Idén tölti tizennyolcadik születésnapját a Sniper Elite sorozat, amelynek az első epizódja 2005 szeptember 30-án került a boltok polcaira. A játék felnőttkorba lépését egy visszatekintő keretében kívánjuk megünnepelni. A széria 10 játékkal dicsekedhet, amiből három spin-off és úgyszintén kettő feldolgozás. Az utóbbi alkotásokkal mondanám, hogy nem foglalkozok, viszont ez nem teljesen lenne igaz, ugyanis a spin-offokat leszámítva a két feldolgozást is megemlítem a következőkben. Ennek egyszerű oka van: az epizódok nem számítanak a mesterlövész ikon, Karl Fairburne kalandjainak kánonjába.
Viszont ki is ez a Karl Fairburne? Sok néven ismerik, Afrika homokdűnéin mint a Sivatagi Szellem (Desert Ghost, Wüstengeist), az Appennini-félsziget hegyei közt csak Árnyékként (The Shadow, Der Schatten) félik minden egyes mozdulatát. Karl Fairburne háborúja Észak-Afrikában kezdődött, viszont a játékosok először a berlini hadszíntéren követhették figyelemmel hőstetteit. Afrika után megjárta Olaszországot, majd Normandiát és végül a romos Berlin utcáit, ahol ő lett a hidegháború első katonája. A videójáték-történelem során ő volt az egyetlen mesterlövész, aki többször is végezhetett a farkasfalka vezérével Adolf Hitlerrel, mindezt kiemelkedő kreativitással.
Ahol Elkezdődött
Ahogy az előbbiekben említettem, a közönség először 2005-ben találkozhatott a sorozattal. A széria első epizódja a berlini hadszíntérre kalauzolja el játékosokat, ahol egy kilencórás kémtörténet keretein belül járhatjuk be a vöröshadsereg tépázta Berlin utcáit a Harmadik birodalom hajnalán és a hidegháború alkonyán. A pályák dizájnja ötletes és hangulatos, több helyi nevezetességet láthattunk, többek között a brandenburgi kaput, a Französischer Dómot vagy például a Reichstagot. Főhősünk a harcok okozta káosz közepette segíti vagy éppen megakadályozza a német hadipar elméit a disszidálásban. A harcrendszer még nem volt a legkiforrottabb és a felszerelésünk nagy része fölösleges volt. Bár a játék a lopakodó zsánerbe tartozik, mégis alig van lehetőség rá. A játékosra szinte módszeresen van rá erőltetve az agresszív harcmodor.
Technikai szempontból a korszakhoz mérten már nem is számított a legkimagaslóbb alkotásnak: 2005 volt ugyanis az év, amikor több, még ma is ismert és hatalmas kultusszal bíró játék született, mint például a Resident Evil 4 vagy a Call of Duty 2.
A játékot hajtó motor inkább a tárgyalt korszak előtti generációra emlékeztetett, mint egy jelenkori játékra. Ráadásul így 18 év távlatából ez egy olyan bor, amit a kor sajnos nem nemesített.
Mégis felteszem kérdést, mitől volt ennyire sikeres a játék 2005-ben? Hisz technikailag és ajátékmenet szempontjából sem feltétlenül állta meg a helyét. A válasz talán a játék műfajában rejlik, ugyanis 2005-ig nem nagyon találhattunk a videójátékpiacon olyan alkotást, amely a magányos mesterlövész toposzával foglalkozott volna, így valamilyen módon műfajalkotó cím lett. Bár hiába volt a játék közönségkedvenc és hiába hozott új színfoltot aziparágba, a stúdió mégis hét évig tartó parkoló pályára tette a sorozatot.
A nagy visszatérés
Majd 2012-ben a stúdió visszatért a Sniper Elite V2-vel, ami az első játékuk rebootjakéntténylegesen elindította a sorozatot. Elődjéhez képest rengeteg minden változott a játékban. Új motort kapott, új mechanikákkal is bővült, például ekkor mutatkozott be az ikonikus X-ray bullet time, amely a széria védjegye lett azóta. Megjelent a loadout rendszer, így a játékosok már személyre szabhatták a felszereléseiket bevetés előtt, ám ez itt még elég kezdetleges formában működött. A pályavezetés csőszerű lett és a lopakodás megint nem volt opció. A végigjátszás során az akciódús játékmenetet helyezték előtérbe a készítők. Történet szempontjából az elődjéhez hasonló sztorit kaptunk. Ezek mellett a mesterlövész ikon ekkor kapta meg először a lehetőséget a farkasfalka vezérének levadászására. Ebben az epizódban jelent meg először a co-op játékmód, ami azóta is kíséri a szériát.
2012-ben az egyik legnépszerűbb játéknak számított és az akkor egy éve indult Twitch-en is kedvelt alapanyagnak számított.
Tovább növeli a Sniper Elite V2 sikerét a játékipar legtartalmasabb évében érte el, ugyanis ez volt az az év, amikor az iparág szereplői a legmeghatározóbb címeket dobták a piacra. A játéknak egyébként 2019-ben megjelent a remastered változata, amely jobb grafikai textúrával és feljavított hanggal hozta vissza az epizódot.
2014-ben megjelent a Sniper elite 3, ami az afrikai hadszíntért és Karl Fairburne felemelkedését mutatja be közönségnek. A játék csak pár újítást hozott a sorozatba. A játékmenet már elsősorban a lopakodásra lett kiélezve, de olyan mértékben, hogy szinte esélytelen egy akciódús tűzharcban a játékosnak érvényesülnie. Megjelentek olyan tereptárgyak, amikkel a lövéseink hangját álcázhattuk így megkönnyítve a lopakodást, ami még ekkor nem volt teljesen kidolgozva. Az életerővel már gazdálkodnia kellett a játékosnak, csak úgy, mint az első részben, hiszen kivették második epizódban jól megszokott újratöltődő életerőt. Grafikailag nem történt sok változás, az is inkább a színkeverésben nyilvánult meg.
Három évvel később érkezett sorozat negyedik fejezete, amely az olasz frontra kíséri el a játékosokat. Ez az epizód igazi felfrissülés volt az elődjeihez képest, mind mechanikailag, mind játékmenet szempontjából rengeteget változást hozott. Ezzel a résszel megjelentek a hatalmas és részletes pályák és most már játékmenet is semi-open world lett, így bármelyik küldetést olyan sorrendben tudja játékosunk véghez vinni, ahogyan ő szeretné. A pályákon most már több olyan tereptárgy van, amelyeken vertikálisan is lehet mozogni. Sokkal nagyobb élmény lett a lopakodás az eddig részekhez képest és a széria itt kezdi megtalálni a tökéletes egyensúlyt az akciódús játékmenet és az előbb említett lopakodás között.
Bár a fejlesztőgárda elkezdte kitapintani az egyensúlyt, mégis inkább érzi úgy a játékos, hogy minek lövöldözzön és verje fel a német tábort, ha annyi lehetősége van csendben és találékonyan játszani.
Már felszerélésünk többségéből csapdákat is tudunk készíteni, amelyek használata kifejezetten szórakoztató. Behoztak egy új, ám kissé kidolgozatlan skill rendszert is, amit szintlépéssel tudtunk felhúzni. Grafikailag is rengeteget változott, új motort kapott, ami nélkül nem lehetett volna ilyen gyönyörűen megörökíteni a Mussolini fasisztái uralta festői olasz tájat. A történetvezetés is fejlődött, viszont még így sem volt elég emlékezetes ahhoz, hogy felülmúlja a játékmenetet.
Az epizód sikerét bizonyítja, hogy ez az első alkotás a szériában, amely több díj jelölést is kapott, ahonnan a TIGA (The Independent Game Developers’ Association) vizuális dizájnnak járó díját el is hozta. Ezt a sikert meglovagolva a stúdió 2021-ben kiadta a Sniper Elite VR-t, amely ugyanúgy az olasz frontra vezényel minket egy olasz partizán bőrébe bújva.
Egy újabb mérföldkő
Elérkeztünk a sorozat utolsó és egyben legkidolgozottabb alkotásához, amin tökéletesen látszik a tapasztalat, amit a stúdió az elmúlt 18 évben összegyűjtött. Gyakran úgy érződött, mintha valami mással játszanék, nem azzal a már jól ismert Sniper Elite-tel, amihez már úgy hozzászoktam. Grafikailag rengeteget fejlődött, sokkal szebb lett a környezet, viszont a szépség ára egy elég erős vas, ami a motort hajtja. Az előző epizódból átvették a skill fát, melyet elég szépen átalakítottak, és amivel sokkal több és sokkal hasznosabb képességeket tud a játékos feloldani. Újdonság, hogy nincs semmilyen harcmodor ránk erőltetve. Itt már a felhasználó kezében van a döntés, hogy hogyan szeretné a játékot játszani, lehet lopakodni vagy akár puskaropogás közepette harcolni szintről szintre. Élvezetes a fegyverek használata – bármelyikről is legyen szó. Ugyanolyan érdekes és izgalmas a mesterlövész puskánkkal több száz méterre lövöldözni, mint mondjuk géppisztolyunkkal feltartani a Harmadik birodalom legjobb katonáit. Ha már fegyverek: ebben a részben lehet először részletesen testre szabni fegyverünket. A játékmenet nem csak a harctechnikában változott. Az egész játék szabadabb lett. Több lehetőségünk lett a küldetéseink kivitelezésére, olyannyira, hogy akár 3-4 féle módszer közül válogathatunk.
Tényleg azt érezzük, hogy mi vagyunk a magányos mesterlövész, akinek olykor improvizálni, olykor meg várnia kell a tökéletes pillanatra puskája elsütéséhez.
A történet szempontjából nem sok változásról beszélhetünk, viszont ez nem is volt akkora igény. Továbbra is egyszemélyes hadseregként kell küzdenünk a németek ellen, csak most Franciaország idilli tájain. Gyakorlatilag a stúdió az eddigi részek legjobb elemeit átemelte és megalkotott valami maradandót. Erre szükség is volt, így sikerült megmutatni mire is képes a fejlesztőcsapat. Ez különösen azoknak a játékosoknak volt méltó válasz, akik úgy hivatkoznak a sorozatra, mint egy üres sivatag, amiben nincs élet és potenciál.
Mi az új célpont?
Merre tovább? Kérdezhetném. Valójában nem tudom merre indulhat tovább a széria. Annyi biztos, hogy a Sniper Elite egy elég rangos helyet kapott a Steam könyvtáramban. Elmélkedhetnék tovább a stúdió jövőjéről is és lehetnék szkeptikus a mai játékipart ismerve. Viszont az alkotók eddigi munkáját és a sorozat konstans fejlődését látva inkább bizakodva hátradőlök és kíváncsian várom a mesterlövész-legenda újabb kalandját.
Fotók: Sniper Elite
