Lauren Daigle öt évet várt arra, hogy ismét stúdióba vonuljon, ráadásul pályafutása csaknem tizedik évében döntött úgy, hogy self-titled nagylemezt adjon ki. Vajon teljesíti egy önmeghatározó albumhoz köthető elvárásokat, és többet nyújt a korábban kialakult alkotói képnél, vagy nem tud kilépni önmaga árnyékából? Amikor keresztény zenéről beszélünk, előbb vagy utóbb – de inkább előbb –
“Egy állatok és növények nélküli nem túl távoli jövőben, ahol az emberiség túlélésének kegyetlen ára van, egy férfi minden szabályt áthág, hogy megmentse a felesége életét.” Ezzel a tételmondattal foglalja össze saját magát a magyar-szlovák koprodukcióban készült Műanyag égbolt, amely az utóbbi évek egyik legkülönlegesebb hazai alkotása lett. A rendezőpáros, Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta
Több évnyi várakozás után végre lemezzel jelentkezett a magyar trap egyik emblematikus alakjának tartott Baba Aziz. Az R.I.P. egy furcsa album, amivel Aziz nem lesz a hazai pop vezéralakja, vagyis már biztosan kijelenthető, hogy nem járja be azt a pályát, amit pár éve annyian megjósoltak neki. Helyette kaptunk egy igen személyes alkotást, amivel kapcsolatban olyan
Macaron színekben pompázó környezet, látszólag érzelmektől mentes karakterekkel, akik ifjú tudóspalánták díjátadójára gyűltek össze a sivatag közepére, Asteroid Citybe. Nagyjából így lehet jellemezni Wes Anderson nemrégiben megjelent filmjét, ami vegyes érzéseket váltott ki nézőközönségében. Andersont egyébként is csodabogárként tartják számon a hollywoodi filmgyártásban, ezzel az alkotásával pedig csak biztosított mindenkit arról, hogy ez nemigen fog
Régebben még csak Amerikában, mára már Európában is egyre nagyobb népszerűségnek örvend a trap zene. Leginkább a fiatalok körében kedvelt műfajjal egyre több szórakozóhelyen és fesztiválon találkozhatunk már hazánkban is. A 18 éves tiszaújvárosi poka is ezekben a körökben mozog, akinek nemrég jelent meg első hivatalos zenéje a streaming-felületeken norveg címmel. Poka többek között mesélt
Vizi Luca és Witzing Bálint az Irodalmi lépegető instagram oldal szerkesztői, ami ma már több, mint 60 ezer követővel bír. Mindketten egyetemi tanulmányaikat végzik, így az oldal vezetése javarészt szabadidős tevékenység számukra. Az általuk megosztott ismert versek és novellák között, követőik alkotásaival is találkozhatunk, melyek által lehetőségünk van szünetet találni a rohanó mindennapokban. Mi motivált
Reisz Gábor tipikusan nem az a rendező, akinél elválaszthatjuk az alkotót az alkotástól. Az utóbbi pár évben többször beszélt nyilvánosan közéleti témákról, ezért számíthattunk rá, hogy a következő filmje szorosabban fog kötődni valamilyen kurrens magyar problémához. A Magyarázat mindenre ezt a várakozást igazolta is, és már a film kezdete előtt nagyon erős kultúrpolitikai paratextust kapunk,
Hagyomány, hogy a Kutatók Éjszakáján előadásokkal és játékokkal várják a középiskolásokat a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék oktatói, a tanszéken működő Mediális Kultúratudomány doktori alprogram ösztöndíjasai és a kommunikáció- és médiatudomány alapszak hallgatói. Az előadók és a szervezők 2023. szeptember 29-én is kitettek magukért: a vendégszeretet, a közösséggondozás és a jó hangulat jellemezte az estét. A
Mindenkinek ismerős lehet a szituáció, hogy ha utazunk valahova és várakoznunk kell vagy csak egy unalmas programon kell részt vennünk, akkor milyen könnyen elkalandozik a figyelmünk és merengeni kezdünk. Gondolatainkat újabbak és újabbak követik, végtelen asszociációra nyílik lehetőség. Elgondolkodunk, hogy mi lett volna, ha valamit máshogy csinálunk, vagy éppen ha mi nem is mi lennénk.
Az emberek általában nem szeretik, ha vége van valaminek, kivéve ha az a valami harminc másodperc plank, vagy matekóra, vagy megfázás, vagy szobafogság. Na jó, mégis egész sok dolog van, aminek örülünk, ha annyi. Viszont vannak azok a dolgok, amik miatt szomorúak vagyunk, ha véget érnek, elfogynak. Én például nagyon nem szeretem, amikor kifogy a
