Lauren Daigle öt évet várt arra, hogy ismét stúdióba vonuljon, ráadásul pályafutása csaknem tizedik évében döntött úgy, hogy self-titled nagylemezt adjon ki. Vajon teljesíti egy önmeghatározó albumhoz köthető elvárásokat, és többet nyújt a korábban kialakult alkotói képnél, vagy nem tud kilépni önmaga árnyékából? Amikor keresztény zenéről beszélünk, előbb vagy utóbb – de inkább előbb –
“Egy állatok és növények nélküli nem túl távoli jövőben, ahol az emberiség túlélésének kegyetlen ára van, egy férfi minden szabályt áthág, hogy megmentse a felesége életét.” Ezzel a tételmondattal foglalja össze saját magát a magyar-szlovák koprodukcióban készült Műanyag égbolt, amely az utóbbi évek egyik legkülönlegesebb hazai alkotása lett. A rendezőpáros, Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta
Több évnyi várakozás után végre lemezzel jelentkezett a magyar trap egyik emblematikus alakjának tartott Baba Aziz. Az R.I.P. egy furcsa album, amivel Aziz nem lesz a hazai pop vezéralakja, vagyis már biztosan kijelenthető, hogy nem járja be azt a pályát, amit pár éve annyian megjósoltak neki. Helyette kaptunk egy igen személyes alkotást, amivel kapcsolatban olyan
Macaron színekben pompázó környezet, látszólag érzelmektől mentes karakterekkel, akik ifjú tudóspalánták díjátadójára gyűltek össze a sivatag közepére, Asteroid Citybe. Nagyjából így lehet jellemezni Wes Anderson nemrégiben megjelent filmjét, ami vegyes érzéseket váltott ki nézőközönségében. Andersont egyébként is csodabogárként tartják számon a hollywoodi filmgyártásban, ezzel az alkotásával pedig csak biztosított mindenkit arról, hogy ez nemigen fog
Idén tölti tizennyolcadik születésnapját a Sniper Elite sorozat, amelynek az első epizódja 2005 szeptember 30-án került a boltok polcaira. A játék felnőttkorba lépését egy visszatekintő keretében kívánjuk megünnepelni. A széria 10 játékkal dicsekedhet, amiből három spin-off és úgyszintén kettő feldolgozás. Az utóbbi alkotásokkal mondanám, hogy nem foglalkozok, viszont ez nem teljesen lenne igaz, ugyanis a
Régebben még csak Amerikában, mára már Európában is egyre nagyobb népszerűségnek örvend a trap zene. Leginkább a fiatalok körében kedvelt műfajjal egyre több szórakozóhelyen és fesztiválon találkozhatunk már hazánkban is. A 18 éves tiszaújvárosi poka is ezekben a körökben mozog, akinek nemrég jelent meg első hivatalos zenéje a streaming-felületeken norveg címmel. Poka többek között mesélt
Vizi Luca és Witzing Bálint az Irodalmi lépegető instagram oldal szerkesztői, ami ma már több, mint 60 ezer követővel bír. Mindketten egyetemi tanulmányaikat végzik, így az oldal vezetése javarészt szabadidős tevékenység számukra. Az általuk megosztott ismert versek és novellák között, követőik alkotásaival is találkozhatunk, melyek által lehetőségünk van szünetet találni a rohanó mindennapokban. Mi motivált
Reisz Gábor tipikusan nem az a rendező, akinél elválaszthatjuk az alkotót az alkotástól. Az utóbbi pár évben többször beszélt nyilvánosan közéleti témákról, ezért számíthattunk rá, hogy a következő filmje szorosabban fog kötődni valamilyen kurrens magyar problémához. A Magyarázat mindenre ezt a várakozást igazolta is, és már a film kezdete előtt nagyon erős kultúrpolitikai paratextust kapunk,
Molnár Ferenc világhírű vígjátéka a nyíregyházi színházba is megérkezett. A színdarab nemcsak térben, hanem struktúrában is hosszú utat járt már be. Jelentős különbségekkel találkozhattunk a 2018-as Centrál Színházban előadott műhöz képest. 1937-ben mutatták be először a Delilát a Pesti Színházban, viszont az utóbbi években ténylegesen ritkán lehetett megtekinteni, aminek az oka sokak számára kérdéses, hiszen
Baráth István 32 éves, ennek ellenére nevéhez olyan szinkronszerepek tartoznak, mint a Kis herceg hangja, Peter Parker és Spongyabob, de számos animekarakter magyar hangját is ő adja. Nagyjából 23 éve van a szakmában, de hamarosan új filmekben ismét hallhatjuk hangját. Viszonylag fiatalon elkezdtél szinkronszínészként dolgozni. Régi álmod volt, hogy elhelyezkedj ebben a szakmában? Baráth István:
