Tiszadada egy körülbelül 2200 lelket számláló, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei település. A hátrányos helyzetű község távol esik a régió nagyobb városaitól, de az önkormányzat munkahelyteremtéssel és színes kulturális élettel igyekszik küzdeni az elvándorlás ellen. Emellett egyedülálló módon egy tésztaüzem is működik itt már tíz éve.
Az önfenntartó településmodell
A községben a legnagyobb foglalkoztató az önkormányzat: itt 82 állandó és 97 közfoglalkoztatott dolgozik. Mizser Zsolt polgármester elmondása szerint van bentlakásos intézményük, óvodájuk, iskolájuk, konyhájuk és támogató szolgálatuk, sőt idén nyitotta meg kapuit a falu új bölcsődéje is.
2010-ben határoztuk el, hogy egy önfenntartó település modellt építünk ki, mert akkor majd’ 300 közfoglalkoztatottunk volt és munkát kellett adnunk nekik.
„Ellátogattunk oda, ahol ilyen mintát követnek, felmértük a mi lehetőségeinket és próbáltunk olyan modellt behozni a közfoglalkoztatásba, hogy – ahogy akkor mondták – ne „a vizet gereblyézzék”, hanem termelői munkát végezzenek” – meséli.
A községben volt egy kétszintes régi malomépület, ahol korábban egy francia vállalkozó üzemeltetett varrodát. Miután kiköltözött, az épület állapota leromlott: ablakai be voltak törve, a falai omladoztak. „Első körben felújítottuk közfoglalkoztatásban, majd az egyik ismerősömtől megtudtam, hogy egy miskolci tésztaüzem befejezte a gyártást, így onnan tudtunk vásárolni gépsort is. Így jött az ötlet, hogy csináljunk száraztésztát, azt úgyis könnyű, anyáink is készítették otthon. Azóta már tudjuk, hogy egyáltalán nem egyszerű jó minőségűt csinálni” – mondja Mizser. Innen indult az üzem működése és ma már napi hat mázsa száraztésztát tudnak előállítani.
Emellett egy helyi vállalkozó eladta az önkormányzatnak az egyik istállóját, ahol tojótyúkokat tartott. Nekik pedig volt 30 hektár szántóföldjük, mely gazdáknak volt bérbe adva. Ezt visszavették és saját maguk kezdtek el gazdálkodni. „Megtermeljük a búzát, kukoricát és napraforgót – a tyúkok etetésének alapanyagát –, a végső termék pedig a tészta, amit értékesítünk” – mondja a polgármester. 600 szárnyassal kezdték és ez a szám évről-évre bővült, majd önerőből megvásároltak egy másik istállót is, így jelenleg 4500 tojótyúkjuk van. A közmunkaprogram keretében felépítettek egy harmadikat is, ahol 80 sertést tartanak. „Az állatokat egy állandó dolgozó mellett teljes mértékben a közfoglalkoztatottak látják el és a közétkeztetésben és a tésztaüzemben használjuk fel őket” – teszi hozzá.
A nyolc éve működő állattenyésztő telepről Pucsok Csaba, a tésztaüzem vezetője mondott el részleteket:
„[…] saját termésből származik az aljazáshoz szükséges szalma és a takarmány is. Itt is közfoglalkoztatottak dolgoznak: a hölgyek összeszedik, majd kiválogatják az S-es, M-es, L-es és XL-es tojásokat, tisztítják, fertőtlenítik és bedobozolják őket.”
Az egyik tyúkistállóval kereskednek, a másik az üzemé. Tojóévenként cserélni kell az állományt, így ekkor nem kereskednek, csak a tésztához szállítanak, oda viszont mindig ugyanolyan minőségű és mennyiségű tojás érkezik. Az önellátás részeként, pályázati forrásból az istállók tetejére napelemes rendszert is telepítettek.
Pucsok hozzáteszi, hogy van egy háromhajós fóliasátruk, ahol a konyhára termelnek paradicsomot, paprikát, uborkát és burgonyát. Egy üvegházat is elkezdtek kialakítani, ahol tavasszal palántákat fognak ültetni, amik aztán kikerülnek a fólisátorba. „Ugyan fel vagyunk szerelve gépekkel – van például burgonyaásónk –, de szükség van kézi munkaerőre is, mert nálunk nincs annyira „baráti” föld, hogy a gép teljesen kipergethesse a krumplit. Ásni és kapálni már nem kell, mert a munka embertelenebb részét elvégzi és kiszórja a felszínre, viszont felkapkodni és különválogatni már a dolgozóknak kell a burgonyát” – mondja.
Két éve kezdődött el egy, a falu központjában található épület felújítása, amely valamikor moziként működött. Egy gyümölcsfeldolgozó üzemet hoztak itt létre, ahol alma-, cékla- és meggylé készül. Ez szezonális jellegű és a gyümölcsök feldolgozása – amihez hat-nyolc fő elegendő – a zöldségtermesztők feladata. Elöl található egy mosó, ahonnan a mosott alma egy futószalagon kerül a darálóba, amit préselés és pasztörizálás követ. Ezután a gyümölcslevet 3 literes vagy 0,25-ös kiszerelésbe csomagolják. „A faluban termelt gyümölcsöt dolgozzuk fel saját felhasználásra, ez nem kerül kereskedelmi forgalomba” – teszi hozzá Pucsok Csaba.
Mind helyben dolgoznak, de más pozíciókban
Két, az önkormányzatnál dolgozó hölgy beszélt a közfoglalkoztatottakkal való kapcsolatáról. M.-né Andrea köztisztviselő és a Tiszadada Község Önkéntes Polgárőr Tűzoltó és Környezetvédelmi Egyesületének titkára. Köztisztviselőként feladatai közé tartozik – ahogyan ő fogalmaz – „a közfoglalkoztatás minden csínja-bínja”: szerződéskötés, felvétel, megszüntetés, elbocsátás vagy a be- és kijelentés. Bizalmi kapcsolatban van a közmunkásokkal, mivel a bérügyek is őhozzá tartoznak, ezért napi szinten találkoznak. Szerinte az adott napon és munkán múlik, hogy milyen a véleményük és „ugyan valaki kicsit egyszerűbb gondolkodású, de alapvetően jól érzik itt magukat és sokan már évek óta dolgoznak itt” – jegyzi meg.
V. Marianna közfoglalkoztatási ügyintéző, azaz a munkájukat irányítja és szervezi. Közvetlen kapcsolatban van velük, hiszen a munkájukkal kapcsolatos ügyeket (táppénzt, szabadságot) nála intézik. Emellett arról is mesélt, hogy könnyebbséget jelentett neki, hogy itt kapott munkát: „[…] amikor a két gyermekem még évekkel ezelőtt iskolába járt, a párom külföldön dolgozott, ezért sok mindent kellett egyedül megoldanom, amin könnyített, hogy helyben kaptam állást.”
Az egyik közfoglalkoztatott is nyilatkozott arról, hogy milyen Tiszadadán közmunkásnak lenni. T. István lassan már két éve dolgozik a községben, mióta ideköltözött. Azért vállalt munkát a közmunkaprogramban, mert ez a térség egy városhoz képest nem bővelkedik munkalehetőségekben, ezért „az ember igyekszik megragadni, amit tud” – mondja. A feladata a település rendbetétele: lombsöprés, gallybegyűjtés, szociális tűzifa kihordása, fűnyírás. „Valamikor autóban ülök, valamikor például vasvillával dolgozok”– összegzi. Szerinte nagyon jó a légkör, mert a munkatársakkal szeretik jól érezni magukat munka közben, de össze is tudnak dolgozni, ha olyan feladat van.
Hozzáteszi, hogy a 77 ezer forintos fizetés nem túl magas, de ha az ember okosan gazdálkodik, ki lehet jönni belőle egy hónapra és legalább el tudja magát látni.
Ha messzebbre kellene utaznia, az növelné a költségeket is, ami az ő helyzetében nem lenne túl jó.
A falu kuriózuma: a tésztaüzem
„Tíz évvel ezelőtt indult el a termelés ebben a kétszintes, régi malomépületben, amely alatt egy nagy pince is található” – meséli a tésztaüzem vezetője. Az elején kezdetleges gépekkel és szárítókamrákkal, kevés pénzből, kis mennyiségeket gyártottak, de a legnehezebb a tészta szárítása volt. „Nagymamáink még szépen kitették a dunnára és magától megszáradt, ahogy a páratartalom engedte, viszont mi másnap reggel már szeretnénk a következő adagot gyártani, vagyis addigra meg kell száradnia” – meséli Pucsok Csaba. Ez több hőt, külön hőkamrát és páraelszívó rendszert igényel, mert nem mindegy az időzítés és a páratartalom sem. Ezért amint lehetett, új szárítókamrákat és gépeket vásároltak, így tudtak fejlődni mennyiségben és minőségben is.
Az energiával is próbálnak takarékoskodni, ezért abszolút nincs gázfűtés. Nyáron az épület mellett felállított napkollektorok látják el hővel a szárítókamrákat. Télen a településen keletkező kidőlt fákból, lehullott ágakból álló aprítékkal és szalmával fűtik fel a kazánokat, és ezzel szárítanak, sőt a fűtéshez is elegendő hő keletkezik.
Jelenleg tízen dolgoznak itt: egy fizikai munkás, aki a fűtéssel és anyagmozgatással foglalkozik; egy adminisztrátor, aki a gyártásban is részt vesz; a többi hölgy pedig gyárt, csomagol és takarít. Reggel hattól délután kettőig tart a munkaidő, ami alatt a dolgozók nem mennek haza ebédelni. Szünetek vannak, de a higiénia miatt csak bonyolultabb lenne a sok átöltözés. Reggel átöltöznek, fertőtlenítik a kezüket, felveszik a munkaruhát és a hajhálót, majd elkezdődik az előző napi száraztészta úgynevezett leborogatása, amit két csapat végez. Ezután következik a kézi és gépi csomagolás, ami a többi munkafolyamattal párhuzamosan is zajlik a nap folyamán. Van automata csomagológépük, de a vékonyabb tészták törékenyek, ezért a szálas tésztákat, mint a széles- és cérnametélt vagy a spagetti, kézzel csomagolják.
A harmadik csapat feladata az aznapi gyártás: ennek része a tojásfertőtlenítés- és törés, majd ezt liszttel és kevés vízzel összedagasztják – nyolc tojásos tésztánál viszont már víz sem kell. Ezután kezdődik a dagasztás, melyet két gép végez: a kisebbik a finomabb tésztákat, a nagyobbik a körettésztákat készíti, melyekből mennyiség kell. Amint a dagasztógépből kijön a tészta, szétterítik a szárító tálcán, majd a szárítókamrákba kerül. Ezek felfűtése már korábban megkezdődik és 10-11 óra körül indítják be őket, hogy a már működő kamrákba tegyék be a következő adagot.
„Ezek szép, egyszínű tészták, de kezdetben nem így volt, mert nagy problémát jelentett, hogy épp mikor honnan tudtunk tojást beszerezni. A saját tyúktelepünknek köszönhetően viszont már egy helyről szállítjuk, ezért a tészta színe is egységes” – fogalmaz az üzem vezetője.
Mindeközben zajlik az anyagbeszerzés is: a tojást el kell szállítani a tyúktelepről idáig, míg a lisztet a nyíregyházi malomból hozzák. Majd összerakják a következő nap szállítási rendjét, illetve elkezdik az aznapi bepakolását, szállítását és számlázását.
„Hála istennek lelkesek a dolgozók és hiába közmunkaprogramról beszélünk, azt gondolom, hogy más úgy dolgozni, hogy ha értéket állít elő az ember. Ugyan nem több százezer forint a fizetése, de az illető látja azt, hogy ő tett valamit” – emeli ki Pucsok Csaba.
Mára már beszállítók lettek
A tésztaüzem nem raktárra gyárt, de bizonyos mennyiségre fajtánként mindig szükség van, hogy legyen mihez nyúlni. Ám amikor a partner leadja a rendelést, azt két-három napon belül tudják biztosítani, mert egyes termékekből már adott, és csak néhányból hiányzik a kívánt mennyiség, így ezeket kell pótolni. „Általában mi magunk szállítjuk ki a termékeket, melyekkel nagykereskedéseket, konyhákat és konyhai kereskedőket szolgálunk ki” – mondja Pucsok. A keleti régió három megyéjét próbálják felölelni és Tiszadada ebből a szempontból jó fekvésű, mert körülbelül egyforma távolságra van Debrecentől, Miskolctól és Nyíregyházától is. Főleg a városokba szállítanak, a vonzáskörzetükbe csak bizonyos távolságig éri meg: például Berettyóújfaluig már nem gazdaságos. „[…] A kapacitásunk ki van használva, mert Budapestről is érkeznek megrendelések, sőt szlovákok is szállítanak tőlünk” – meséli.
Az egyik nagy magyarországi kereskedelmi üzletláncnak is beszállítói. Nekik van egy Régió kincsei nevű programjuk, melynek keretén belül Nyíregyházára, sőt az egri üzletükbe is eljutnak. „Ez természetesen nekünk jó reklám, mert az üzletlánc boltjaiba sokan járnak és találkoznak a termékünkkel” – teszi hozzá Pucsok Csaba.
A fizetésen túl: egyéb juttatások a hátrányos helyzetűeknek
„Megpályáztuk és több mint 8 millió forint értékben kaptunk 290 mázsa erdei köbméter fát, ezt a rászorulóknak adjuk szociális tűzifaként” – mondja Mizser Zsolt. Emellett szociális étkeztetés is működik: a faluba egytálételt hoznak, amit a nélkülözők igényelhetnek és 60-70 fő rendszeresen igénybe is veszi. A szántóföldeken mindig ültetnek egy-két hektár burgonyát és jó termés esetén a közfoglalkoztatottak, a szociálisan rászorulók és az idősek is kapnak ebből egy-egy zsákkal. Karácsonykor pedig egy ajándékcsomaggal is készülnek, melybe saját termelésű áruk kerülnek: száraztészta, tojás, szalonna, zsír és adott esetben mák is.
Továbbá egy szociális bolt is működik itt, ahol olyan termékeket árulnak, amelyekből felesleg keletkezett vagy a konyha nem tudta felhasználni: a saját tojás, tyúk és szalonna egy részét is itt értékesítik és a saját termelésű paradicsomból és paprikából szintén kerül a bolt polcaira. „Itt szándékosan kedvezményesebb áron, körülbelül ötven százalékkal olcsóbban kínáljuk ezeket, segítve a hátrányos helyzetűeket. Arra viszont oda kell figyelnünk, hogy a többi boltot ezzel ne hozzuk rosszabb pozícióba és természetesen nem is ez a szándék” – szögezi le Pucsok Csaba.
Emellett az idősek otthonának is a saját alapanyagokból főznek: „amiket a gyerekek annyira nem szeretnek, mint a körömpörkölt, hétvégén elkészítik az időseknek, akik kifejezetten örülnek neki” – mondja.
Az elvándorlás veszélye fenyeget: vonzóbbá kell tenni a községet
A polgármester elmondása szerint pályázati pénzekből tudnak fejlesztéseket elvégezni, de valamennyi önerőt is képesek teremteni.
„A környéken egyedülálló módon a képviselő tagok a rendszerváltás óta nem veszik fel a tiszteletdíjukat. Hat képviselő van, ami éves szinten több millió forintnyi önerőt jelent” – mondja Mizser Zsolt.
A lehetőségeket kihasználva, amire csak tudnak, arra pályáznak, legyen szó útfelújításról vagy kondiparkról. Az intézmények energetikai korszerűsítése (szigetelés, nyílászárók cseréje, belső felújítások) jórészt megvalósultak.
Emellett egy horgásztavat is szeretnének létesíteni a településen, ugyanis korábban volt egy, de mivel a vízutánpótlása megszűnt, lassan feltöltődött és kiszáradt. Egy, az utóbbi években végzett árvízvédelmi töltésfelújításhoz földre volt szükség, amit a korábbi tó területéről tudott eladni az önkormányzat. Több mint 65 millió forintot kaptak érte, amiből kialakítható lett az új meder. Ezt összekötötték a Nyugati-főcsatornával, így a vízutánpótlás is biztosított és a közfoglalkoztatás keretében körbe is kerítették a területet. „Azóta nyertünk rá egy 33 millió forintos pályázatot, amely egy kiszolgáló épület és két fahíd építését, illetve biztonsági kamera- és riasztórendszer kiépítését teszi lehetővé” – teszi hozzá.
A horgászturizmus kiszolgálására a Tisza-parton létesült egy épület, egy hozzá tartozó 80 férőhelyes filagóriával, mivel a község egy horgászparadicsom: az élő Tisza a faluközponttól kb. 200 méterre folyik és a part autóval is könnyen, aszfaltúton megközelíthető. Továbbá van egy holtág és a már említett horgásztó. Emellett a faluközpontra nyertek 288 millió forintnyi pályázati forrást, amelyből a parkok fognak megújulni és Holló László Emlékház építésére is pályáztak, amely azóta elkészült.
„Sorolhatnám a beruházásokat, viszont semmit sem ér az egész, ha nincs munkalehetőség és a fiatalok elköltöznek” – emeli ki a polgármester. Az önkormányzat legnagyobb feladata: munkahelyeket teremteni és hozni a településre, mert az elvándorlás itt is jellemző.
Megkeresték a Külügyminisztérium nagy beruházásokért felelős osztályát, mivel van 110 hektárnyi kihasználatlan legelőjük. „Ezt felajánlottuk nekik, hogy javasolják olyan befektetőknek, akik hazánkban szeretnének valamilyen üzemet vagy gyárat létrehozni” – mondja. Majd gondolatait így zárja: „próbáljuk idecsalogatni az embereket és a földhivataltól tudjuk, hogy az utóbbi időben a környéken itt cserélt gazdát a legtöbb ingatlan.”
Kis település, de sokszínű kulturális élet
A községben nagy hangsúlyt fektetnek a másik fontos megtartó erőre: a kultúrára és közösségépítésre. A tiszadadai tájházban, mely több különféle gyűjteménnyel, illetve időszakos és állandó kiállítással várja a látogatókat, Kovács Géza tart tárlatvezetéseket. A kiállított tárgyak mindegyikéről tud valami érdekeset mesélni, legyen az történelmi tárgyi emlék, fénykép, régi mesterség eszköze vagy akár egy itt talált mammut csont. „A gyűjteményünk elég sokrétű: 10 gyűjtési területet ölel fel. Elsősorban helyi vonatkozású, de törekszünk rá, hogy állandó kiállításunk szerteágazó legyen: kiterjed ásványokra, kőzetekre és más érdekességekre is” – meséli.
Az időszakos kiállítások egy-két havonta cserélődnek. „Igyekszünk olyan témákat találni, amelyek a különböző korosztályokat érdeklik, és célunk, hogy az egyének és a családok eltérő korú tagjai is találjanak érdekes szabadidős elfoglaltságot a tájházban” – emeli ki Kovács. A gyermekeket és fiatalokat is szeretnék bevonni a kulturális életbe a különböző programokon keresztül, ezzel erősítve a település közösségét.
Úgy véli, a kultúra úgy tud hozzájárulni a fiatalok maradásához, ha itt is megtalálhatják a szabadidős kikapcsolódást.
Véleménye szerint a településen összetartó a közösség. A járvány előtt felvirágzó időszakban voltak: a közösségeik bővültek és rendszeresen összejártak. A Covid alatt ezt megpróbálták átépíteni az online kapcsolattartásba, de ez nem sikerült zökkenőmentesen. Ebben az időszakban közösségbe nem járhattak az emberek, ezért az egyénekre és a családokra fókuszáltak. „Kitaláltuk az úgynevezett Tiszadadai Kódkereső Játékot: ez egy feladatlap, amelyhez a családoknak a településen belül kell mozogni és némi tárgynyeremény is társul hozzá. Annyira közkedvelt lett, hogy azóta évente hármat-négyet is szoktunk szervezni” – meséli.
A közösség erősítéséért és a település ismertségének növeléséért számos kulturális programot szerveznek. Huszonhárom éve rendezik meg a Holló László festőtábort minden év augusztusában. Hazai és határon túli magyar festők is érkeznek a körülbelül húsz fős alkotói közösségbe. „Nem kell mindenkinek művésznek lennie, szívesen fogadunk olyanokat is, akik ügyes kezű alkotók és épp csak egy kis segítségre van szükségük, hogy elinduljanak egy saját stílusban” – mondja Kovács Géza. A településen énekkar, bélyeggyűjtő- és éremgyűjtő szakkör is működik, melyből felnőtt és gyermek változat is van.
A hagyományok életben maradását és továbbörökítését az óvodai és iskolai foglalkozások keretében tudják leginkább biztosítani.
Ezek a „Kis tájház” programjai, melyek tavasztól őszig havi rendszerességűek: húsvéti tojásfestő nap, májusfa-állítás, pünkösdi királyválasztás, nyári kalácssütés, kukoricás-, libás- és krumplis napok vagy a tökfaragás. „Tavaly egyedi módon –, mivel felénk inkább az alma jellemző, nem a tök – kitaláltuk az almalámpás-faragó napot is” – meséli. A Karácsonyhoz kapcsolódik az Adventi Szombatok rendezvénysorozat, sőt fogadnak színjátszó csoportokat és a Nyíregyházi Cantemus Kórus is többször fellépett itt.
„Akit érdekelnek Tiszadada kulturális értékei, annak egy kultúrsétát ajánlunk” – emeli ki. Ez a tájháztól indul érintve a református templomot, a Trianon parkot és a Holló László Emlékházat, mely 2024-ben fogja megnyitni a kapuit. A település központjában Boncsér Árpád életnagyságú magyaros Betleheme, egy több mint 200 éves katolikus templom, egy Till Aran szoborgyűjtemény – 270 vallásos témájú szobor egyazon művésztől – és egy millenniumi emlékmű található. A hagyományőrző tájházban a paraszti élet tárgyait és egy zománcedény-kiállítás látható, a végállomás pedig a jelenleg művelődési házként funkcionáló Zathureczky-kúria.
Kovács Géza így zárógondolatai a Tiszadadáról szóló riportunk summázata is egyben:
„[…] minden településnek az a legnagyobb értéke, ami a sajátja. Ezeket – legyen szó a természetről vagy az épített környezetről – meg kell őriznünk, mert aki nem emlékszik a múltra, nem őrzi meg az értékeit, annak nem lehet jelene és jövője sem – ahogy a mondás tartja.”
Fotók: Takács Mátyás Benedek
