A Selah Vie zenekar a ’70-es, ’80-as évek hangulatát képviseli, többek között funk, rock, western és soul műfajban alkot. A zenekar billentyűsével, Horváth Noémivel a zenekari munkájáról és a művészetről beszélgettünk – szó esett arról is, milyen szerepet töltenek be a nők az alternatív zenei közegben.
2025 decemberében jelent meg a második nagylemezetek Tovább visz az út címmel. Hogyan telt a zenekar számára az elmúlt időszak?
Már az első albumunk megjelenése közben is születtek olyan ötletek, amelyek a másodikon valósultak meg, így az utóbbi hosszú menet volt. Egy rendkívül intenzív időszakot kell elképzelni, hiszen a 2024-es évben megnyertük a Hangfoglaló pályázatot, ezért rengeteg koncertlehetőséget kaptunk. 2024 nyarának végén fejeztük be a stúdiózást, ezt követték az utómunkálatok, illetve a jövőbeli koncertek megtervezése is.
Az énekesetek, Jona említette egy podcastben, hogy saját magatokat menedzselitek. Milyen nehézségeket okoz ez?
Nem könnyű magunkat menedzselni, mert mindannyian dolgozunk, tanulunk, főállásban nem foglalkozunk zenével. Rengeteg munkával jár a zenekar egyéb feladatainak elvégzése, de szerencsére az évek során kialakítottunk egy rendszert. Mindenkinek a készségei szerint próbáljuk elosztani a feladatokat, általában Peti, a dobosunk és Jona, az énekesünk a koncertszervezésben a kapcsolattartást vállalja, Beno, a gitárosunk a zenekar operatív ügyeit intézi, Levi, a basszusgitárosunk a dalok utómunkáinak nagyrészét végzi, és én szoktam legtöbbször a vizuállal foglalkozni. Például a második albumunk borítójának illusztrációját, világát egy barátnőmmel, Gulyás Gabival terveztem, a typót, valamint az apró-cseprő grafikai feladatokat magam végzem.
A munkát néha nehéz menedzselni, de közben azt érezzük, igazán mi látjuk át, hogyan működünk, így tudjuk a saját teendőinket magunkra szabni.
Viszont az intenzív periódusokban érzékeljük a határainkat. Ezért is gondolkodunk mostanában azon, hogy legyen egy menedzsment, akivel úgy tudnánk együtt dolgozni, hogy azt érezzük, nemcsak határidőket közöl, hanem ismerve támogat is minket.
2023 második felétől több hónapot töltöttél Párizsban. Változott a kapcsolatod a művészettel az utad során?
Igen, változott, de nem gyökeresen. Inkább megerősödött a már korábban meglévő területeken. Szélesebb látókörben és mélyebben tudtam felfedezni például a francia képzőművészetet, a zenét. Párizsban lehetőségem nyílt minden mennyiségben, szinten és területen kultúrát fogyasztani, viszont amit kint gyűjtöttem, végső soron itthon tudom kamatoztatni. Nagy előrelépésként éltem meg, hogy miután hazajöttem, elkezdtem a Nemzeti Galériában dolgozni.
Kiállításszervező vagy a Nemzeti Galériában. Ezt mennyire tudod a hétköznapokban összeegyeztetni a zenekari tevékenységekkel?
A képzőművészeti területen való tevékenység régóta része az életemnek, az egyetem óta ezen a területen dolgozom. Viszont gyerekkorom óta zenélek, ez meghatározta az általános iskolai, a gimnáziumi és az egyetemi éveimet. Néha fárasztó a munka és a zene összehangolása, de mégis egyensúlyban tudom tartani a két területet. Ha megterhelő időszakon megyek keresztül a munkahelyemen, az lefoglal mentálisan is. Emellett a zene egy szabadabb területe az életemnek, de ugyanúgy igényel összeszedettséget, egy mentalitást, hogy munkaként tekintsek a próbákra. Kimerítő, de másképp nehéz lenne elképzelni számomra ezt a rendszert és az életet.
Milyen különbségeket érzel a képzőművészet, zene és szövegírás mint művészi kifejezésmódok között?
A képzőművészet egy érdekes terület, a hivatásomhoz is hozzátartozik. Azonban fontos hozzátenni, hogy nem vagyok képzőművész, ezért közvetettebben, tudományosabb szempontból tudok hozzá kapcsolódni. A zenét jobban értem belülről, mert nemcsak fogyasztom és foglalkozom vele, hanem igyekszem művelni is.
Az inspirációk valahol mélyen mégis egy forrásból fakadnak, csak az változhat, hogy milyen csatornán keresztül hozzuk azt ki magunkból.
A szövegírás egy kezdetleges terület számomra, csak akkor fordítok erre figyelmet, ha találok inspirációt magamban. Az együttes többi tagjához közelebb áll az írás, de általában először a zenei rész születik meg. Eddig kevesebbszer fordult elő, hogy egy erősebb szövegre írtunk zenét, hiszen az együttesben mindenki elsősorban zenész.
A Csak ne forogjon című kisalbumotok után terveztek még versfeldolgozásokat kiadni?
Az album azért is született, mert a Petőfi emlékévben (2023-ban) írtuk a dalokat. Ez egy alternatívabb, de egyben nem elvetendő iránya az eddigi pályafutásunknak. Inspirációs forrásként kiválóan fel tudjuk használni a verseket, például a Medvék című számunknak a szövegét Martin Niemöller Először másokért jöttek című költeménye alapján szereztük. Ilyen szinten szerintem reális azt mondani, hogy biztosan lesz még másik alkotás is hatással ránk. Egyelőre a zenekarral a koncertezésre és a második album utóéletére összpontosítunk. Szeretnénk hamarosan rátérni az új albumra is, de ennek a témája, stílusa még formálódó szakaszban jár.
Több különböző hangzásvilágban is alkottok, többek között rock, funk és western műfajban. Hogy néz ki nálatok a zeneszerzés?
A sokféle hangzás a különböző zenei világainknak, stílusainknak köszönhető. Az első albumon észlelhetőbb ez a sokszínűség, mi is érzékeltük a készítése közben, hogy rengeteg tapasztalatot kell még szereznünk. Koncepció szempontjából a második album koherensebb lett, de az is tartalmaz eléggé különböző dalokat, dolgozunk azon, hogy minél egységesebb hangzásvilágot teremtsünk. A számok felvétele egyelőre úgy működik a zenekarban, hogyha bármelyikünknek születik egy ötlete, akkor azt bedobja, és ha mindenki úgy ítéli meg, kidolgozzuk. Ekkor a munkát az vezeti, akié az ötlet, megpróbáljuk az elképzelést egyrészt a Selah Vie stílusába beleilleszteni, másrészt pedig az adott személynek a terveibe. Ez néha nehéz, kellenek konszenzusos megoldások, de úgy gondolom, ez minden zenekarban szükséges.
Mennyire tartod férfiasnak a műfajokat, amelyekben alkottok?
Gondolhatunk egy egyszerű asszociációra, miszerint a férfias zúzós, keményebb, a nőies pedig egy finomabb, szebb hangzásvilág. Ilyen szempontból nem tudom, és nem is szeretném behatárolni azt, hogy egy-egy műfaj, például a rock, mennyire maszkulin vagy feminin. Ha ez alapján gondolkodunk, túlságosan leegyszerűsödik a zenéről alkotott képünk. Leginkább olyan dalaink születtek eddig, ahol a szintetizátor atmoszférateremtő szerepet tölt be, olyan hangzásokkal fűszerezem meg a dalainkat, amelyek meghatározzák azt. Úgy érzem – a hangszeremből adódóan is –, hogy egyelőre ezekkel a finomságokkal, izgalmas hangzásokkal tudtam igazán hozzáadni a dalainkhoz. Egy zenekarban inkább a személyiségek, zenei hátterek és a hangszerek sajátos adottságai határozzák meg a hangzásvilágot, nem feltétlen és kizárólag a „férfiasság” és a „nőiesség”.
Egyedüli női tagja vagy a zenekarnak. Tapasztaltál már valamilyen megkülönböztetést emiatt?
Olyat nem tapasztaltam, hogy valaki szexista lett volna, vagy megjegyzéseket tett volna azért, mert nő vagyok. Többször találkoztam már azzal a sztereotípiával, hogy ha egy zenekarnak van női tagja, ő az énekesnő. A mi esetünkben néhány koncertünk helyszíni dolgozója feltételezte ezt, akik nem ismerték a zenekari felállást. Meglepetésként érte őket, hogy hangszeren játszom. Ez nem bántó, inkább nevettem rajta, és tudatosult bennem, hogy ez újdonságként hathat másoknak. A zenésztársaim és más zenekarok részéről sem éreztem semmiféle diszkriminációt, sőt, sokszor előzékenyek. Ezt nem nevezném kifejezetten megkülönböztetésnek, viszont mégiscsak egy picit megkülönböztetett bánásmóddal viszonyulnak hozzám, amit kedves gesztusnak tartok.
Arra törekedtek, hogy sok friss tartalmat jelenítsetek meg rendszeresen, vagy inkább csak belső indíttatásból születnek dalaitok?
A kezdetektől próbálunk figyelni bizonyos ismétlődő motívumokra a magyar alternatív zenei szcénában. Arra keressük a választ, miben tudunk újat nyújtani úgy, hogy közben önazonosak maradunk, a dalainknak az üzenete vagy a zenei megoldásai a saját belső motivációinkat reprezentálják. Viszont még nem számítunk nagy zenekarnak, bizonyos szempontból a kreatív tanulási fázisban vagyunk. A legnagyobb előadók is single-öket adnak ki, tehát az album műfaja létezik, de egy kicsit átformálódott. Sokkal többen hallgatnak egy adott előadót, ha folyamatosan ad ki tartalmat, ezt egy zenész akkor tudja megtenni, ha single-öket ad ki, nem két-három évente jön ki egy nagyalbum tíz-tizenkét dallal. Folyamatos diskurzus a zenekaron belül, hogy hol húzzuk meg a határt a közönség igényei és a saját elveink között. Szerintem egyre jelentősebbé válnak az önazonos tartalmak, hiszen a hallgatók is érzik, ha egy dal csak azért született, hogy legyen mit kiadni. A lényeg számunkra az, hogy a hallgatóink és mi is élvezzük, amit csinálunk.
Több fesztivál is megszűnt Magyarországon az elmúlt években. Érzitek ennek a hatását?
Sajnáljuk, hogy megszűntek, és nem tudunk fellépni ezeken, de egyébként a mostani nyári fesztiváldátumaink nem egymásra rakódtak rá, szóval szerintem a nagyobb zenekarok sokkal inkább megérzik ezeknek a hiányát, hiszen ők gyakrabban lépnek fel fesztiválokon. Már gondolkodtunk azon, hogy nyitottak lennénk alternatívabb irányokba is elindulni a koncertezés szempontjából. Ha Budapesten adunk elő, megvannak a bevett helyszínek, amelyeket persze szeretünk, de izgalmas projekt lenne más helyeken is fellépni. Például tavaly utcazenéltünk a Mikszáth téren, decemberben pedig a Komondorsban [Komondors Vintage Shop] játszottunk. Tehát érezzük a megszűnt lehetőségek hatását, de ez inspirál minket arra, hogy más megoldásokat találjunk.
Például tagjai vagyunk egy zenekarokból álló szerveződésnek, a Fiatal Alterzenészek Szövetségének, akikkel közösen egy saját fesztivált rendeztünk júniusban.
Milyen tervekkel vágtok bele a következő időszakba?
A nyári időszakban azért koncertezük itt-ott, de nem csak Budapesten szeretnénk játszani, jó lenne más típusú közönséggel is találkozni. Másrészt szeretnénk elkezdeni a következő albumon is dolgozni. Egy zenekarban részt venni egy teljes világ megteremtését jelenti. Ennek nagy része zene, de hozzátartozik a vizuál, a televizuális elemek, a közönséggel való kapcsolat, a hétköznapi tevékenységeink. Tehát ez egy rendkívül sokrétű szféra, melynek az összes különböző területére szeretnénk hangsúlyt fektetni, hogy tényleg azt tudjuk érezni: egy jó világot teremtettünk.
Fotók: Kriza Márton, Gulyás Bettina
