akik a felbőszült apát próbálták csitítani. Tar fejű apuka magából kikelve szidalmazta a sofőrt – sokak megrökönyödésére. A zebrától a bringa jópár méterre került, de a srácnak, emlékeim szerint pár horzsoláson kívül nagyobb baja nem esett. Szerencséje volt. Úgy érzem, indokolt ide lámpát szerelni.
A sarki italboltból éppen középkorúak csoportja lép ki. Kezükben egy-egy kőműves actimel. Mintha az este további részét beszélnék, mikor egyiküknek eszébe jut, mégse a bolt előtt gurítsák le. Egyetértően az üzlet mögé indulnak. Tréningruhában lévő férfi fut el mellettem, karjára kerékpár lámpa helyezve a jobb észrevehetőség miatt, lábán futócipő. Itt edz a Bethlen utca járdáján. Furcsállom, mert nem tartom valószínűnek, hogy ez a legjobb terep a térdeknek. Míg azon morfondírozok, melyik a meglepőbb, a hétköznap este italampullát fogyasztó középkorú társaság, vagy a belváros benzingőzében edző srác, középkorú hölgy tűnik fel bevásárló szatyrokkal. Megszólítom.
„Mivel ennyire forgalmas út, ezért szükséges volt ez a sávszélesítés, és úgy látom nem annyira nagy veszteség az a zöld terület, főleg ha szépen helyre állítják és ültetnek füvet, apró bokrokat.” Érdekelt, vajon nem zavarták-e a munkálatok. „Eléggé koncentráltan dolgoztak és végül is az autósoknak volt egy ideig kellemetlen, hogy nem parkolhattak itt, meg egy kicsit bonyolultabb volt a közlekedés, de én azt gondolom, ez is könnyen elviselhető volt. Tényleg nem tartott sokáig, meg szépen dolgoztak. Mondjuk a két fa kivágásával megszenvedtek, azt figyeltem. Remélem nem az építő cégnek kell majd parkosítania, mert akkor nem lesz az igazi, hanem jó lenne, ha a városi kertészet oldaná meg” – mondta.
Elköszönünk egymástól. Az utca végére érek, még visszanézek, hogy lássam, ahogy a fákra lassan ráereszkedik, majd ellepi az utcát a köd. Idős néni sétáltatja fekete pincsijét a járdán. A fűre rá se döcög a kissé gömbölyű eb. Lehet neki se veszteség a füves terület csökkenése. Talán csak az idő szépítette meg emlékeimben a Bethlen utcát és a rajta elterülő fákat, bokrokat és gyepet. Annyira nem is nagy felület, és hátha jobban szolgálja majd az itt élőket a kiszélesített utca.
Szöveg: Tordai György
Fotó: Tordai György és Polgár Tóth Tamás (Debreciner)
