A Kelet Brass Band egy 2016-ban alakult fúvósegyüttes. Napjaink slágereit bújtatják brass band hangzásba. Népszerűségük egyre csak növekszik, nem csak hazánkban, hanem külföldön is. Koi Gergő, a zenekar frontembere és Kiss Peti, az együttes egyedüli nem fúvós hangszeren játszó tagja vezettek be a kulisszák mögé, hogy jobban megismerhessük őket.
Mindketten elismert zenészek vagytok, de hogyan is kerültetek zene világába?
Koi Gergő: Ha nagyon őszinte szeretnék lenni, én kötelességből kezdtem el. Tesi tagozatos suliba szerettem volna beiratkozni, igazából sportolni akartam egész életemben. Sajnos amikor felvételi volt, akkor negyven fokos lázzal küzdöttem és nem tudtam elmenni. Ekkor még Fehérgyarmaton laktam édesanyámékkal, így egy másik időpontban és egy másik iskolába kellett felvételiznem. Ahová igazából vágytam, ott beteltek a helyek, így egy zeneiskolába írattak be, de továbbra is a sport érdekelt. Kézilabdáztam, fociztam, viszont mivel zeneiskolába jártam, kötelező volt egy hangszert választani harmadik osztálytól, így került az életembe a trombita. Nagyon megtetszett és beleszerelmesedtem. Ezáltal hanyagoltam a sportot, de a zene száz százalékig az életem része maradt.
Kiss Peti: Gyerekkoromban már mindent ütöttem, amit csak találtam. A szüleimben már nagyon hamar megfogalmazódott, hogy be fognak íratni zeneiskolába ütőhangszerre. Egyrészt azért, mert mikor kétévesen játszottam mindenféle játékokkal, volt egy doboz, ami tele volt apró ceruzákkal, azt kiborítottam és ütöttem velük a dobozt, meneteltem körbe-körbe, tehát már nagyon kicsi koromban nagyon sok mindenből dobot szerettem volna csinálni. Van egy videó, amit visszanéztem olyan két, két és fél éves koromból, amin anyáék játszottak valamiféle visszatapsolós játékot, hogy ők ütöttek egy ütemet én meg azt visszatapsoltam, és kivétel nélkül minden ritmusképletet vissza tudtam adni. Anya mazsorettoktató, a virágkarneválon fúvószenekar kíséri őket és minden évben csodáltam a zenészeket, főleg az ütősöket. Aztán nagyobb lettem és én is beálltam Marci bácsi zenekarába, egy kis nyakba akasztható dobon játszottam, majd később egy rendes menetdobot kaptam, így vonultam velük. Majd nyolc évesen, mikor másodikos voltam, anyáék beírattak zeneiskolába.
Peti, te, mint dobos, aki nem játszik fúvós hangszeren, miért léptél be a Kelet Brass Bandbe? Miért választottad a fúvószenekart?
Peti: Az előbb egy kicsit rátértem már, hogy a mazsorett és a fúvószene nagyon szoros kapcsolatban áll egymással. Sok mazsorett fesztiválra jártam édesanyámmal, ott rengeteg fúvószenekart láttam és nagyon megtetszett. Én magam is jártam a debreceni ZENEDE ifjúsági fúvószenekarába. Volt alkalmam Gergővel, a zenekar vezetőjével is együtt játszanom egy nagy rézfúvós együttesben, illetve egy országos fúvószenekarban. Ott ismert meg és figyelt fel rám, hogy 14-15 évesen is össze tudtam tartani egy fúvószenekart. Amikor 2016-ban megalakult az együttes és Gergő felkért engem is, nem mondhattam nemet, mert ismertem a srácokat is és ezt a stílust is.
Magyarországon nem sok hozzátok hasonló zenekar volt az indulásotokkor. A formáció ötlete kitől és honnan ered?
Gergő: Maga a formáció az én ötletem volt. Tizennégy éves koromban elkezdtem zenéket írni. Akkoriban nem volt még lehetőség letölteni ilyen programokat ingyen az internetről, úgyhogy utánajártam, idősebb ismerősökkel konzultáltam erről és figyeltem az ő munkásságukat. Mivel fúvós vagyok, fúvósra is kezdtem el egyből írni. Követtem a Lucky Chops-ot, a példakép zenekarunk munkáját. Maga a stílus, a felállás és még az öltözködésük is tökéletesen bejött nekem. Nagyon szerettem volna, ha Magyarországon is létezne ilyen stílusú zenekar.
Akkor még egyáltalán nem volt itthon a Lucky Chops-hoz hasonló együttes. Innen jött az ötlet, mi lenne, ha csinálnánk mi is egyet. A Kelet Brass Band név is innen származik, már az elnevezéssel is arra akartam utalni, hogy mi Kelet-Magyarországon meghódítjuk az embereket. Az volt a cél, hogy ne csak New Yorkban, Amerikában, hanem Magyarországon is találkozhassanak az emberek ilyen zenekarral, úgyhogy innen jött az ötlet és az inspiráció.
Peti: Annyit még hadd tegyek hozzá, hogy mindannyian a zenekarból klasszikus zenészek vagyunk, ilyen végzettségünk van, klasszikus hangszerművészi diplomát szereztünk. Viszont ez a stílus, amiben mozgunk, nem a klasszikus zenei világot követi, hanem mai slágereket és örökzöldeket dolgozunk fel. Ami még összetart minket, hogy hallgatunk könnyűzenét, élvezzük is csinálni és szerettünk volna kiszakadni a klasszikus zene kötöttségei alól.
Mi az, ami miatt kitűntök a többi zenekar közül és sikeresek tudtok lenni?
Gergő: Tudjuk tartani az egyedi hangzást. Azonnal felismerhető a zenekar. Nem csak az átiratok miatt vagyunk egyediek, hanem egyesével mindenki utánozhatatlan technikával játszik. Persze nem azt mondom ezzel, hogy a többi brass band nem lenne jó, hanem úgy kell érteni, hogy mi annyival másabbak vagyunk.
Peti: Meg a brass bandeknél, mint más zenekaroknál is, nagyon fontos a felállás, hogy milyen hangszerapparátussal rendelkezünk. Hazánkban minden brass band más felállással játszik, így minden zenekar megszerezheti az egyediséget. Nekünk az a különlegességünk, hogy meg szoktunk szólalni nagyobb színpadon is, nem csak menetelve.
Továbbá Hegedűs Dániel lead trombitás is egyedülálló Magyarországon. Olyan magas trombitaszólamok szoktak elhangzani, amiket szerintem az egész országban megismernek már.
Tagadhatatlan, hogy egyre népszerűbbek vagytok. A közösségi média felületeiteket több ezren követik. Hogy érzitek, van már kialakult keménymag a koncerteken, vagy mindig új arcokkal néztek szembe?
Gergő: Vannak ismerős arcok, akik szinte már barátok minden koncerten, ami a környéken van, találkozunk ezekkel az emberekkel. Viszont nagyon örülünk neki, amikor új emberek tűnnek fel a koncertjeinken és videóznak. Csodálkozva néznek ránk, hogy ez hihetetlenül jó, vagy jegyzik meg, hogy ez tisztára olyan, mint a Lucky Chops. Esetleg, hogy soha nem gondolták volna, hogy fúvós hangszeren a menetindulókon kívül hallhatnak mást is. Még sok dolgunk van, de egyre jobban fejlődik a dolog.
Esküvőkön is szoktatok játszani, ami nagyon más, mint egy koncert vagy menetelés. Ti melyiket szeretitek jobban? Mit tud adni az egyik és mit a másik?
Gergő: Ahogy elkezdünk zenélni egy esküvőn, ugyanúgy érzem magam, mint egy fesztiválon, próbáljuk a maximumot adni. Annyiban más talán, hogy itt a közönség ugye ismeri egymást, felszabadultabban tudnak bulizni egymással. Én azt mondanám, hogy semmilyen különbséget nem érzek, csak talán annyit, hogy a lagziban ingyen van a kaja és a pia.
Hogy érzitek, mi a legnagyobb sikere a zenekarnak?
Peti: Szerintem a zenekar egyik legnagyobb sikere 2019-ben volt, amikor Horváth Tamás felkért minket, hogy legyünk az előzenekara a Budapest parkban. Nem csak előzenekar voltunk, hanem a nagykoncertjének az első számát közösen adtuk elő tízezer ember előtt, úgyhogy szerintem a közönség számát és koncertügyileg ez a legnagyobb sikere a zenekarnak.
Gergő: Én még annyit tennék hozzá, hogy azt érzem, a zenekarunk élete egyik legnagyobb sikere előtt áll. Ősz folyamán, szeptemberben voltunk Ausztriában zenélni egy fesztiválon.
Ott a szervezőségnek annyira bejött a játékunk, hogy továbbajánlottak minket egy 2023-as fesztiválra, ami a brass bandek Woodstockja.
A fesztivál neve is Woodstock der Blasmusic fesztivál, ide nem lehet csak úgy bejutni, hogy elküldesz egy ajánlólevelet, vagy egy klipet, vagy egy videót, hanem csak ajánlásra, és még így sem biztos a részvétel. Hatalmas nagyszínpadok, óriáskerék, tényleg úgy kell elképzelni, mint egy óriási fesztivált. Most nagyon úgy néz ki, hogy ennek a kapuját döngetjük. A szerződést még nem írtuk meg, de tárt karokkal várnak minket a következő év nyarán a fesztiválra. Ha ez összejön, akkor ez lesz a zenekarunk legnagyobb sikere.
Említetted Ausztriát, de más országokban is szoktatok zenélni. A külföldi megkeresések hogy zajlanak?
Gergő: Felkeresnek minket, ha láttak Facebookon egy videót vagy épp a Youtube-on. Ott van az elérhetőségünk és jön az e-mail. Arra válaszolok és a harmadik-negyedik emailre már be is van szervezve a külföldi koncert. Vannak együttesek, akik köremailt küldenek külföldre, akár ezt mi is csinálhatnánk, ha egy kicsit törtetőbbek lennénk, de mi nem csinálunk ilyet, nekünk szerencsére magától jönnek a megkeresések.
Nem teljesállású elfoglaltságotok a zenekar. Hogy lehet összeegyeztetni ezt a sok fellépést a civil életetekkel?
Peti: Nem könnyű, mivel szinte mindenki máshonnan jön a próbákra. Gergő most Nyírtelekre költözött, Hegedűs Dani Miskolcon él, a többiek pedig Debrecen belvárosában. Korábban még rosszabb volt a helyzet, mikor többen voltunk, de most Debrecen központú a zenekar és Debrecenben tudunk próbálni. Hat ember életét nem könnyű összehangolni, szerencsére mindenki ugyanannyira szereti csinálni és mindenkinek ugyanolyan kikapcsolódás a szürke hétköznapokból. Meg tudjuk oldani, hogy hetente egyszer, vagy ha felkészülési idő van, akkor többször tudjunk próbálni. A zenekarból mindenki tanít, zeneiskolai vagy szakközépiskolai tanár, vagy zenével foglalkozik. Hétvégente két-három koncertet meg tudunk csinálni, mellette még próbálunk, és van olyan, hogy este 10-11-re érünk haza.
Gergő: Vagy hajnal ötkor. Nagyon sokat járunk Romániába, főleg lagzikba zenélni. Ott van olyan, hogy hajnali öt óra, mire hazaérünk és nekem mellette még van három munkahelyem. Én is tanárként dolgozom a nyíregyházi szakközépiskolában, Demecserben egy alapfokú művészeti iskolában, és óraadó vagyok Fehérgyarmaton, ami ugye nagy távolság, folyamatosan mozgásban kell lennem. Ahogy Peti mondta, hétvégente „iránysurány” a koncertek, van, amikor naponta kétszer-háromszor is fellépünk a főszezonban. Nagyon nehéz összehangolni, de most úgy gondolom, hogy annyira jó ez a csapat, annyira együtt tudunk mozogni, hogy ezt kibírjuk, tehát ha bármilyen ellentét lenne a zenekarban, nem működne ez az egész. Muszáj egy húron pendülnünk mind zenekarilag, mind emberileg, mind pedig lelkileg, ami nyilván nagyon nehéz és fárasztó. Félreértés ne essék, megéri ezt csinálni. Ez feltöltődés, bármennyire is kimerítő, meg szerencsére a főnökeink is megértőek a munkahelyeinken és mindig meg tudjuk oldani, hogy szinte akár egyszerre két helyen is legyünk.
Jelenleg hatan vagytok, ami szülhet nehézségeket. Hogy zajlik nálatok egy próba? Milyen összefogni ennyi embert?
Gergő: Amikor elkezdtük a zenekart, volt olyan, hogy nyolcan-kilencen voltunk, akkor sokkal nehezebb volt. Most maradt ez a hat ember.
Mi már annyira össze vagyunk szokva, hogy gyakorlatilag hozok a zenekarnak – Peti is szokott átírni, esetleg ő hoz – egy új átiratot és akkor már tudjuk, hogy mi az a rész, ahol meg kell állnunk, vagy ki kell dolgoznunk, tehát mindenki érzi.
Régen volt olyan, hogy levittem egy tök jó átiratot és majdnem leszavazta a zenekar, mert először nem szólt jól és meg kellett győznöm őket, hogy ez jól fog szólni, ha összerakjuk és pontos lesz. Ma már, ha Peti vagy én lehozunk egy új átiratot és nem szól jól, már senki se teszi fel a kérdést, hogy miért nem szól jól, mert tudjuk, hogy egy kis időráfordítás után ez sokkal jobban fog hangzani. Úgy gondolom, hogy így hatan nagyon rutinosan működünk, mindenki ott van időben, lenyomjuk a próbát és gyakorlatilag úgy megyünk haza, hogy egy próba alatt két-három új számot is szinte száz százalékosra, vagy legalább nyolcvan százalékosra meg tudunk tanulni.
Peti: Ez az egyik féle próba, mikor új számot tanulunk, apró részeire bontjuk és nagyon aprólékosan, precízen kipróbáljuk, hogy hogyan szól a legjobban. A másik típusú próba, amikor kész a műsor és koncertszerűen elpróbáljuk és csak a nagyon szembetűnő pontokra térünk ki. Nálunk ez a kétfajta próba működik, mindkettő nagyon fontos. Amikor összeraktuk a számokat, akkor lényeges, hogy koncertszerűen is lemenjen, mert ilyenkor derül ki, hogy melyik szám után melyik jöhet hangulatában, illetve a saját fáradtságunk szempontjából. Nagyon fontos nálunk, hogy ne fáradjon el az egyik-másik hangszeresünk, hogy melyik számot, hova rakjuk a műsoridőben az is próba alatt derül ki.
A jövőre nézve mi várható? Van tervben új dal, vagy esetleg egy komolyabb, összetett album?
Gergő: Most a pihenés van tervben. Azt gondolom, hogy lassan most mondhatjuk ki, hogy vége van a szezonnak, ilyenkor pihenünk egy pár hónapot, saját egyéni dolgainkkal foglalkozunk és február körül fogjuk elkezdeni a következő koncertidőszakra való felkészülést. Itt biztos, hogy lesznek új dalok, de még nem tudok fixet mondani, hogy mire lehet számítani. Addig is nyitott füllel szoktam járkálni, nyilván, mivel mai modern slágereket is szoktunk feldolgozni. Az lesz a kérdés, hogy január-február tájékán mi fog szólni a rádióban.
