Az elmúlt évben is körülbelül 130 ezer diák jelentkezett egyetemre országszerte. Ilyen számok mellet nem is nagyon meglepő a kollégiumi túljelentkezés, viszont az egyetemisták már hosszú évek óta küzdenek lakhatási gondokkal. A legnagyobb probléma elsősorban a férőhelyek számában, és a rosszul átgondolt szociális pontrendszerben rejlik, amely kényelmetlen helyzeteket tud szülni a friss és a felsőéves hallgatók számára egyaránt.
Még 2021-ben, amikor felvettek az egyetemre, akkori naivságomból fakadóan azt hittem, hogy innen már minden simán fog menni: felvesznek koliba és évről évre ugyanabba a szobába fogok visszajárni. Ám ekkor kezdődtek még csak igazán a bonyodalmak. A legelején bátran álltam neki a jelentkezési ív kitöltésének, hisz mégis 150 km-re lakok Debrecentől, és optimistán azt hittem, hogy bárhova felvesznek. Nagyon kevés pontszámot kaptam, és beismerem, kétségbeestem, ugyanis három napom volt arra, hogy tetőt keressek a fejem fölé. Emlékszem, egy ponton már próbálkoztunk ingatlanirodánál, majd a Facebookon találtunk egy szobát 25 ezer forintért, ami meglepő volt. Azonnal lefoglaltuk, és nagyjából egy évig itt is éltem.
Nem volt szép, sem komfortos, de legalább volt hol aludnom.
Egy évvel később, mivel a főbérlőnk díjemelést tervezett, jelentkeztem kollégiumba. Bár sokan gondolhatják, hogy manapság 25-30 ezer forint egy albérletért nem sok, de az a lakás nem ért ennyit: nem volt fűtésünk és folyton beázott a szobánk. Így erősen indokolt volt, hogy kollégiumra váltsak. Ebben az évben ismét megpróbálkoztam a kolival, azonban csak egy hónap után tudtak elhelyezni. Azóta többször megfordult a fejemben, vajon hány egyetemista járhatott úgy, mint én, hogy akarata ellenére lakásba szorult vagy szenvedett a kollégiumi várólistával.
Fiataloknak ajánlott?
Az akkori bérleti árakra mégis azt lehetett mondani, hogy optimálisak. Egy másfél szobás lakás mondjuk már akkor is 100-180 ezer forint között mozgott. A kollégiumi árak 17 és 31 ezer forint közé voltak értékelve. Ugyanakkor a háború okozta energiaválság azóta rányomta pecsétjét a lakhatásra, ami bőven megemelte a kollégiumok árait is.
A Debreceni Egyetem kollégiumi árai majdnem duplájára nőttek, mégpedig 25 és 50 ezer forint közé.
Kis Flórián diáktársam, akinek szintén albérletbe kellett költöznie, nyilatkozott arról, hogyan talált lakást, de jövőbeli lakhatási terveiről is beszámolt. Ebben a helyzetben nehéz nekiindulni a keresésnek is – tapasztalatból tudom – és gyakran gondolkodom azon, hol lehetne leghamarabb jó árban találni lakást. „A Facebookon könnyebben találhatsz, mint egy ingatlanpiaci oldalon. A mai napig szoktam nézegetni, és amúgy eléggé szórt a kínálat, amit az emberek tudnak adni. Nem csak itt a külvárosban, de akár bentebb vagy az egyetemváros felé is könnyen találhatunk lakást… és hatalmas plusz, hogy a közösségi oldalakon sokkal közvetlenebbek a kiadók, mint mondjuk az ingatlanosok.”
Mielőtt lakáskeresésbe kezd valaki, mindig kell egy vázlat, hogy a kiszemelt lakás minek kell megfeleljen. Diákoknál gyakori szempont, hogy közel legyen az egyetem, fontos a jó tömegközlekedés és legyen a környéken éjszakai élet is. „A legfontosabb az volt számunkra, hogy minimum két szobánk legyen, hiszen hárman lakunk együtt. Lakáselhelyezkedés szempontjából igazság szerint közülünk csak egy embernek jó ez a lakás, mert ő a műszaki karon van, ami körülbelül 10 perc séta innen.”
A minőség is fontos a lakáskeresés során. Kíváncsi voltam, mennyire felelt meg számukra a mostani lakásuk minősége, illetve mivel kellett szembesülniük a keresgélés időszakában. „A mi árkategóriánk szerintem pont megfelel annak, amit nyújtanak, de volt ugyanilyen árkategóriában sokkal lelakottabb, olyan is, ami nem éppen megfelelő arra, hogy lakjanak benne emberek.”
Megkérdeztem arról is, mit tervez a jövőben: lehúzza-e ezt a pár évet a jelenlegi helyén vagy megpróbál-e továbbállni, esetleg újra beadni a kollégiumi jelentkezést.
„Sokat gondolkozom ezen, hogy kollégiumba költözzek, vagy maradjak-e lakásban. A szüleim és a saját költségvetésem szempontjából mindenképp jobb lenne a kollégium, viszont sokkal kényelmesebb a lakás.”
De valószínűleg újra megpróbálok jelentkezni a kollégiumba, mert most fontosabb a takarékoskodás, mint a kényelmi szempont.
Milyen a kollégium?
A kollégiumi helyzetről ki mást lehetne megkérdezni, mint egy kollégista hallgatót, akinek már rengeteg tapasztalata van a kérdéssel kapcsolatban? Varga Márk mesélt tapasztalatairól és arról, hogy mennyi kollégiumot látogatott. „Egyetem alatt kettő koliban laktam eddig úgy, hogy másodéves vagyok, és még nem csúsztam… Amikor ide jelentkeztem az egyetemre, kicsit izgultam, hogy bekerülök-e kollégiumba. Először a Veres Péterbe vettek fel, ez volt az első kollégium, ahol helyet kaptam. Utólag kiderült, egy-két ponton múlott az, hogy bekerülhessek és valószínűleg az segített, hogy a távolságra mennyi pontot kaptam.”
Gyakran alakul ki probléma és kavarodás a papírok körül, amikre Márknál is volt példa. „Másodjára már viszonylag könnyebb volt jelentkezni, mert tudtuk, hogy mit kell beadni és elintézni. Viszont első alkalommal az is gond volt, hogy anyu pont nem dolgozott. Én nem tudtam kikérni a szükséges papírokat, amiket be kell küldeni, ezért maga a jelentkezés is nehéz volt, mert nem tudtuk, hogy elég lesz-e az, amit beküldtünk.”
Kollégiumoknál is fontos a komfort és a felszereltség – Márk erre is kitért beszámolójában a Debreceni Egyetem kollégiumaiban szerzett tapasztalatairól. „Nos, ami számomra fontos, hogy legalább legyen saját WC, mosdó, zuhanyzó, az ugye a Veres Petiben nem adatott meg, de itt a Markusovszkyban igen, hál’ Istennek, szóval ez egy nagy pozitívum, illetve különbség. Viszont például a Veres Petiben még egy szobánk volt, de két helyre nyílt. Lényegében volt egy alvó rész, és volt egy olyan rész, ahol tudtunk tanulni. Tehát például, hogyha esetleg már a szobatársaim aludtak, én legalább tudtam tanulni ott is, nem kellett tanulószobába menni. Az például ott jobb volt. Illetve kicsit a felszereltség is modernebbnek tűnt.”
A pontrendszernek sokak szerint vannak hiányosságai, amelynek egyikére hallgatótársam is felhívta a figyelmet.
Szerintem, amin változtatni kellene, az a távolságra való pontozásnak a jelenlegi állása, vagy csak azt jobban figyelembe kéne venni, hogy vannak, akik eleve külföldről érkeznek.
„Akkor is, ha esetleg az nincs is olyan messze, például a szomszédos Románia, akár a közeli Nagyvárad. Szerintem azt figyelembe lehetne venni a szociális pontozásnál, hogy valaki más országból jön, mert nem feltétlenül egyszerű a két ország közötti ingázás.”
Na és mi mennyi?
A kollégiumi jelentkezés alapvetően Neptunon keresztül folyik, de vannak egyetemek, amelyeknél ez postai úton történik. A jelentkezés időpontja is sok mindentől függ, felsőéves hallgatóknak általában a május és június közötti időszakban esedékes, míg elsőéves hallgatók az egyetemi felvételi ponthatárok kihirdetése után tehetik meg.
Viszont mire kapnak pontokat? A pontszámítási szabályzatot az intézmények határozzák meg, így azok szinte minden esetben eltérőek.
Az egyetemek elsősorban szociális szempontok alapján osztályoznak. Ide főleg olyan kérdések tartoznak, mint az egy háztartásban élők nettó jövedelme, azok egészségügyi állapota és az eltartottak száma. Pontozzák például, ha valaki elvált, esetleg munkanélküli szülők gyermeke, vagy árva. Minden egyetemen elvárás a megfelelő igazolások felmutatása. Vannak esetek, amikor szükséges kereseti igazolás, anyakönyvi kivonat, tanulói vagy hallgatói jogviszony igazolása. A pontok meghatározáskor azt is figyelembe veszik, hogy milyen távolságra él a jelentkező az adott intézménytől.
A pontszámítás, mint ahogy már említettem, minden intézményben más. A Debreceni Egyetem elsőéves hallgatók jelentkezésénél még nem számít korábbi tanulmányi eredményekért pontokat, így a leendő kolllégisták először csak szociális helyzet alapján pályázhatnak. Másodévesként viszont már a tanulmányi eredményeiddel is megpályázhatod a kollégiumokat. Az ELTE-n más a számítás módja, itt már elsőévben is értékelik a tanulmányi eredményeket – az érettségik sikeressége alapján. Gyakran a versenyeredményeket is figyelembe veszik és a diákok szakmai munkáikkal szintén növelhetik a pontszámukat.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kollégiumaiba való jelentkezéskor közösségi tevékenységekkel is gyűjthet a hallgató pontokat. A Budapesti Gazdasági Egyetemen pedig a kiemelkedő sporttevékenység is játszik a pontgyűjtésben.
A ponthatárokat a szobák komfortossága határozza meg. Értelemszerűen minél komfortosabb egy szoba, annál magasabb ponthatárt kell megugrani. Általában preferencia sorrend alapján jelentkeznek a diákok, amin rangsorba kell állítaniuk az általuk választott kollégiumokat. Vannak intézmények, ahol különböző szobatípusok állnak rendelkezésre a diákok számára. A Debreceni Egyetem kollégiumait tekintve nagyban függ a ponthatár a szobánkénti ágyak számától, például az egyágyas szobák ponthatára sokkal magasabb, mint a többágyasoké.
Vajon mi mehet a háttérben?
Évek óta folynak pletykák a helyelosztás és a szociális pontrendszer körül. Kik és hogyan osztják el azokat a bizonyos pontokat? Igazából két nagyon fontos szereplője van ennek a kérdésnek, mégpedig a Hallgatói Önkormányzat és a kollégiumi bizottságok. A pletykák általában arról szólnak, hogy kik és hogyan kerültek be az adott kollégiumokba. Ezekre a pletykákra reagálva válaszolt kérdéseimre egy hallgatótársam. Elmondása szerint nem meglepő a hivatalos folyamat kvázi megkerülése.
„Körülbelül 300-400 hallgató van ebben a koliban. Ebből ötven ember egész biztosan így került be…”
A HÖK-képviselők alapból kapnak kollégiumi férőhelyet és több kollégista szerint nem ritka, hogy az elosztás alatt az ismerős nevek olykor több pontot kapnak, mint idegen diáktársaik. Ami viszont mindig biztos, hogy „a hivatalos rész az marad ugyanúgy – attól függetlenül is, hogy ismersz valakit.”
Tisztában vagyok vele, hogy nem százszázalékos a diákok által leadott adatok ellenőrzése. Egy diáktársamat kérdeztem, aki bevallotta, hogy neki hogyan is sikerült kiskaput találnia.
„Engem és nagyanyámat átirattuk egy lakcímre, úgy, hogy papíron kizárólag mi lakunk ott. Ezzel még nem vettek fel, de még küldtem méltányosságit, amibe beleírtam, hogy a szüleimmel megromlott a kapcsolatom, apám alkoholista. Elküldtük nagyanyám összes orvosi papírját 15 évre visszamenőleg, és így végül felvettek.”
Összességében a kihívásokkal teli lakhatási helyzet, amelyet az egyetemisták időről időre tapasztalnak, egy összetett problémakör. Ahhoz, hogy a jövőben javuljon a diákok lakhatási helyzete, fontos lenne, hogy az egyetemek átgondolják a férőhelyek elosztásának és a pontrendszernek az igazságosságát. Az oktatási intézményeknek és a hallgatóknak egyaránt egy hosszú távú, fenntartható megoldásra kell törekedniük annak érdekében, hogy mindenki számára biztosított legyen a könnyen elérhető és megfelelő lakhatás.
Fotók: Bojti Bence
