,, A Campus Rádió egy olyan közösség, ahová jó tartozni” – interjú Gábor Bernadettel

A zene már gyermekkora óta jelen van életében, de tudat alatt már a műsorvezetésre is készült Gábor Bernadett. Hangja nem csak az országos népszerűségnek örvendő Desperado együttes dalaiból lehet ismerős, hanem a Campus Rádió műsoraiból is. A mindig pörgős énekesnővel főként a rádiózásról beszélgettünk, de emellett például mesélt arról, hogyan éli meg a jelenlegi vírushelyzetet.

Kislánykorod óta énekesnői pályára készültél, de már egy éve annak, hogy rendszeresen hallhatunk a debreceni Campus Rádió frekvenciáján. Hogy jött az életedbe a rádiózás? Mikor, s minek hatására kezdted el?

Az éneklés mellett már kislányként készítettem kazettára felvett „interjúkat” az unokatesóimmal, de őszintén nem fogalmazódott meg bennem, hogy ez egy olyan terület, amellyel komolyabban is lehetne foglalkozni a jövőben. 2008-ban kaptam egy telefonhívást, hogy mit szólnék hozzá, ha kipróbálnám a rádiózást és akkor bevállaltam. Sokat tanultam belőle, közel nyolc hónapig dolgoztam egy debreceni rádióban, de mivel várandós voltam a kislányommal, ezért nem mentem vissza és időközben meg is szűnt az a frekvencia. Aztán tavaly szeptemberben ismét kaptam egy lehetőséget, amikor is Bakó Csaba, a Campus Rádió ügyvezetője felhívott, hogy csatlakozzak hozzájuk, és készítsünk egy beszélgetős műsort. Új kihívás, új feladat, így pár nap gondolkodás után elvállaltam.

A Campus Rádiónál tapasztalt, elismert kollégák vesznek körbe. Milyen velük a kapcsolatod? Meg úgy összességében: milyenek a campusos mindennapok?

Mikor tavaly októberben elkezdtünk Burai Árpival dolgozni, meglepően gördülékenyen ment minden, szinte nem is kellett nagyon összecsiszolódnunk, valahogy minden olyan egyértelmű volt. Úgy érzem, ez egy olyan közösség, ahová jó tartozni és szeretnek a kollégák bemenni a rádióba dolgozni. Baráti a hangulat, mindenki elfogadja a másikat olyannak, amilyen. Összességében jó döntést hoztam, hogy elvállaltam tavaly a felkérést, mert már eddig is nagyon sokat tanultam.

A Desperado együttes énekesnőjeként aligha volt teljesen idegen számodra egy olyan munkakör, amelyhez elsősorban a hangodat kell használnod. Eleinte milyen kihívásokkal szembesültél?

Nehéz kérdés, mert tényleg sokat foglalkozom a színpadon is a közönséggel, tehát beszélni ott is szoktam. Kihívás talán az volt eleinte, hogy délután háromtól hatig egy helyen kell lennem. Én mindig nagyon pörgök és ez a rádióban dolgozóknak is meglepő lehetett eleinte! Ez volt a legnagyobb kihívás, bár tudom, hogy elég furán hangzik…

Milyen műsorokban hallhatunk rendszeresen?

Keddtől egészen szombatig vezetjük Burai Árpival közösen a Helló Debrecen!című délutáni műsort. Mi is szerkesztjük, úgyhogy vannak könnyedebb, de mégis érdekes és informatív témák is ebben a három órában, és persze jó zenék!

Kiknek ajánlanád ezt a területet? Mely tulajdonságok elengedhetetlenek hozzá?

Csak azoknak ajánlanám, akik valóban kíváncsiak más emberekre! Elengedhetetlen tulajdonságnak tartom ezt, emellett érdeklődőnek sem árt lenni, a nyitottság és a tanulásvágy pedig csak hab a tortán!

A Desperado révén lettél országszerte ismert, s mivel a zenekarral mai napig rendszeresek a fellépéseitek, adja magát a kérdés: gördülékenyen össze tudod egyeztetni a két elfoglaltságot?

Azt gondolom, hogy minden szervezés és megbeszélés kérdése. Eddig sikerült megoldani és arra törekszem, hogy ez a jövőben is így legyen, mert az éneklés mellett a műsorvezetést is szeretem csinálni. Sajnos ebben az időszakban, amikor a világon mindenhol küzdenek a koronavírussal és október óta nem engedélyezett semmiféle buli, a rádiózás az egyetlen, ami leköti minden időmet a családomon kívül.

Mint példád is mutatja, a világjárvány idején különösen jól jön, hogy több lábon állsz. S ha már itt tartunk: a Covid mennyiben írja át előzetes terveiteket, ötleteiteket mind a rádiónál, mind az együttesnél?

Sajnos a színpadra lépés jelenleg nem lehetséges, és még tervezni sem tud senki, minden bizonytalan. Mondhatnám, hogy türelmesen várjuk, hogy mi lesz, de akkor hazudnék.

Szeretnénk már mindannyian kapni valami biztató hírt, de arra még várnunk kell. A rádióban meglehetősen nehéz volt az első hullám folyamán megszoknunk, hogy nem jöhetett be vendég hozzánk személyesen, mindenkivel telefonos interjúkat készítettünk és a témák túlnyomó többsége is tele volt a vírussal kapcsolatos dolgokkal. Ma már talán gördülékenyebben vesszük ezeket az akadályokat is és megpróbálunk a pozitívumokra koncentrálni, mert a hallgatóknak is szükségük van erre, főleg egy ilyen helyzetben. 

FacebookTwitterGoogle+tumblrLinkedInDiggPinterestRedditEmail

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

hozzászólás